Ismerkedés Délegyházával

Az Omszki és a Bokodi tó után úgy döntöttem, hogy próbára teszem szerencsémet egy újabb népszerű, jelentős fekete sügér állománnyal rendelkező tavon, a délegyházi tórendszeren. Próbáltam előzetesen magamba szívni minden fellelhető információt a helyszínről, de általában úgyis minden a vízparton szokott kiderülni... Gábor barátommal reggel nyolc óra magasságában érkeztünk a helyszínre. Ami rögtön szemet szúrt nekem, az a csodás környezet, a hatalmas vízterület és az üdülő házakkal, buja növényzettel körülölelt labirintusos vízpart. Elindultunk hát vaktában a tó körül, hátha találunk néhány ígéretes helyet, ami talán egy - két derék pisztrángsügért is rejteget számunkra...




Első körben walk the dog wobblereket vettem elő táskámból és azzal indultam felfedező útra. Gábort gyorsan elveszítettem szem elől, így időnként telefonon tartottuk a kapcsolatot egymással. Éppen egy apró öböl vízét zavartam, amikor felbukkant mellettem egy fiatal srác casting bottal felszerelkezve. Rövid bemutatkozás után kiderült, hogy újdonsült barátom, Laci nagyon rutinosan mozog a környéken, így vele folytattam tovább a horgászatot, hátha általa sikerül kicsit jobban megismerkednem a délegyházi tórendszer titkaival. Így is alakult végül, hiszen nem csak ígéretes horgászhelyeket fedeztem fel, de számtalan tippet is kaptam a nap folyamán, melyek megmutatták a sikerhez vezető utat.



Alapvetően három módszer bizonyult eredményesnek a nap folyamán. Az első a látott halra való dobás súly nélkül szerelt plasztik csalival. Ilyenkor a süllyedő, meg-megmozgatott, rezegtetett gumi kreatúrát a sügér megvizsgálja, majd hatalmas szájával behabzsolja. Óriási előnyt jelent, ha az ember rendelkezik polgárszemüveggel. Volt olyan eset, hogy Laci rám kiáltott, hogy lógassam be az előttem elterülő vízbe plasztik rákomat, mert ott egy hatalmas feka ólálkodik. Én persze nem láttam semmit, de engedelmeskedtem és rögtön megrázta valaki a zsinór végét. Rövid ideig kivártam, majd besuhintottam, de a megakasztott harminc pluszos sügér végül egy hatalmas triplaszaltó után távozott.



Számomra a legeredményesebb módszernek azonban a Texas Rig bizonyult, amivel már az Omszki tavon is sikerült korábban fognom egy kisebb fekát. Mint most megtudtam, teljesen rossz ütemben vezettem idáig a műcsalit, így az eddigi kevés számú sikerélményem is inkább a véletlenen múlt. A harmadik módszer, pedig a felszíni wobblerekkel, főleg popperekkel történő horgászat, amiben eddig szintén nem sok bizodalmam volt, de ezen a napon végül sikerült ilyen taktikával is megfogni első halamat.



A nap csúcspontja az volt, amikor Laci megmutatott nekem egy eldugottabb horgászállást a tó egyik szegletében. Miután összevetettük csali arzenálunkat, kezünkbe került egy csomag barna Deps rákocska amit még a tél során vásároltam első fekete sügérre történő próbálkozásaim előtt. Ezt tűztük az offset horogra, majd kezdődött a meder végigtapogatása. Laci még csak a második dobásnál tartott amikor egyszeriben felrobbant előtte a víz. Mögötte állva fényképeztem, hogy viaskodik a nap halával, egy hatalmas fekete sügérrel. Olyan izgalmasnak bizonyultak az események, olyan közeli a volt látvány, hogy még az én adrenalin szintem is az egekbe szökött...





A hal vad kirohanásai, szaltói örvénylő kavalkáddá változtatták az eddig oly nyugodt vízfelszínt. A küzdelem azonban csak néhány percig tartott, hiszen Laci nem sok esélyt adott áldozatának. Ügyesen a partközelbe irányította, majd megragadta alsó állkapcsánál fogva a jól megtermett ragadozót, majd óvatosan kiemelte a vízből. Csodálatos látványt nyújtott a déli napsütésben tündöklő, olajzöld-arany pikkelyes teremtmény. Hatalmas szája szélén ott fityegett az apró plasztik rákocska, ami ilyen gyorsan meghozta a várva várt sikert számunkra. Türelmetlenül méricskéltük a nap legnagyobb halát, ami csukott szájától a farok tövéig negyvenegy centiméter hosszúra nőtt meg.





Természetesen nem maradhatott el a fényképezés sem. Jobbnál jobb fotók készültek a pompás pisztrángsügérről, hogy megörökítsük, még mielőtt Laci útjára engedi. Hatalmas farokcsapással távozott a szabadságát visszanyerő sügér és én boldogan gratuláltam barátomnak a sikeres fogáshoz. Izgalommal töltött el, hogy ilyen csodálatos halak élnek ebben a vadregényes tóban. Az eseményeken felbuzdulva folytattuk a víz korbácsolását, talán akad még párja a nemrég távozott kapitális fekának...






Sajnos, a termetes halak a továbbiakban elkerültek bennünket, de az egymás után kapó 22-25 centis apróságok így is élvezetessé tették a további horgászatot. Nem is bántam, hiszen első alkalommal nem lehet rögtön megfogni a tó legnagyobb halát, viszont a kisebb egyedekkel való macska-egér játék során, talán némileg sikerül csiszolgatnom fekete sügér pergető tudományomat. A nap végére én is ráéreztem a helyes ritmusra, hiszen egymás utánijában kerültek partra az apró útonállók.






Később csónakból is próbát tettünk. Lacival beeveztünk a jobbnak vélt tartások környékére megtermett sügérek reményében, de sajnos ez most nem vezetett eredményhez. Mindenesetre érdekes volt a másik irányból is szemrevételezni a partot lehetséges horgászhelyek után vizslatva. A legkülönfélébb műcsalikkal próbáltuk kapásra bírnia nádas tövében lapuló ragadozókat, de sajnos kapásig nem jutottunk, ezért úgy döntöttünk, hogy visszatérünk a partra és megvizsgáljuk a korábban már halat adó területeket.




Ahogy elérkezett a késő délután, a sügérek kapókedve is kezdett felélénkülni. A nap során kitapasztalt technikákat csillogtatva én is egymás utánijában kerítettem horogvégre a falánk apróságokat. Szép kapásokat adtak a különféle apró gumirákok barnás, zöldes-kékes színekben. Nagy élmény volt, ahogy a kapó sügér megrángatja a bot végét, majd pár pillanattal később a zsinórral meginduló halnak besuhintunk, mire az magát a vízből kivetve próbál megszabadulni a horogtól. Egy parthoz kikötött csónak alól többször marakodó süllők is megtámadták műcsalimat, de nagy bánatomra nem voltak annyira éhesek, hogy behabzsolják.






Az alkonyat közeledtével elkezdtek működni a popperek is. Laci sikerét látva, úgy döntöttem, hogy próbát teszek a felszínen buggyanó hangot adó apró wobblerekkel. Nagy élményként éltem meg, ahogy az apró fekák a víz tetejéről lecuppantották műcsalimat. Persze több sikertelen kapást, mellévágást is produkáltak, mire sikerült megfognom első popperes halamat. Igazán jó szórakozásnak bizonyult. Biztos vagyok benne, hogy még sokat próbálkozok majd a jövőben felszíni műcsalikkal.






Ahogy a sötétség beállt, a hazamenetel mellett döntöttünk. Telefonon egyeztettem Gáborral az indulásról, majd elbúcsúztam Lacitól és megpróbáltam megkeresni kocsinkat a számomra még ismeretlen utcákban. Örömmel hallottam, hogy barátom is sikerrel járt és végül megfogta élete első pisztrángsügérjét. Miközben Budapest felé zötykölődtünk, lelkesen meséltük egymásnak friss élményeinket, az alkalmazott technikákkal kapcsolatos tapasztalatokat. Tudtam, ide biztosan visszatérek rövid időn belül, mert ez a tórendszer nem csak szépségével, vadregényességével, de rendkívüli halállományával is lenyűgözött engem ezen a hétvégén.