Dr. Szűcs Lajos: A legfontosabb, hogy a természetes vizeink főszabályként horgászkezelésbe kerülnek. Ez azt jelenti, hogy megszűnik a horgászok számára az eddigi legnagyobb probléma, hogy egy adott vízterületen egyszerre volt horgász- és halászkezelésben a víz. Innentől kezdve, a horgászok kezébe kerül annak eldöntése, hogy egy adott természetes vízen, engedélyeznek-e kereskedelmi célú halászatot, avagy nem. Ugye az is egy fontos része ennek a történetnek, hogy a törvény nem kimondottan, deklaráltan halászellenes. Tudok példát is mondani arra, hogy miért: a Balatonban elszaporodott busaállománynak a gyérítése, vagy az onnan történő kiirtása nem lehet horgász feladat, mert a horgászeszközök alkalmatlanok erre. Ezeket az invazív halakat nem lehet fogással gyéríteni. Szolnokon voltunk, ahol az Alcsiszigeti holtágon elmondták, hogy az ott fölszaporodott törpeharcsa állomány ritkítását nem lehet a horgászok kezébe adni, mert nem tudják kiirtani, sőt minél többet horgásznak, annál több törpeharcsa lesz. A törpeharcsarajokat csak halászmódszerekkel lehet onnan kivenni.
A legfontosabb dolog tehát, hogy a horgászkezelők eldönthetik, hogy milyen halászati módszereket engedélyeznek a vízterületükön, ha egyáltalán akarnak ilyet. Mi azt mondjuk, hogy az ősi halászati módszereket érdemes megtartani, hiszen ez egy kulturális öröksége Magyarországnak. Abból a szempontból pedig a halászatot arra lehet használni, hogy átállva a horgászok oldalára, próbálják a kívánt halállomány gyarapítását szem előtt tartva azt megtenni, ami az ő feladatuk.
Régi mesterség ez... (forrás: pv-tv.tv)
HZ: De hogyan kell ezt elképzelni? Jelenleg pl. a Duna vagy a Tisza halászati szövetkezetek kezében van.
SZL: Most már csak horgászok kezelésében lesz.
HZ: Kikre számítanak, kik lesznek az új vízkezelők?
SZL: Ez a legjobb kérdés, amit ebben az esetben fel lehet tenni. Mi arra számítunk, hogy a horgászszervezetek terén is egy komoly átalakulás fog megindulni. Hiszen eddig volt a MOHOSZ, egy olyan gyűjtőszervezet, amely 1000-nél is több kis szervezetet fogott össze. Viszont, mi azt gondoljuk, hogy akár önkormányzatok segítségével is, megyei vagy területi alapon, a természetes vizek koncentrációjának megfelelően létrejöhetnek olyan szervezetek, amelyek az adott területre vonatkozóan nyújtják be azt a pályázatot, amivel a kezelői jogot megkaphatják.
HZ: Gyakorlatilag meg is újulhat a vízkezelői rendszer?
SZL: Reméljük, hogy ennek a törvénynek a több jó iránya mellett, az is a fő üzenete, hogy a horgászszervezeteknek is meg kell újulniuk az új helyzetnek megfelelően.
HZ: Akkor ez azt is jelenti, hogy a komplett jegyrendszer, vizsgáztatás, stb. is átalakul?
SZL: Igen. A törvény, az egy ún. kerettörvény, amely keret jellegű szabályokat tartalmaz a halgazdálkodásra vonatkozóan. Ez is egy fontos üzenet, hogy most már nem halászatról, hanem halgazdálkodásról beszélhetünk. A részletes szabályokat pedig természetesen majd a miniszteri rendelet fogja tartalmazni, amelynek szeptember elsejéig el kell készülnie.
Teljesen átalakul? (forrás: topart.hu)
HZ: Erről a rendeleti részről mit lehet tudni, milyen jellegű dolgok lesznek ebben szabályozva?
SZL: A kerettörvény jellegre mondok egy példát. Azt deklaráltuk a törvényben, hogy tilos például az elektromos eszközöknek a használata, tilos a nyakzó eszközöknek a használata, vagyis minden olyan eszköz, amely a hal kíméletes visszaengedését meggátolja. Viszont ezeknek a tételes felsorolása, az eszközök tényleges leírása, mind-mind a minisztériumi rendeletben lesznek rögzítve. Mert ha holnap például hoznak egy olyan hálót, amelynek a szemmérete 2 mm-rel nagyobb, akkor azt mondhatja majd a használója, hogy ez nem az, ami a törvényben szerepel, ezt nyugodtan használhatom. Tehát egy rugalmasságot ad az, hogy a technikai részletek a miniszteri rendeletben lesznek szabályozva.
forrás: pergetomania.com
Azt viszont már a törvény tartalmazza, hogy már ennek az évnek a végén a kíméleti területeket ki kell alakítani, a vermelő helyeken semmilyen módszerrel, sem horgász, sem halászmódszerrel nem lehet zavarni a halak vermelését. Ezzel pedig azt próbáljuk elérni, hogy már a jövő évben lehessen érezni a pozitív hatásokat.
HZ: Visszatérve a rendeleti részre, és a vízkezelőkre, adódik a kérdés, hogyan változnak majd a horgászjegy árak? Történt-e olyan számítás, amely modellezné egy ilyen vízkezelőnek a gazdasági lehetőségeit?
SZL: Én azt gondolom, hogy biztosan átalakul majd a területi jegyek rendszere. Jelenleg is folynak a megtérülési számítások, modellezések. Rengeteg kérdés van még nyitva, például az állami jegyet kinek kell megfizetni, mire használható fel az állami jegyből kapott bevétel, stb.? Én remélem, hogy azért nagyjából a magyar valósághoz tudjuk rögzíteni a horgászengedélyeknek az árát, ugyanakkor azt azért ne várja el senki, hogy olyan alacsonyan lesz ez tartva, amiből sem az ellenőrzést, sem az esetleges halasítást nem lehet megoldani.
Reméljük azonban, hogy minél hamarabb eljön az az idő, amikor a természetes szaporulat eléri azt a szintet, hogy nem kell plusz telepítéseket hozni egy-egy vízterületre. De azért azt is mondjuk ki őszintén, nem az elmúlt egy, két, vagy három év alatt pusztultak le a természetes vizek, hanem azért ez hosszú ideje folyik. Annak eléréséhez, hogy visszajöjjön az a halsűrűség, amely egyébként Magyarországot jellemezte, és szükséges ahhoz, hogy az állomány önfenntartóan növekedjen, ahhoz - én azt gondolom - nagyon kitartó munka és sok idő kell.
HZ: Az új halgazdálkodási törvény előír egy sor feladatot, a bevételi oldalon lényegében viszont csak a területi jegyárak maradnak.
SZL: Én azt gondolom, hogy a pénzügyi alapokat elő fogjuk tudni teremteni. Egyrészt uniós forrásokat szeretnénk majd bevonni, másrészt azoknak a pénzeknek a jelentős részét, ami az engedélyekből befolyik, erre szeretnénk fordítani. Vita volt arról, hogy ezt most a költségvetésnek adják, vagy vissza kelljen fordítani. Mi abban vagyunk érdekeltek, hogy vissza legyen forgatva ez a pénz.
HZ: Annyi féle-fajta horgászvíz van az országban, gondolok itt a bányatavakra, holtágakra, víztározókra, magántavakra, stb. Ezekre is vonatkozik a törvény (pl. kell-e nekik is vízterület bérleti díjat fizetni)?
SZL: Nem, ez csak a természetes vizekre vonatkozik. Az alaprendelkezések között elég pontosan meg van határozva, mi minősül természetes víznek. Az izgalmasabb az, hogy vannak bizonyos vízfolyások, kis patakok, amelyek nem voltak eddig a törvény részei. Hamarosan elkezdődik egy felmérés, ahol sorra veszik és megnézik ezeket a vízterületeket is és bevonják a horgászkezelésű vizek körébe.
HZ: A törvény egyik pozitív hatásaként említik a horgászturizmus fellendülését is. Főleg magyarországi vagy inkább külföldi turistákra gondolnak?
SZL: Véleményem szerint mind a kettőre. Jórészt olyan vizekre mennek el a magyar horgászok külföldön, amelyeket a mi tudásunk szerint éppen az jellemez, hogy valamilyen szennyezés miatt nőtt meg valamilyen halállomány. Az Ebro folyón vagy a Pó-deltában a harcsáknak az állománya és az egyedméret nem önmagától növekedett meg, hanem attól, hogy pl. a Póban borzasztó magas a nehézfém-szennyezés aránya. Ott gyakorlatilag invazív fajnak tartják a harcsát. És pár évvel ezelőtt még, ha a fejét bemutatta valaki az ottani halászati vagy halgazdálkodási hatóságnak, akkor pénzt kapott azért, mert azt a harcsát kivette a vízből. Arról meg ne is beszéljünk, ami szintén köztudott, hogy hetente több ezer kiló harcsafilé érkezik valahonnan az országba, az éttermek asztalára. A magyar horgászok tehát azért mennek külföldre, mert megfelelő halmennyiséget szeretnének.
Mi azt mondjuk, hogy ezeknek a pecásoknak nagy része visszatérne, hogyha visszaállna egy egyensúlyi állapot, amikor nincsenek a vizeink túlhalászva és túlhorgászva sem, és mindenhol a tisztességes horgászok és halászok lesznek túlsúlyban. Ha lehet itthon is halat fogni, akkor a magyar turistákat itt tudjuk tartani, valamint a külföldi turistákat is Magyarországra tudjuk csábítani. A törvénynek egyik újdonsága pontosan a turista horgászjegy bevezetése. Ez más országokban is jól működik.
HZ: Jól értettük, hogy ezt a jegyet magyarok is ki tudják váltani?
SZL: Igen. A turista jegy csökkentett időtartalomra szól majd és valószínűleg módszerbeli csökkentést is tartalmaz. Ez még nincs kidolgozva, majd a rendeleti rész fogja tartalmazni. Nem engedélyez, mondjuk két botos horgászatot, vagy nem engedélyez pergető horgászatot.
HZ: Ez pont egy érdekes kérdés! A magyar horgászat nagyon pontycentrikus, főleg azért mert nagyon sokan az intenzíven telepített tavakra járnak. Ott lehet halat fogni rövid idő alatt is. Ugyanakkor, nyugaton vagy pl. az USA-ban pont a pergetés, ami nagyon népszerű. Inkább képezi a rekreációs/ turista horgászat részét, mivel ott például elmegy a család a nemzeti parkba, túráznak, bográcsoznak, majd horgásznak, azaz pergetnek pl. 2-3 órát.
SZL: Igen, de ott a halállomány teljesen más.
HZ: Ez igaz, és itt jön a kérdés, hogy rablóhal állomány fejlesztése ilyen értelemben tervben van-e?
SZL: Bontsuk ketté a kérdést a természetes vizekre vagy napijegyes, üzleti célú halastavakra. Mert ez utóbbi kategóriára most is van példa, pl. Jászkiséren, de máshol is vannak olyan tavak, amelyek kimondottan pergetésre vannak. A turistajegy kimondottan a természetes vizekre vonatkozik majd. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ebben a kérdésben még nincs végleges álláspont, hogyha megfelelő ötletek jönnek arra, hogy például a pergetést is vegyük bele ebbe a dologba, akkor erre is van lehetőség.
HZ: Akkor már is van egy szakmai javaslat! Azt gondoljuk, hogy a pergetés kifejezetten olyan dolog, ami jól beilleszthető a családi programba, a felszerelés inkább befér az egyéb csomagok mellé az autóba. Míg a pontyhorgászat kellékeinek szállítása (sátor, szék, bottartó állvány, stb.) már önmagában is gondot okozhat. A turizmus elterjedését sokkal inkább segítené a pergetőhorgászok megnyerése. Régen pl. a Tisza tavat német és osztrák horgászturisták tömegei lepték el ősszel…
SZL: És mi lett az eredménye? Az lett az eredménye, hogy lerabolták a vizet és a horgásztatónak nem volt semmiféle szankciója arra, hogyan egyensúlyt tartson. Egyébként ez a téma az egyik alapkérdést is feszegeti, azaz a halőrzést és magát a horgászkultúrát. Mert ha az ellenőrzésben a jó gazda gondossága lesz az a szemlélet, amit be tudunk tartatni, akkor bizony elfogadható lesz az, hogy a kifogott halakat visszahelyezik a vízbe, de nem lesz elfogadható az, hogy pl. megélhetési bűnöző vagyok és saját ennivalómat kell kifognom. De ugyanúgy nem fogadható el számomra az sem, hogy a Balatonnál a leghíresebb étteremben azt mondja a pincér, hogy friss a süllő, ma reggel egy horgásztól vásároltuk. Tehát ezt a fajta szemléletet és gyakorlatot nagyon komolyan gondolom, hogy meg kell szüntetni.
HZ: Van valami konkrét elképzelés arról, hogyan növelhető a halőrzés hatékonysága?
SZL: Bízzuk ezt magára a törvényre és az új horgász szervezetekre. Hogyha tényleg egy adott vízterületet horgász szempontból tudunk majd nézni, akkor azonnal saját érdekükké, a saját tagságuknak való megfeleléssé válik az, hogy egy jó halállomány alakuljon ki, ehhez pedig nélkülözhetetlen a halőrzés hatékonysága. A törvényben például nagyon sokat harcoltunk azért, hogy a társadalmi halőrök be tudjanak kerülni. Egyik-másik minisztérium azért küzdött ez ellen, mert azt gondolták, hogy ez egy plusz vegzálási lehetőség, egy gyenge pont, mivel a társadalmi halőröknek nincs meg a megfelelő jogosultsága és státusza a hatékony cselekvéshez. Mi pedig elmondtuk, hogy az az ember, aki engedélyt vásárol, felszerelést vásárol és kimegy a vízre, az valahogy elköteleződést is vállal, hogy elfogadja azokat az írott és íratlan szabályokat, amelyek ezzel a tevékenységgel járnak. Ha valaki a társadalmi halőrnek nem akarja igazolni magát, akkor ő nem tisztességes szándékkal van a vízparton.
Magyar villamos művek lekapcsolva...
HZ: A törvény említ egy bizonyos halgazdálkodási hatóságot. Ki lesz ez a szervezet?
SZL: A mostani halászati hatóság helyébe ez a szervezet lép a minisztériumon belül. És azzal, hogy a minisztérium nagyobb jogosítványokat kap, valószínűleg megyénként nem egy halászati felügyelő lesz, hanem több főállású ember, aki ezzel tud majd foglalkozni.
HZ: Hogyan fog történni a törvény bevezetése? A horgászok számára az az izgalmas, hogy az átmeneti rendelkezések leírják, hogy a meglévő jogok nem szűnnek meg, hanem a vízkezelők cseréje ezeknek a lejáratakor lehetséges. Mi biztosítja a felelősségteljes halgazdálkodást ebben az időszakban?
SZL: Azokat a szabályokat, amiket eddig meghatározott a törvény, azt szeptember elsejétől a régi jogosultaknak is be kell vezetni. Tehát a jelenlegi vízkezelőkre is az új szabályok fognak vonatkozni már idéntől. A halászati szövetkezetek jó részének lejár a vízkezelői joga 2014-ben, tehát már jövőre beindul az, hogy a pályázatokat főszabályként horgászati vízkezelők nyerhetik csak meg.
HZ: Lesz-e állami sportjegy például? Olyan jegy, amivel sok helyen lehet horgászni, de nem lehet halat hazavinni?
SZL: Igen, ez is egy jó ötlet, hasonlóan a turista jegyhez. Ennek van Ptk. vonatkozása is, mivel a halak tulajdonjoga az államé. A Ptk. is változni fog ősszel, mivel jelenleg még a halászatra van „ráhangolva”. Ezért ha elkészül a rendelettervezet, akkor megmutatjuk nektek, és hogyha vannak még jó ötletek, akkor bele tudjuk tenni azokat is.
HZ: Rengeteg ötletünk van még, reméljük egy következő alkalommal erről is tudunk majd beszélgetni. Köszönjük szépen a lehetőséget és további jó munkát kívánunk!
Búcsúzásképpen megkérdeztük a képviselő urat, hogy horgászik-e? Válaszul mutatott egy fényképet, ahol egy majd 6 kilós süllőt tart a kamera elé egy olyan horgász arckifejezésével, aki feltette a pontot az i-re, a ravasz becserkészés és tisztességes fárasztás után.
Azt gondoljuk, hogy a legjobb kezekben van a halgazdálkodási törvény!
A két kulcsszereplő? (forrás: belfodihirek.com)
A törvény teljes szövege itt olvasható:
Magyar Közlöny 102. szám
