A folyóvízi pontyhorgászat legfontosabb komponense az elhivatottság. Az ismeretlen utáni vágy, a megismerés lehetősége és a kezdetekhez való visszatérés élménye mind közrejátszik a folyóvízi halak iránti elköteleződésnek.
a folyóvízi pontyhorgászatnak különös varázsa van
Nézzük mindjárt a feltételrendszert! Ki tudunk e jutni a folyóra? Mennyi időt tudunk ott, a tényleges horgászatra szánni? Rendelkezünk e elegendő elméleti felkészültséggel ezen a területen? Rendelkezésre állnak e az eszközi tényezők a sikeres folyóvízi pontyhorgászathoz? Ezekre a kérdésekre mindenkinek magának kell válaszolnia! Ha valóban készen állsz erre, nézzünk pár részletet. Az alábbiakban a magam gyakorlatából bevált eszközökről és taktikáról lesz röviden szó.
Helyválasztásról:
„Alapjában véve, vannak jó és kevésbé jó helyek a folyón, idővel azonban, ösztönösen fogod egyre többször választani a jó helyeket…”
Én úgy tanultam és tapasztaltam, a folyóvízi ponty a mélyebb szakaszok lakója. A legtöbb esetben a meglassult, valamely tereptárgy (kövezés, bedőlt fa, kőspicc, stb.) által megváltoztatott mozgású vizekben érzi jól magát. Előnyben részesíti az agyagos, márgás, táplálékban gazdagabb szakaszokat. Kerüli a „pangó” részeket és a zajos környezetet. Új tapasztalataim alapján a korábban nem meghorgászott területeket (pld. a gyorsabb sodrású szakaszokat vagy a mederközép) is érdemes időről időre újra megvizsgálni. Nálam kiemelt helynek számítanak a kanyarok, a befolyók és „szakadt” partok. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az erőművek alatti és feletti részek sokszor bizonyulnak a legeredményesebb pontytanyának. A folyóvízi pontyhorgászat egyik szépségét, éppen az a tényező adja, hogy a fent felsorolt karakterisztikájú helyekből szerencsére bőven találunk a Tiszán. A modern halradarokról most csak annyit, hogy megfelelően használva, ma már igen pontos képet kaphatunk a mederviszonyokról és ez nagyban megkönnyítheti a helyválasztást.
A felszerelésről:
„Valahogy minden horgászatról úgy térek haza, hogy legközelebb valamit biztos, hogy másképp fogok csinálni…”
Ebbe a témakörbe, akár több kötetnyi anyagot is zsúfolhatnánk. Napjainkban oly mértékben állnak már rendelkezésünkre a legkülönfélébb kiegészítők, hogy lassan eligazodni is nehéz. Nézzük azonban a legfontosabbakat! Botjaink a parti horgászat esetén 3.3-3.9 méter közöttiek legyenek. Az ideális dobósúly tartomány véleményem szerint 2-2.5 lbs körül van, de mindenképp a rugalmas és terhelhető két részből álló botok jöhetnek szóba. Sokan pontyoznak feeder botokkal és teszik ezt igen eredményesen. Magam is rendszeresen használom őket, de a célzott pontyhorgászatra, szívesebben ajánlom Nektek a vékony AVON spiccel ellátott ún. márnás, vagy „specialist” botokat. A rávaló orsó legyen közepes nagyságú (például 50-es méret) nyeletőfék rendszerrel is ellátott. A zsinór vastagság örök probléma és számos vita tárgya. Én ezt a kérdést egy jó minőségű 0.25-ös és 0.28-as zsinórral zártam rövidre, ha nem kimondottan akadóban pontyozok, mindig ezeket választom. A vékonyabb „mono” rizikó és persze könnyebben is gubancolódik, sodródik, tehát nem megfelelő. A vastagabb zsinór nyugalmat jelent, ha hal van a horgon, de a víz is könnyebben kapaszkodik bele és ez nagyban durvítja a szerelékünket. Előkének jó minőségű monofilt választok, esetleg vékony fonottat. Bár megjegyzem, nekem mindig több kapásom van a mono-ra!
A végszerelékről:
„Ha mélyre is ásol a témában, rájössz, hogy nincs igazság, ha mégis lesz, akkor azért biztos, hogy a pontyok lesznek a felelősek…”
Többféle végszerelék szóba jöhet. Én magam, igen hosszú utat bejárva, számtalan variációt végig próbálva, tértem vissza szinte a legelső folyóvízi pontyozó végszerelékemig. Ez áll egy lapos kosárból, forgókapocsból és egy horogelőkéből. Ez egy végtelen egyszerű, ám annál eredményesebb egyhorgos szerelék.
Az etetés taktikája:
„A kevesebb néha több, ez igaz, de a folyón ez sosem lesz elég…”
Döntő a helyválasztás! Nálam, ezért az „etetés” gyakorlatilag részben, már ezzel a mozzanattal megtörténik. Keresem a természetes táplálékokat felvonultató helyeket, olyanokat ahol a halak már eleve megtalálják azokat feltételeket, ahol előszeretettel táplálkoznak. Ha ilyenre lelünk – nem feltétlenül a kitaposott és sűrűn látogatott helyek ezek – akkor kezdhetjük meg az etetőanyagunk vízbejuttatását. Legelőször csalogató etetés történik, amelyre ideális esetben, pár óra múlva jelentkezniük is kell a halaknak és itt most nem arra gondolok, hogy mindjárt egy nagy pontyot fogunk. Az ilyen helyeken szabályos időközönként végrehajtott etetés esetében beszélünk szoktató etetésről. A legeredményesebb Tiszai etetőanyag tapasztalataim alapján a pontyfélék terén továbbra is a kukorica. Áztatott, ízesített, főtt… a lényeg hogy a kiválasztott helyen érjen mederfeneket. Ez persze igényel némi rutint, de megéri a fáradságot! A legfontosabb alapelv, hogy mindig folyásiránynak felfelé etessünk, hisz a víz lefelé sodorva teszi le az etetőanyagot. Én legtöbbször a helyszínen felellhető agyaggal nehezítem a kukoricát és azzal etetek. Nem szabályos gombócokat készítek, hanem inkább ellaposított „ufókat”, ez a forma kevésbé hajlamos a mederben befelé gurulni és így a nem kívánt helyen oldódni. Vannak speciális helyzetek, mint pld. a visszaforgók, itt inkább kisebb mennyiséggel érdemes kezdeni és kitapasztalva a sodrási viszonyokat célszerű elvégezni a nagyobb mennyiségű etetést.
A csalizás taktikája:
„Gyermekkoromban sikerült egy „nagy titkot” apámtól elesnem a folyóparton, ez a kemény kukorica volt…”
A kisebb halak kiszűrése érdekében használjatok kukorica csalit, olyat, amely kellően kemény, hogy hajszálelőkére fűzhesd. Ha bízol a csalidban az már fél siker! Én sokszor fűzök egy szem általam ízesített kukoricát és még sohasem „sértődtem” meg, ha egy-egy szép dévérkeszeg, jász vagy márna kívánta meg a pontynak szánt csalétkem. Az általam is gyakorolt, két bottal történő horgászat nagy előnye, hogy egyszerre két különböző csali variációt is kipróbálhatsz. Nekem például, az egyik horog alatt, mindig lebegtetve van a csali. A lapos kialakítású etetőkosárba mindig jó minőségű gyári anyagot gyúrok, a keménységét alkalomszerűen etetőanyag ragasztóval fokozom.
A horgászat taktikája:
„Fájdalmasan ért az a felismerés, hogy a pontyhorgászathoz rengeteg türelemre lesz szükségem…”
Az etetést meghorgászva, türelmesen várni a Tiszai halat, mondják a régiek. Van benne valami, de valóban ennyi volna csupán? Véleményem szerint - és hatványozottan igaz ez folyóvízen - mindig szükséges a kísérletezés, a változtatás, persze csak akkor, ha nem jön a kapás. Sokszor pár méterrel lefelé vagy felfelé már tudunk kapást elérni, ezért makacsul ragaszkodni a helyünkhöz, pusztán csak azért pld. mert kényelmes, nem kifizetődő taktika. Két bottal horgászva, kihasználva a sodrást, viszonylag széles sávot meghorgászhatunk. Én legtöbbször különböző nagyságú kosarakat teszek a botokra, így még egy helyre dobva is más és más távolságban és törésben (ha van ilyen előttünk) teszi le azokat víz. Így viszonylag hamar választ kapunk az előttünk található helyről.
nem lehet kérdés, döntő az elhivatottság
Zárszó:
E rövid áttekintés után, reményeim szerint sokan kaptatok kedvet ahhoz, hogy kilátogassatok a Tisza partra! A pontyhorgászat e változata nagyszerű lehetőség – és talán az utolsók egyike – megismerni a természet valódiságát, annak „ősi” mivoltát. A folyton titokzatoskodó, néha haragosan, néha cinkosan ránk „bámuló” folyó, remek tükör, nekünk, horgászoknak. Őszinte, hisz nemcsak a sikerekkel, de sokszor a kudarcokkal is szembesít. Óvjuk és kíméljük, szeressük és vigyázzunk rá! Ki tudja? Mi horgászok, talán eltékozolt örökségünk utolsó, tovarohanó hullámait kísértjük…
Nagy Róbert
