(Talmud)
Kezd sötétedni és a tó felszínét most apró fodrok díszítik, táncolva búcsúztatják a lassan teljesen eltűnő fénysugarakat. Hárman ülünk a parton. Székeinkbe süppedve, mozdulatlan jelzőinket bámuljuk némán. Nagy sokára Ádám töri meg a csendet: Srácok! Iszunk egy forró teát? Robi persze helyesel, miközben egy újabb réteg ruhával „gazdagítja” a magán lévő arzenált. EXTREME CARP TOUR 2011… végre itt vagyunk! Most mindösszesen hárman jöttünk el, jövőre talán már többen leszünk. Mindenesetre mi most megpróbálunk pontyokat fogni, szembe nézni a természettel, a „szürke világgal” és kicsit talán önmagunkkal is… Egy biztos: piszok jólesik ez a forró tea! De, hogyan is kezdődött?
Extreme Carp Tour…
Már október legvégét mutatta a naptár, amikor Profanter Ádámmal ketten indultunk el Budapestről. A kocsi tele volt: botok, sátor, élelmiszer, meleg ruhák, és amiből persze folyton a legtöbb: jókedv! Nagy Robival ott a tóparton találkoztunk, hiszen ő most a szüleitől, Jászberényből érkezett. Gyorsan elfoglaltuk a kiválasztott állásunk és berendezkedtünk.
végre itt vagyunk!
Robi vezetésével elvégeztük az etetést, valahogy erre a műveletre mindig nagy hangsúlyt fektet a barátom. Azt szokta mondani: ez megadja azt a magabiztosságot, ami kell egy jó horgászathoz. Igaza lehet, mindenesetre, mire mindennel végeztünk már délután volt. Kényelmesen elhelyezkedtünk és vártuk az első halakat! Mivel ezt a túrát bojlis horgászatnak szántuk nem egy „ugrálós” pecára rendezkedtünk be. Csalinak is a különböző bojlikat és pelleteket használtuk.
Nagy Robi és én a botok társaságában
Azt gondoltuk, hogy így szelektálni tudjuk a nagyobb pontyokat és nem kell a kisebb bajuszosok és kárászok támadásaitól tartanunk… Ebben, mint később kiderült tévedtünk. Kezdetben az igen szép, fél és egy kiló közötti kárászok szórakoztattak, majd néhány kisebb ponty következett.
egy a sok közül… kisebb pontyommal pózolok
Háromnegyed hatkor a középső botunk „elfüstölt…”. Két darab 16 mm-es lebegő bojli van fent, három centire visszasúlyozva, futott át gyorsan az agyamon. Ádám találmánya ez a „dupla pop up”, a halat azonban jómagam treníroztam a partig. A mérlegeléskor kiderült, hogy egy 7 kiló 10 dekás pontyot fogtunk!
mérőzsákban a „hét tízes” pikkelyes
A nagy örömre koccintottunk, majd alaposan beöltözködtünk, hiszen a sötéttel együtt a hideg is megérkezett! Robi nem egyszerű „forma”! Miközben lélegzetelállító színeket festett a naplemente az égre, ő folyamatosan variálta a csalikat, finomította a végszerelékét. Ádám mondta is neki: csak nyugalom barátom, élvezd is a természetet!
van ennél szebb?
vajon mit tartogat számunkra az éjszaka?
Robi valamit válaszolt, majd hamarosan egy 16 mm-es lebegő, ananászos bojlira cserélte a süllyedő banánosat… Eközben Ádám hozzálátott a vacsora elkészítéséhez, ami abból állt, hogy a magunkkal hozott konzerveket felmelegítette. Ez ám a legény vacsora! A remekbe szabott „sólet” elfogyasztása után újra csaliztunk, majd elszántan ültünk vissza a kényelmes foteljeinkbe. Már fél 12 is elmúlt, amikor Robi szélső botja (miért mindig a szélső?!) viharos kapást jelzett! A bot hajlásából és a fék folyamatos „ciripeléséből” gyorsan kiderült, hogy érdemes volt feltennie barátomnak a „trópusi” csalit! Nemsokára a ködös és jéghideg tóparton a matrac felett fotóztuk az 5 kg-ot is meghaladó „duci” tükörpontyot.
Robi tükröse
Reggelig még pár kisebb ponty és kárász jött, hiába tettük fel a nagyobb csalikat. Kissé megfáradtan találta kis csapatunkat a reggel, de mi azért töretlen optimizmussal horgásztunk tovább. Sajnos nagyobb halat már nem fogtunk, „csupán” kisebb kiló körüli pontyok és kárászok szórakoztattak minket egészen délig. Időnk lejárt, így elkezdtünk pakolászni, és ha nehezen is, de elköszöntünk ettől a csodálatos bányatótól. Egy biztos:
JÖVŐRE ÚJRA NEKIVÁGUNK!!!
Varga Dávid
