Járt utat a járatlanért, hosszú előkét a rövidért!

Járt utat a járatlanért…, hosszú előkét a rövidért…!

Micsoda közhely, illik ilyennel még cikket kezdeni? Lehet, hogy nem, de most nem jut jobb az eszembe…Illetve egy valami mégis - amit vallok régóta -, hogy ember nem változik meg, miközben folyamatosan formálódik. Na, ezt jól megmondtam és már csak az a kérdés, hogyan lesz ebből horgászat?:)

Megrögzött finomszerelékes horgász vagyok. Olyan, aki sok éve csiszolgatja a hosszúelőkés feeder végszerelékét, és akit a halfogás örömén túl a természet szeretete vonz a vízpartra. Azt az irányvonalat képviselem, aki egy „biztonsági horgászattal” inkább a keszeghorgászatra rendezkedik be és örömét a közben beugró nagyobb halak, lefinomított szerelékkel való többesélyes, ám nagyobb kihívást jelentő küzdelme teljesíti ki.

Method formálódásom nem egészen egy éve indult el.
A módszert azóta próbálgatom, mióta egyszer valamiért betévedtem Buda „Zónájába”, ahol a fiúk egy addig számomra ismeretlen drága, zöld, por állagú büdös anyagról ódákat zengtek, miközben azt tángálták, hogy a method mindig megveri a hosszúelőkés módszert, ha pontyozol. Persze…, gondoltam…, aha… mondjátok csak, majd pont el is hiszem… :)

De azért vettem abból az anyagból, ami a Bait-tech Special G Green névre hallgatott… Azóta túl vagyok már néhány teszt pecán, sőt egy páros versenyen is, ahol a sikeres halfogáshoz nagyban hozzájárult az említett etetőanyag. A legutóbbi horgászatom története pedig így alakult.

Veresegyházon lakom már több mint 2 éve, de két okból nem vallhatom magam igazi, tősgyökeres Veresinek. Egyrészt a Szigetközből a Mosoni-Duna partjáról származom, másrészt Veresen a szájhagyomány tisztelendő íratlan törvénye ezt úgy tartja, hogy aki ide költözik az „senki”, a gyermekem a „gyüttment” és majd az ő gyermeke lesz igazi "veresi".:)

Szóval két év után először sikerült is eljutnom a házunktól 5 percre található Ivacsi tóhoz november első hetében.


Hogy pontosan miért is, mert túl közel van és mondjuk nem országosan elismert és híres víz? Nem tudom, de voltam ebben az évben olyan vízen is, amiért két órát vezettem, amit minden olyan horgász ismer, akinek csak egyszer is akadt a kezébe valamilyen horgász irodalom és a biztonsági hosszúelőkés módszeremmel törpéket meg 10cm-es pontyokat fogtam.

Mondjuk a már említett „zöld por” itt is megmentette a napom. Sőt, már emlékszem, hogy itt próbáltam ki először, mert még mondtam is magamban: „Na te kis büdös, most mutasd meg, ebben a helyzetben, hogy mit tudsz”. A váltást követően pedig olyan dolog történt, amire igazából nem számítottam. Attól kezdve ugyanis nem fogtam pontyot és kárász 30-40dkg alatt.

Visszatérve a jelenbe, a tóhoz szombaton édes fiammal mentünk szerencsét - meg még nagyon sokféle smoke ballt, oldódó mini és pop up-bojlit és dumbellt és egyéb csali tüskére termett műanyagot – próbálni.


A helyben kapott infókat megfogadva a tó mélyebb részére cuccoltunk be, amit az is bizonyított, hogy a parttól 3m-re már közel 2m-es vizet mértem.




Fiamnak BAIT-TECH Special G Greent, magamnak F1-et kevertem 2mm-es BAIT-TECH Sticky method micro pellettel, amit a házasítás előtt 2 percre beáztattam. A zöld kajához scopexes, míg az F1-be epres BAIT-TECH liquidet tettem. A délelőtt folyamán mindkét etetőanyagból mindössze kb. 30 dkg-ot használtam fel, amiből a végén egy-két töltetre való még meg is maradt mindkettőnknél. Ezt csak azért mondom el, hogy megint elgondolkodjunk azon, hogy mit nevezünk drága etetőanyagnak?

Az alapozó etetést hanyagoltuk, inkább a horgászat kezdeti időszakában sűrűbben dobtunk kiakasztott klipsszel. A novemberi hűvös, szeles időben, a lehűlt vízben a halak nincsenek már annyira étvágyuknál, ezért inkább a csalogatás volt a célunk, nem a gyors jóllakatás. A terv már a legelső dobás után beigazolódni látszott, mert fiam úgy ugrott ki a székéből egy határozott spiccgörbítés után, mintha alágyújtottak volna. Aztán ez nagy örömünkre, még párszor megismétlődött.




Mielőtt azt gondolná valaki, hogy én csak, mint kiszolgáló személyzet voltam jelen, elmondom, hogy szerencsére a dévérek és kárászok engem sem hagytak nyugton és csodás, nyarat megidéző, horgász szív dobogtató spiccgörbítésekkel szórakoztattak engem is.




Számos dévér és kárász megfogása - és két ponty idő előtti távozása - után egy határozott húzásba beleállt a finom light feeder. Néhány másodpercig azt gondoltam, hogy elakadtam, de miután megmozdult az akadó, majd visszarúgott megnyugodtam, hogy halam van. Ellenben a viselkedése számomra teljesen ismeretlen volt. Lomhán és ellenállhatatlanul mozgott a meder aljához ragaszkodva annak ellenére, hogy a botom szinte karikába volt hajolva. El nem tudtam képzelni adrenalin löket tébolyomban, hogy mi lehet ez.




Többször is lekért 15-20m zsinórt az orsómról, miközben a botom szinte vízig hajolt. Tíz perc után már csak 10m-es körön belül mozgott. Ekkor már tudtam rajta emelni és egy levegővételezést követően nagy nehezen, jobbra-balra hajtogatva - megszákoltam ezt a remek erőben lévő, 5kg körüli tokot.




Megvallom töredelmesen, hogy nem hittem a módszer erejében a számtalan cikk és témát bemutató videók megnézése után sem mind addig, míg mindezt a magam nyereségén nem tanultam meg.
Ismét tanultam valamit, amit nyomban átadhattam a fiamnak is. Boldog vagyok, hogy már ilyen fiatalon komoly mennyiségű tudás birtokába juthat, ha továbbra is figyelmes és fogékony lesz az új dolgokra. Bár csak nekem is ennyi lehetőségem lett volna anno, a mogyorófa vessző horgászbot időszakomban.

Azért, hogy hű maradjak a cikket indító gondolatomhoz elmondom, hogy ismét formálódtam is valamennyit anélkül, hogy megváltoztam volna.:)

Dél magasságában, miután a keszegek étvágya is alább hagyott, egyre hidegebbnek éreztük a szelet. Amivel párhuzamosan egyre erősödött bennünk a meleg otthon és a készülő finom ebéd utáni vágyunk. Az utolsó hal reményében repültek a kosarak a vízbe, majd néhány perc elteltével lassan szedelőzködni kezdtünk. Miután minden felszerelésünk bekerült az autóba, a vízparton állva szokásomhoz híven magamban megköszöntem a víznek, hogy kegyeibe fogadott és ígéretet tettem arra, hogy látogatásunkkal letudtuk a kötelező protokollt, ezek után sűrűbben találkozunk majd.




Üdv,

Laci