A vezetésre koncentrálás gyorsan helyrerakja az idő normál folyását, és az üres útnak köszönhetően 45 perc alatt érem el Dorog határát. A tóhoz érve látom, hogy jókor érkeztem. A pára éppen kezd oszladozni a tó felett, és egy horgásztársat kivéve még csak most pakol ki az a néhány horgász, aki felkelt idejében. El is foglalom az egyik kedvelt helyemet a már javában horgászó ismerős melletti stégen, de a botok kicsomagolása helyett a fényképező kerül elő elsőnek.
A fotók elkészülte után nekiállok az etetőanyag bekeverésének. Mostanában a zöld method kaják jönnek be nekem. Neki is állok egy zacskó Betain Green bekeverésének, amit egy fél kiló Marine Halibut tesz szerintem lényegesen fogósabbá a meleg vízben. A method módszernél szerintem ez egy nagyon érzékeny pont. Mindenképpen jó minőségű etetőanyagokat veszek, de azért érdemes ezekkel kísérletezni. Lehet érezhetően jobb eredményeket produkálni egy keverékkel, mint a tiszta gyári csomaggal. Nyár elején egészen más anyagokkal fogtam halakat, mint most az ősz közeledtével.
Amíg pihen az etetőanyag, addig összerakom a bottartót és az első botot. Ezután következhet a kedvenc művelet, az etetőanyag átpasszírozása a törőszitán. Ha jó az állaga az etetőanyagnak, akkor pont a felénél szoktam megunni a küzdelmet. Viszont ha áttöröm az egészet, akkor tuti száraz a kaja. Most is otthagytam a felét, jó lesz az legközelebb így is, vissza is tömködöm az egyik zacskóba. Mehet az egy szem puha pellet a horogra, és már dobom is be. Nekiállok a másik botnak is, kiveszem a zsákból, összeillesztem… Kapás… eldobom a botot ijedtemben, ügyesen lábbal leveszem, közben a nyeletőféket visszacsapva bevágok… Kihúzom az első kárászt… Csalizás, visszadobás. Befűzöm a zsinórt a gyűrűkbe, előveszem a szereléket, ráfűzöm a kosarat… Kapás… Minden apró alkatrész eldobása, sűrűn fohászkodva, hogy ne a stég réseibe essenek… Kihúzom a második kárászt… Csalizás, visszadobás. Rájöttem, hogy nem is ezt a szereléket akartam összerakni. Előveszek egy nagy hengeres feederkosarat, és elkezdek kukoricát és halibut pelletet beküldeni kiakasztott klipsszel. Kapás… Most egy dévér a változatosság kedvéért. További etetés és kárász kapás megy felváltva, úgy fél kilencig, akkor átszerelek egy teszt method-bojlis szerelékre, amit nem írok le, mert nem fogtam vele semmit egész nap.
Mivel meguntam a sok kárászt, cseréltem nagyobb horogra. Ezért majdnem 9-ig kellett várni az első pontyra, ami vad fékrecsegtetéssel vitte a csalit. Hosszas fárasztás után sikerült megmeríteni a szép 4 kg-os potykát.
Szeretem, hogy ebben a mélyvizű bányatóban ilyen erősen védekeznek a halak. Egy-egy jobban menő nap után fáj a csuklóm, a hátam és a vállam is, este meg úgy esek az ágyba, mint akit agyonvágtak. Aki nem szeretne ilyen kellemetlen élményeket, az kerülje a method technikát. Nekem azért tetszik, mert nagyon egyszerű a szerelék, nem gubancolódik, nem okoz nagy kárt a halakban a finom horog, és nem utolsó sorban elég hatékony. Persze ennek a szereléknek is megvannak a finomságai, ami a délelőtt folyamán érezhetően sok hal elvesztéséhez vezetett. Délután váltottam is másik horogra, amit azért nem használtam eddig, mert nehezebb ráhúzni a finom lágy pelletet. Több golyó törik el feltűzés közben, de a halakat stabilabban akasztja meg. Ez a váltás azt hiszem végleges lesz, mert nagyon bevált, köszönet Kurucz Dávidnak, aki ajánlotta ezt: GAMAKATSU G-Carp Method - 4-es.
Azért nem panaszkodom a délelőtti teljesítményre, egy 4 kg-os és egy 4,78 kg-os között még jött 4 kisebb ponty. A mellettem ülő horgász nagy érdeklődéssel figyelte a manővereket, gyakorlatilag csak akkor nem volt kapásom, amikor a parton volt a szerelék. Többször tartottam szünetet, és beszélgettünk. Időnként a halőr is tiszteletét tette nálunk, és megcsodálta a halakat, sőt egy két halat segített megszákolni is. Dél körül elbúcsúztam a szomszédomtól, miután megbeszéltük, hogy vasárnap reggel megint találkozunk, és hozza a feederbotjait, hogy kipróbálja a methodozást.
Kényelmesen megebédelek, bot a parton marad, mert félek, hogy nem bírnám megenni a szendvicsemet, ha be lenne dobva. Bár az „ebédszünet” rendszeresen kapásszegényebb a tavon, azért most jól esik a pihenő. Tele hassal bátran úgy döntök, hogy a teszt szerelékemet hagyom máskorra, és a másik botra is megy fel a szokásos method kosár. Beindul a délutáni sorozat, rögtön egy 4 kg-os példánnyal.
Megint veszítettem halakat, többet, mint indokolt lett volna, és kikristályosodott bennem egy megfigyelés. A keményebb távdobó bottal több halat veszítek, mint a lágyabbal. Ezt felismerve elkezdem a régebbi horgászatok eredményeit végiggondolni, és még egy dolog ütött szeget a fejemben. A nagyobb halakat is mind a lágyabb bottal fogtam, pedig pont a másikkal kellene azokat megakasztani, hisz azzal lehetne igazán kifárasztani őket.
Három után megszűnt a kapássorozat, feltámadt a szél kicsit, így próba alapon dobok egy nagyon rövidet. Tényleg rövidet, 15-20 métert még sosem próbáltam dobni 3,90-es botjaimmal. Vicces, megy a szerelék mindenhova, csak egyenesen nem. Cserélgetem a botokat, mert folyton keresztbe dobom magam. Végül sikerül elém dobni, úgy hogy a spicc is meghajlik szépen. Két perc és kapás vad kerregéssel, rávágom a nyeletőféket, amivel annyit érek el, hogy más hangja lett a féknek, meg veszettül kell kapaszkodni a botba. Megy a hal megállíthatatlanul, hol jobbra, hol ballra. Birkózom minden méterért, amit lazán visszavesz a hal, amikor nekiindul. Tíz perc után többen nézik már a küzdelmet, amit izzadva folytatok a termetes hallal. Barátom jelenik meg a párjával a lépcső tetején, és vidáman köszöntenek, miközben a halat próbálom felhúzni a felszínre. Válaszom egy „Ughhhh… csáhh…” frappáns elhaló köszöntésre sikeredett, miközben hátrapillantok. Bizonytalanul lejönnek a lépcsőn, miközben viccesen megkérdezik, hogy fogtam e már valamit. Nem válaszoltam a kérdésre, mert éppen megvillant a hal méretes teste, ahogy oldalra fordul a felszín közelében. A lány szájából a „Húúú mekkora! Láttad?!” felkiáltás a HAL méretére utal. Már eltelt fél óra, a helyzet változatlan huzavona, a hal már kezdi a fáradás jeleit mutatni. Sikerül a száját egy pillanatra a felszínre húzni, bár pipáltatásnak nem mondanám. Inkább csak úgy megnéz magának, miközben a farka a mély felé mutat. Egyetlen mozdulat és ismét eltűnik a szemem elől. Még egyszer felküzdöm a felszín közelébe, miközben egy siheder fiú markolja a merítőmet, hogy segítsem megszákolni. Ő is olyan izgatott, mint én. Pattanás, a bot kivág, én megtántorodok hátrafelé kicsit. Halkan szinte csak magamban búcsút mondok a halnak: Viszlát, barátom! Gyors pillantás a maradványokra, a dobóelőke szakadt el, majd meg kell kérdeznem valaki okosabbat, hogy mit használjak, hogy legközelebb ne történjen ilyen velem. Fáradtan pihenek kicsit, miközben eszembe jut, ez a hal is a lágyabb botra jött. Ebből botcsere lesz.
Öttől este hétig még 8 pontyot húzok partra közvetlenül a stég elől, amikor elkezdek pakolni. Fáradt és kimerült vagyok, de a barátom már vár egy kis beszélgetésre, és késésben vagyok. Még így is nehéz abbahagyni, és itt hagyni a partot.
Ez a tó a szívemhez nőtt, elsősorban a horgásztársak és a halőr miatt, akik nagyon sokat segítettek a tó megismerésében, és sok kellemes közös emlékkel gazdagodtunk. Nem mondom, hogy itt mindenki türelmes és megértő, de van sok ember, akivel élmény együtt horgászni. Másik nagy előnye a környezet szép rendezettsége, rendes tiszta WC, étterem, és bérelhető apartmanok a tóparton előttük stéggel.
Én ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne egy kellemes napot eltölteni a vízparton. A cikk írásakor ideális volt az idő, mindenki fogott halat a parton módszertől függetlenül. Azt tudom tapasztalatból, hogy tavasz óta nagyon kiokosodtak a halak, már nem veszik fel olyan könnyen a csalit. Viszont minden héten fognak 15 kg feletti példányokat. Jegyzik a hónap halát, ami rendszerint 18 kg felett szokott lenni.
Egyetlen hátránya az, ami az előnye, nagyon szépen kiépített, így sokan jönnek el dorogiak sétálni a partra, aki a csendes magányra vágyik, annak nem ez lesz a kedvenc tava. Én örülni szoktam, amikor gyerekek csodálják a halat, amit éppen kifogtam. Sok rendezvényt tartanak itt. Esküvők a nyári hétvégéken mindig van. Ezek a rendezvények szintén sok emberrel járnak, viszont megfelelő mennyiségű csinos lányt is megcsodálhatunk. Néhány rontott kapás is becsúszik bámészkodás közben...
A tó itt található. Lóga-tó a Google Maps-en
Járjuk körbe a tavat horgászszemmel. Kezdjük a bejáratnál a stéges oldalon. Az első három stégről horgászható megy a szigetre vezető híd környéke. Sok hal van ezen a részen, de nagyon nehéz megtartani őket, mert rögtön beugranak a cölöpök közé. Én ezt a részt nem horgásztam meg, mert nem szeretném garmadával veszíteni a kosarakat és a gondosan megkötött horgokat. A következő négy stég az úszós horgászok kedvence, mert itt „sekély” a víz: 2-2,5 méter. Én nem tudtam azt a mennyiségű halat megfogni, mint szoktam, amikor ide szorultam ki. A tó további stéges helyei ezen az oldalon egyformák, de a tó északi csücske felé folyamatosan mélyül. Állítólag a tó közepén fut egy magasabb pad majdnem végig. Ezeken a helyeken három távolsággal szoktam próbálkozni, vagy túldobom a padot, vagy a pad felém eső oldalát dobom meg, vagy közvetlenül a stég elé dobok. Változó melyik jön be, de a stég elől hatalmas halakat lehet kihúzni. Én kedvelem a mélyebb részeket, így az északi csücsök felé szoktam leülni. Ha nem jön a hal, akkor érdemes helyet változtatni. Az északi csücsköt megkerülve van még két stég a rövid oldalon, ezek hátrányban vannak a hosszú oldalon ülő horgászokkal, így ritkán szoktak beülni ide, én tavasszal sokszor ültem itt, amikor kevesebben voltak, és igen sok halat fogtam. A két stég után is le lehet ülni a parton, kiváló helyek előttük a legmélyebb a tó, és hepehupás az alja, ha megvan a megfelelő pont, akkor nagyot lehet horgászni, de itt is a hosszú oldalon ülők vannak előnyben. A tó másik oldala partról horgászható egészen a bérelhető apartmanokig, nagyon jó helyek a tó közepét nem kell átdobni, hanem meg kell keresni az előttünk lévő vízben a haltartó gödröket, és onnan huzigálni ki a halakat sorban. Az apartmanok előtti stég, az egy más kategória, szerintem ez a tó legjobban etetett része, még sosem láttam, hogy innen ne fogtak volna halat. Inkább a kapásjelzők sípolása a jellemző erre a részre. A tó maradék partszakaszait nem nagyon ismerem, én nem horgásztam, halottam akadós részről a sziget mellett, ahol a rengeteg beszaggatott szerelék miatt már nem érdemes próbálkozni. A híd oldaláról nagy fogások hírét nem hallottam, így nem is éget a vágy, hogy kipróbáljam. Különben is a hídlábak oldalról való meghorgászása kicsit kamikaze akciónak tűnik.
Utóiratnak hagy mondjam el a vasárnapi method bemutató eredményét.
Későn érkeztem, mert nem bírtam korán felkelni. Viszont nem volt gond, mert barátom is elaludt. Tíz perc alatt elmesélem neki a szereléket, a csalizást. Közben felszerelem a botját, amíg beszélek. A tegnapi „maradék” etetőanyagból adok neki egy keveset, hogy tudja próbálgatni. Dobok egy 15 méteres rövidet a finom kis picker botjával. Még javában beszélgetünk, amikor húzza a hal a szereléket, ciripel az orsó. Bevágnék neki, mert a barátom éppen pakol, de meggyűlik a bajom a kis Shimano orsóval. Megfogom az egész dobot, úgy vágok be. Persze jönnek az instrukciók azonnal, hogy mit csináljak vele. A bot szépen görbül, de tartja a halat. Barátom kérdezi, hogy milyen vele fárasztani. Belekezdek egy esetlen ecsetelésbe, de inkább a kezébe nyomom a botot. Nagy örömmel fárasztja ki a halat, ami mérleggel meg is mérünk, 6,2 kg elsőre. Látom a csillogást a szemében, sokat fogunk még együtt methodozni!
