De ne rohanjunk ennyire előre, mert a történetnek eleje is van. Előzménynek megemlíteném, hogy múlt héten Józsi cimborám elment pecázni nélkülem. Ennek a horgászatnak egy félreértés adott alapot, mert azt mondtam, hogy ilyen hidegben én sehova nem vagyok hajlandó elmenni. Így is volt, de a peca ez alól mindig kivétel! Egy jó pecázásért bármire hajlandó vagyok :) Az a lényeg, hogy Józsi fogott csukát, ezen felbuzdulva megbeszéltünk egy közös horgászatot. Kedden délután már hozta a csalihalat, amit a Dunán fogott. Nagy része szilvaorrú keszeg, egy-két küsz illetve bodorka volt. A szerdai induláskor pár darab hal már beadta a kulcsot, de így is maradt bőven. A vonaton a szaksajtót olvasgattam, de nagyon hamar eltelt az útidő. Megérkeztünk és elénk tárult a Pamut őszi pompájában. Egy kellemes vadregényes horgásztó. A kamera innen indult.
Pamutipari horgásztó
A felvételt követően nekiláttunk a pecának. A pergetésre szavaztam a nagy hideg miatt, de amúgy is pergettem volna, hiszen Dunán is így sikerült csukát fognom. Elég hamar jött a kapás, nem egészen 10 perc alatt volt kettő is. A nap első hala elment az én hibám miatt, de a második már a merítőben végezte. Józsi remekül pergetett és meg is lett az eredménye. A fotózás után méretes csukája mehetett vissza éltető elemébe. A kapások után megállt az élet, valószínűleg elüldöztük a halakat. Váltogattuk a csalikat a pergető boton, de semmi eredmény. Így hát menni kellett tovább..
A nap első hala, mindig nagy öröm…
Új hely, új remény.
Pár állást sétáltunk lejjebb, egy ígéretesebb hely reményében. A kiegészítőket lepakoltuk, az úszós szerkó repült befelé, én pedig pergetek tovább, azzal a csalival amire jött az elmúlt két kapás. A második dobásomat leköveti a csuka. Rafinált ellenfelem kivár, majd a part előtt nagyjából 3 méterre hirtelen odavág. Ezzel a mozdulattal engem is meglepett, még akasztani sem volt időm. Hát igen, a tapasztalatlanságom miatt ő is meglép egy parádés csukaszaltó kíséretében. Nem semmi! Az akció alig ér véget, hirtelen eltűnik az úszó. Józsi barátom már figyelte a kapást a bot mellett guggolva. Szemét nem veszi le az úszóról, majd amikor úgy érzi itt az ideje akaszt. Felveszi a kontaktot, de csukája keményen védekezik és kiszabadul a horog fogságából. A part előtt megy el ez is. Még adunk egy kis időt a halaknak, de lehet, megint menni kéne tovább...
A helyeket felváltva is megpergettük, védekezve kicsit a hideg ellen.
Eltűnhetne már az úszó!
Megint séta és minden kezdődik előröl. De a kapások elmaradnak, mi lehet a baj? Lehet, hogy az előző horgász, aki itt ült rossz hatással volt a helyre? Mert nem igazán történik semmi mióta itt vagyunk. A rejtélyre nem jövünk rá, de nem baj. Időzünk egy keveset és indulunk tovább.
Pergetés közben.
Az úszó mindig szem előtt volt.
Az égiek a kegyeikbe fogadtak.
Elérkeztünk a nap utolsó helyéhez, következett a szokásos lepakolás. Egy ígéretes állást találtam, odaállok és dobok egy szebbet. Lassan vezetem a csalit, mert a mai nap így voltunk eredményesebbek. Közeledik a csali, amikor valami gyengédebben rákapaszkodik a wobblerre. Hopp itt a csuka! - mondom Józsi barátomnak, aki azonnal siet a fotógéppel, hogy megörökítse a pillanatot. Hamar kifárad ellenfelem, de még egy utolsó szaltóra futja erejéből, mielőtt a merítő áldozata nem lesz. Örömöm határtalan, annyi bénázás után sikerül megfognom első Pamutos csukámat. Felvettük a fantasztikus pillanatot, aztán alkalmi foglyom megint boldogan kergethette a keszegeket. Nem sokkal később az úszót megint elvitte valami szörny, de sajnos ez a csuka is meglépett. A hideg kezdett erősödni. Ezért felvettük az utolsó jeleneteket és átfagyva, kimerülten elindultunk hazafelé. A vonaton persze nem lehetett más a téma, mint ez a parádés nap.
Írta: Varga Dávid
Fotó,Videó: Varga Dávid, Barkó József
