Horgász-Zóna menü
Kedvencek
Kosár
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:



Regisztráció | Elfelejtett jelszó
  • Arany vasárnapi nyitvatartás
  • method feeder horgászbotok
  • Karácsony 2018
  • Horgász-Zóna ajándékutalvány kapható!

Kedvenc tavam: Lóga-tó (Dorog)

|

Szombat reggel 5 körül járhat, azt hiszem. Megnézem az órát, mert az „okos vekker” még nem csörgött, döntöm el csukott szemmel. Néhány perc kínlódás a szemhéjjal, és már a retinámra égeti a zöld számlap a 4:35-öt. Még jó is, hogy korábban keltem, mert este nem volt időm bepakolni, elhúztam az időt horogkötözgetéssel. Na, innentől kezdve megtapasztaltam Einstein relativitás elméletét. Így utólag csak azt tudom elképzelni, hogy oly szédületes sebességgel mozogtam a lakásban, hogy a környezetemben sokkal gyorsabban telt az idő, mint számomra. A külvilági időket utólag rekonstruáltam némi interpolációval. Kiugrok az ágyból (5 perc). Kimegyek a konyhába inni egy pohár vizet (5 perc). Beugrok a WC-re egy gyors reggeli megkönnyebbülésre, ahol megállapítom, hogy testem nem minden része ébredt még fel (15 perc). Gyorsan összerakom a szükséges felszereléseket, két bot a zsákba (5 perc). Körbenézek a szobában, hogy mit hagytam esetleg szétdobálva (3 perc). Milyen etetőanyagot vigyek kérdésen gyors mélázás, majd minden otthon fellelhető anyag bedobálása a vödrökbe (10 perc). Gyorsan minden holmit feltornyozok az előszobában, hogy semmi ne maradjon otthon (5 perc). Fényképezőgép és tartozékainak kiválasztása, és bepakolása a két objektívnek és a gépnek (4 perc). Gyors három forduló az ablak alatt parkoló kocsiig a felszerelésekkel, és a megszokott rendbe elhelyezése (15 perc). Elégedetten huppanok be a kocsiba, ilyen gyorsan még sose készültem el, nyitásra ott leszek. Beindítom a kocsit, ránézek az órára, 5:43-at mutat. Valahol elvesztettem fél órát, de hol? Bambán nézem az órát 2 percig, miután feldereng a relatív idő fogalma még mindig ködös agyamban.



A vezetésre koncentrálás gyorsan helyrerakja az idő normál folyását, és az üres útnak köszönhetően 45 perc alatt érem el Dorog határát. A tóhoz érve látom, hogy jókor érkeztem. A pára éppen kezd oszladozni a tó felett, és egy horgásztársat kivéve még csak most pakol ki az a néhány horgász, aki felkelt idejében. El is foglalom az egyik kedvelt helyemet a már javában horgászó ismerős melletti stégen, de a botok kicsomagolása helyett a fényképező kerül elő elsőnek.



A fotók elkészülte után nekiállok az etetőanyag bekeverésének. Mostanában a zöld method kaják jönnek be nekem. Neki is állok egy zacskó Betain Green bekeverésének, amit egy fél kiló Marine Halibut tesz szerintem lényegesen fogósabbá a meleg vízben. A method módszernél szerintem ez egy nagyon érzékeny pont. Mindenképpen jó minőségű etetőanyagokat veszek, de azért érdemes ezekkel kísérletezni. Lehet érezhetően jobb eredményeket produkálni egy keverékkel, mint a tiszta gyári csomaggal. Nyár elején egészen más anyagokkal fogtam halakat, mint most az ősz közeledtével.



Amíg pihen az etetőanyag, addig összerakom a bottartót és az első botot. Ezután következhet a kedvenc művelet, az etetőanyag átpasszírozása a törőszitán. Ha jó az állaga az etetőanyagnak, akkor pont a felénél szoktam megunni a küzdelmet. Viszont ha áttöröm az egészet, akkor tuti száraz a kaja. Most is otthagytam a felét, jó lesz az legközelebb így is, vissza is tömködöm az egyik zacskóba. Mehet az egy szem puha pellet a horogra, és már dobom is be. Nekiállok a másik botnak is, kiveszem a zsákból, összeillesztem… Kapás… eldobom a botot ijedtemben, ügyesen lábbal leveszem, közben a nyeletőféket visszacsapva bevágok… Kihúzom az első kárászt… Csalizás, visszadobás. Befűzöm a zsinórt a gyűrűkbe, előveszem a szereléket, ráfűzöm a kosarat… Kapás… Minden apró alkatrész eldobása, sűrűn fohászkodva, hogy ne a stég réseibe essenek… Kihúzom a második kárászt… Csalizás, visszadobás. Rájöttem, hogy nem is ezt a szereléket akartam összerakni. Előveszek egy nagy hengeres feederkosarat, és elkezdek kukoricát és halibut pelletet beküldeni kiakasztott klipsszel. Kapás… Most egy dévér a változatosság kedvéért. További etetés és kárász kapás megy felváltva, úgy fél kilencig, akkor átszerelek egy teszt method-bojlis szerelékre, amit nem írok le, mert nem fogtam vele semmit egész nap.



Mivel meguntam a sok kárászt, cseréltem nagyobb horogra. Ezért majdnem 9-ig kellett várni az első pontyra, ami vad fékrecsegtetéssel vitte a csalit. Hosszas fárasztás után sikerült megmeríteni a szép 4 kg-os potykát.



Szeretem, hogy ebben a mélyvizű bányatóban ilyen erősen védekeznek a halak. Egy-egy jobban menő nap után fáj a csuklóm, a hátam és a vállam is, este meg úgy esek az ágyba, mint akit agyonvágtak. Aki nem szeretne ilyen kellemetlen élményeket, az kerülje a method technikát. Nekem azért tetszik, mert nagyon egyszerű a szerelék, nem gubancolódik, nem okoz nagy kárt a halakban a finom horog, és nem utolsó sorban elég hatékony. Persze ennek a szereléknek is megvannak a finomságai, ami a délelőtt folyamán érezhetően sok hal elvesztéséhez vezetett. Délután váltottam is másik horogra, amit azért nem használtam eddig, mert nehezebb ráhúzni a finom lágy pelletet. Több golyó törik el feltűzés közben, de a halakat stabilabban akasztja meg. Ez a váltás azt hiszem végleges lesz, mert nagyon bevált, köszönet Kurucz Dávidnak, aki ajánlotta ezt: GAMAKATSU G-Carp Method - 4-es.



Azért nem panaszkodom a délelőtti teljesítményre, egy 4 kg-os és egy 4,78 kg-os között még jött 4 kisebb ponty. A mellettem ülő horgász nagy érdeklődéssel figyelte a manővereket, gyakorlatilag csak akkor nem volt kapásom, amikor a parton volt a szerelék. Többször tartottam szünetet, és beszélgettünk. Időnként a halőr is tiszteletét tette nálunk, és megcsodálta a halakat, sőt egy két halat segített megszákolni is. Dél körül elbúcsúztam a szomszédomtól, miután megbeszéltük, hogy vasárnap reggel megint találkozunk, és hozza a feederbotjait, hogy kipróbálja a methodozást.



Kényelmesen megebédelek, bot a parton marad, mert félek, hogy nem bírnám megenni a szendvicsemet, ha be lenne dobva. Bár az „ebédszünet” rendszeresen kapásszegényebb a tavon, azért most jól esik a pihenő. Tele hassal bátran úgy döntök, hogy a teszt szerelékemet hagyom máskorra, és a másik botra is megy fel a szokásos method kosár. Beindul a délutáni sorozat, rögtön egy 4 kg-os példánnyal.



Megint veszítettem halakat, többet, mint indokolt lett volna, és kikristályosodott bennem egy megfigyelés. A keményebb távdobó bottal több halat veszítek, mint a lágyabbal. Ezt felismerve elkezdem a régebbi horgászatok eredményeit végiggondolni, és még egy dolog ütött szeget a fejemben. A nagyobb halakat is mind a lágyabb bottal fogtam, pedig pont a másikkal kellene azokat megakasztani, hisz azzal lehetne igazán kifárasztani őket.



Három után megszűnt a kapássorozat, feltámadt a szél kicsit, így próba alapon dobok egy nagyon rövidet. Tényleg rövidet, 15-20 métert még sosem próbáltam dobni 3,90-es botjaimmal. Vicces, megy a szerelék mindenhova, csak egyenesen nem. Cserélgetem a botokat, mert folyton keresztbe dobom magam. Végül sikerül elém dobni, úgy hogy a spicc is meghajlik szépen. Két perc és kapás vad kerregéssel, rávágom a nyeletőféket, amivel annyit érek el, hogy más hangja lett a féknek, meg veszettül kell kapaszkodni a botba. Megy a hal megállíthatatlanul, hol jobbra, hol ballra. Birkózom minden méterért, amit lazán visszavesz a hal, amikor nekiindul. Tíz perc után többen nézik már a küzdelmet, amit izzadva folytatok a termetes hallal. Barátom jelenik meg a párjával a lépcső tetején, és vidáman köszöntenek, miközben a halat próbálom felhúzni a felszínre. Válaszom egy „Ughhhh… csáhh…” frappáns elhaló köszöntésre sikeredett, miközben hátrapillantok. Bizonytalanul lejönnek a lépcsőn, miközben viccesen megkérdezik, hogy fogtam e már valamit. Nem válaszoltam a kérdésre, mert éppen megvillant a hal méretes teste, ahogy oldalra fordul a felszín közelében. A lány szájából a „Húúú mekkora! Láttad?!” felkiáltás a HAL méretére utal. Már eltelt fél óra, a helyzet változatlan huzavona, a hal már kezdi a fáradás jeleit mutatni. Sikerül a száját egy pillanatra a felszínre húzni, bár pipáltatásnak nem mondanám. Inkább csak úgy megnéz magának, miközben a farka a mély felé mutat. Egyetlen mozdulat és ismét eltűnik a szemem elől. Még egyszer felküzdöm a felszín közelébe, miközben egy siheder fiú markolja a merítőmet, hogy segítsem megszákolni. Ő is olyan izgatott, mint én. Pattanás, a bot kivág, én megtántorodok hátrafelé kicsit. Halkan szinte csak magamban búcsút mondok a halnak: Viszlát, barátom! Gyors pillantás a maradványokra, a dobóelőke szakadt el, majd meg kell kérdeznem valaki okosabbat, hogy mit használjak, hogy legközelebb ne történjen ilyen velem. Fáradtan pihenek kicsit, miközben eszembe jut, ez a hal is a lágyabb botra jött. Ebből botcsere lesz.



Öttől este hétig még 8 pontyot húzok partra közvetlenül a stég elől, amikor elkezdek pakolni. Fáradt és kimerült vagyok, de a barátom már vár egy kis beszélgetésre, és késésben vagyok. Még így is nehéz abbahagyni, és itt hagyni a partot.



Ez a tó a szívemhez nőtt, elsősorban a horgásztársak és a halőr miatt, akik nagyon sokat segítettek a tó megismerésében, és sok kellemes közös emlékkel gazdagodtunk. Nem mondom, hogy itt mindenki türelmes és megértő, de van sok ember, akivel élmény együtt horgászni. Másik nagy előnye a környezet szép rendezettsége, rendes tiszta WC, étterem, és bérelhető apartmanok a tóparton előttük stéggel.



Én ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy kellemes napot eltölteni a vízparton. A cikk írásakor ideális volt az idő, mindenki fogott halat a parton módszertől függetlenül. Azt tudom tapasztalatból, hogy tavasz óta nagyon kiokosodtak a halak, már nem veszik fel olyan könnyen a csalit. Viszont minden héten fognak 15 kg feletti példányokat. Jegyzik a hónap halát, ami rendszerint 18 kg felett szokott lenni.



Egyetlen hátránya az, ami az előnye, nagyon szépen kiépített, így sokan jönnek el dorogiak sétálni a partra, aki a csendes magányra vágyik, annak nem ez lesz a kedvenc tava. Én örülni szoktam, amikor gyerekek csodálják a halat, amit éppen kifogtam. Sok rendezvényt tartanak itt. Esküvők a nyári hétvégéken mindig van. Ezek a rendezvények szintén sok emberrel járnak, viszont megfelelő mennyiségű csinos lányt is megcsodálhatunk. Néhány rontott kapás is becsúszik bámészkodás közben...



A tó itt található. Lóga-tó a Google Maps-en

Járjuk körbe a tavat horgászszemmel. Kezdjük a bejáratnál a stéges oldalon. Az első három stégről horgászható megy a szigetre vezető híd környéke. Sok hal van ezen a részen, de nagyon nehéz megtartani őket, mert rögtön beugranak a cölöpök közé. Én ezt a részt nem horgásztam meg, mert nem szeretném garmadával veszíteni a kosarakat és a gondosan megkötött horgokat. A következő négy stég az úszós horgászok kedvence, mert itt „sekély” a víz: 2-2,5 méter. Én nem tudtam azt a mennyiségű halat megfogni, mint szoktam, amikor ide szorultam ki. A tó további stéges helyei ezen az oldalon egyformák, de a tó északi csücske felé folyamatosan mélyül. Állítólag a tó közepén fut egy magasabb pad majdnem végig. Ezeken a helyeken három távolsággal szoktam próbálkozni, vagy túldobom a padot, vagy a pad felém eső oldalát dobom meg, vagy közvetlenül a stég elé dobok. Változó melyik jön be, de a stég elől hatalmas halakat lehet kihúzni. Én kedvelem a mélyebb részeket, így az északi csücsök felé szoktam leülni. Ha nem jön a hal, akkor érdemes helyet változtatni. Az északi csücsköt megkerülve van még két stég a rövid oldalon, ezek hátrányban vannak a hosszú oldalon ülő horgászokkal, így ritkán szoktak beülni ide, én tavasszal sokszor ültem itt, amikor kevesebben voltak, és igen sok halat fogtam. A két stég után is le lehet ülni a parton, kiváló helyek előttük a legmélyebb a tó, és hepehupás az alja, ha megvan a megfelelő pont, akkor nagyot lehet horgászni, de itt is a hosszú oldalon ülők vannak előnyben. A tó másik oldala partról horgászható egészen a bérelhető apartmanokig, nagyon jó helyek a tó közepét nem kell átdobni, hanem meg kell keresni az előttünk lévő vízben a haltartó gödröket, és onnan huzigálni ki a halakat sorban. Az apartmanok előtti stég, az egy más kategória, szerintem ez a tó legjobban etetett része, még sosem láttam, hogy innen ne fogtak volna halat. Inkább a kapásjelzők sípolása a jellemző erre a részre. A tó maradék partszakaszait nem nagyon ismerem, én nem horgásztam, halottam akadós részről a sziget mellett, ahol a rengeteg beszaggatott szerelék miatt már nem érdemes próbálkozni. A híd oldaláról nagy fogások hírét nem hallottam, így nem is éget a vágy, hogy kipróbáljam. Különben is a hídlábak oldalról való meghorgászása kicsit kamikaze akciónak tűnik.



Utóiratnak hagy mondjam el a vasárnapi method bemutató eredményét.
Későn érkeztem, mert nem bírtam korán felkelni. Viszont nem volt gond, mert barátom is elaludt. Tíz perc alatt elmesélem neki a szereléket, a csalizást. Közben felszerelem a botját, amíg beszélek. A tegnapi „maradék” etetőanyagból adok neki egy keveset, hogy tudja próbálgatni. Dobok egy 15 méteres rövidet a finom kis picker botjával. Még javában beszélgetünk, amikor húzza a hal a szereléket, ciripel az orsó. Bevágnék neki, mert a barátom éppen pakol, de meggyűlik a bajom a kis Shimano orsóval. Megfogom az egész dobot, úgy vágok be. Persze jönnek az instrukciók azonnal, hogy mit csináljak vele. A bot szépen görbül, de tartja a halat. Barátom kérdezi, hogy milyen vele fárasztani. Belekezdek egy esetlen ecsetelésbe, de inkább a kezébe nyomom a botot. Nagy örömmel fárasztja ki a halat, ami mérleggel meg is mérünk, 6,2 kg elsőre. Látom a csillogást a szemében, sokat fogunk még együtt methodozni!




KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



Minden jog fenntartva © 2017 - Horgász Zóna
Horgász-Zóna Ügyfélszolgálat elérhetőségek:
Telefonszám: 06 1 240 5454
Mobil: 06 70 362 7167 (hétköznap 8:00-18:00-ig, szombaton 9:00-12:00-ig)
Email: ugyfelszolgalat@horgasz-zona.hu
G+: Google+
Horgász-Zóna Buda bemutatóterem és horgászbolt: 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95., telefon: 06 1 2405454
Horgász-Zóna Pest horgászbolt: 1138 Budapest Gyöngyösi sétány 8., telefon: 06 1 2390373
Horgász webáruház | Feeder bot | Nevis szett | Shimano orsó | távdobó orsó