négy csillag közt alszom ma...
Csiribiri csiribiri zabszalma -
engem hívj ma álmodba..."(1.)
Végre tavasz.... mormogok magam elé... Sokat kellett várnunk, de "megérte". Kopog az eső a fejemre húzott sapka simléderén, halat fárasztok... De ne rohanjunk ennyire előre!
Május legelején jártunk, amikor végre el tudtam mozdulni pár napra és újra kedvenc vizemen üthettem tanyát, ahol ezúttal, nagy örömömre baráti társaságban "kergettük" a halakat. Az időjárás persze ismét-csak szeszélyes arcát mutatta, amely szeles, hűvös és jégesővel is köszöntött minket a parton. Sebaj a lényeg, hogy végre vízközelben tudhattam magam! Nem vagyok már kezdő, de "A VÍZ" mindig tud "meglepetéseket" okozni... Talán ettől, sőt, szinte egészen biztos, hogy ezért is szép a horgászat. Nincsenek, vagyis nem lehetnek benne megszokások, nem léteznek fix tematikák, mindig szükség tehát van valami újra a siker érdekében, sőt tovább megyek: valami többre, mint azelőtt!
Ennek szellemében - a reggel beetetek és várom a kapást helyett - most a Spomb-os technikámra helyeztem leginkább a hangsúlyt! Rakétámba a BAIT-TECH CARP PELLETS-ek közül a 8 mm-es halibutos változatot készítettem elő, némi Krill&Tuna Liquiddel felöntve. Ezek a koromfekete pelletek, megjelenésük óta nagy kedvenceim, hisz 3 különböző méretben kaphatóak és a 2 kilogrammos kiszerelésük is nagyban megkönnyíti a horgászataimat! Ezeknek a pelleteknek létezik egy alacsonyabb halliszt tartalmú, világos barna színű változata is, amik szintén remek alternatívái az etetésünk kialakításának! Ha a két változatot, vagyis a feket és barna szemű pelleteket kevered, akkor egy jól működő "időbomba" etetést tudsz elérni, köszönhetően a változó oldódási időnek.
Ezt a ponty-csemegét, kiegészítettem az új kedvencemmel, vagyis a BAIT-TECH JAR, 2,5 literes PARTI MIX-ével! Ez a szaftos, leves finom magkeverék ugyanis, képes nagyon gyorsan bevonzani elénk a halat. Személyében, nemcsak egy tartósítószer mentes, friss mag mixről beszélhetünk, de egy nagyon csábító "lé" is "felhőzik", vagyis dolgozik majd a víz alatt...
Horgászatunk nagy tanúságának bizonyult, hogy a halak ívás időhöz közeledvén felrúgva mindent, követve génjeik diktálta törvényeket, kezdenek kihúzódni a tó sekélyebb részére, ahol jelenlétük így, jobban tetten érhető, mint a mélyebb szakaszokon. Legalábbis mi, alaposan "megszenvedtük" ezt a "mélyben ülve"... Erőfeszítéseim azonban, mint oly sokszor már azelőtt nem maradtak siker nélkül, így köszönhetően a bejuttatott finom falatoknak, na-meg a jól összegondolt végszerelékemnek, csak sikerült pár "kincset" a karjaimban tartani...
Összességében elmondhatom, hogy a nem túl jól sikerült helyfoglalásunk dacára sem vallottunk kudarcot, mi több felejthetetlen horgászélményekkel gazdagodhattunk. Számomra, egyértelműen nagy kihívás volt az előttünk portyázó, kevés számú halból elcsípni párat, miközben a vízparti lét ismét csak magával ragadó, természetközeli percekkel ajándékozott meg. Fotóztuk a napfelkeltét, majd a naplementét, a madarakat, a békát... felvételt csináltunk egy tőkés récéről , majd a jégesőről... pont, pont úgy, mintha egy színház páholyában ülnénk és az elénk táruló világ "darabjait" szeretnénk megörökíteni... Elgondolkodom.
"...A természet apró szigetekre szorult vissza a hamis és mesterséges világ tengerében, szigetekre, ahova az ember ellátogathat megcsodálni, fényképet készíteni a lakóiról - legyen szó állatokról, növényekről, fákról, sziklákról, folyókról vagy hegyekről, mintha valami különleges kiállítási darab lennének egy múzeumban. Anélkül tesszük ezt, hogy felfognánk: ezek a sziklák, völgyek, folyók nem védelemre szoruló örökségek voltak, hanem a saját otthonunk, saját szupermarketünk, saját iskolánk. Egyszóval a saját bolygónk..." (2.)
Ismét leszakad az ég... kitartóan esik az eső! A hazaút "mostohasága" ismét a nyakunkba borult, de erősít a tudat, hogy hamarosan újra jövünk! Már tele vagyunk tervekkel!
"...Csiribiri csiribiri bojtorján
lélek lép a lajtorján.
Csiribiri csiribiri szellő-lány -
szikrát lobbant, lángot hány..."
Üdvözlettel:
Nagy Róbert - BLACK CAP
(Idézetek: 1.3.Weöres Sándor 2. Kilian Journet)
Fotók: Kasek Roland
