A kecsege (Acipenser ruthenus) Európa nagyobb folyóiban elterjedt halfajta. A szakemberek szerint Magyarországon természetes szaporulata jelentősnek mondható, bár erről a folyókat rendszeresen járó és horgászó embereknek – így nekem is - más a véleménye… Kedveli a sebesebb folyású homokos szakaszokat, az agyagos márgás vízrészeket. Fenéklakó életmódot folytat. Magyarországon a 80-as években a nagymértékű vízszennyezések miatt állománya megcsappant, így mesterséges kihelyezéssel próbáltak állománynövelést elérni. A 90-es évek derekán így állománya valamelyest növekedni kezdett, azonban a 2000-ben történt ciánszennyezés újra „visszavágta” a kecsegéket. Hazánk legjobb kecsegés vizei, a Tisza, Dráva és a Körösök. Örömteli tény, hogy az utóbbi években, a Dunában is megjelent! Testfelépítése igen jellegzetes, különleges szépségű hal. Teste megnyúlt, hengeres, orra hosszú, csontos, kissé felfelé hajló. Szája, amely az orr kezdeténél helyezkedik el, csőrszerűen előreugró, a szája előtt négy bajuszszál található. Teste pikkely nélküli, hosszirányban öt vértsor fedi, egyik a hát élen, a többi kétoldalt helyezkedik el. Bőre nyálkás érdes tapintású, az óvatlan horgász kezét gyakran felsérti. Háta sötétbarna, egyes helyeken egészen olajzöld árnyalatú is lehet, oldalai világosak, hasa piszkosfehér. Úszói szürkés színűek, a mell és a farok alatti úszók vörhenyesek, farok úszója részaránytalanul osztott. A kecsege május-június hónapokban ívik a mély és köves folyómedrekben. Táplálkozásáról elmondható, hogy táplálékát a fenékről szerzi, alsó szájalású hal. Megfigyelések alapján sokszor a farkával söpri a szájába a táplálékot, amit előzőleg a csontos orrával kitúrt az aljzatból. Étlapján megtalálható minden fenéklakó szervezet, csigák kisebb kagylók, rovarlárvák, fő táplálékát azonban az agyagos aljzatban megtalálható tiszavirág lárvája jelenti, amit lárva és imágó (repülő rovar) formájában egyaránt fogyaszt.
kezemben a kecsege!
A kecsege horgászatáról:
A legfontosabb kérdés talán az, hogy hol keressük? A kecsege a tiszta, mély vizű folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is előfordul, főleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük! Kapási időszaka nem egyértelmű. Örök érvényű szabályt nem lehet felállítani, ahol a kecsege nagyszámban fordul elő, ott a nap bármely szakában számíthatunk kapására. Én például már több szép kecsegét fogtam a legmelegebb déli órákban! A legtöbb kecsegét azonban az esti, illetve az éjszakai órák adhatják, ezt mindenképp érdemes beépíteni a taktikánkba. Az évszak tekintetében a kérészrepülés elején (június eleje) számíthatunk a legnagyobb érdeklődésre, ilyenkor a kecsege csapat szinte meg van „bolondulva”, állandó mozgásban van, szinte minden állati eredetű csalival fogható.
ha megérkeztél a folyópartra és ez a látvány fogad… dobj be kecsegére!
Az őszi időszak is kedvező, ilyenkor a nagyja kaphat a horogra, télen a legmélyebb részekre vonulnak a nyugalmi időszak végéig. Horgászmódszerek tekintetében a legelterjedtebb a kecsege horgászatban a fenekezés, amely lehet végólmos, oldal előkés szerelék, illetve csúszó ólmos szerelék. Az én bevált szerelékem roppant egyszerű. Kötök, a főzsinóromra egy nagy fület majd úgy vágok el, hogy képződjék egy rövidebb (kb. 1/3 rész) és egy hosszabb (kb. 2/3 rész) szakasz. A rövidebbik szárra kötöm a hosszúkás alakú ólmot, a hosszabb részre pedig a horgot rögzítem. Újabban jó döntésnek bizonyult a heavy feeder botok alkalmazása, bár én inkább az Avon spiccrésszel ellátott ún. márnás botokat részesítem előnyben! A felszerelésünk általános ismérvei a következők legyenek parti horgászat esetén: a bot 3.3-3.9 m hosszú és min. 50 g dobósúlyú, mindenképpen érzékeny spiccű, de ugyanakkor gerinces! Ez a kapás megfelelő érzékelése, illetve a bevágás erőssége miatt fontos! Az orsó közepes, 40-es vagy 50-es nagyságú, megfelelő fékrendszerrel ellátott kell, hogy legyen. A zsinór vastagsága ne haladja meg a 30-as méretet. Én 0.25-ös vastagságút használok, alacsony nyúlású fajtát. A horgok közül a hosszúszárú, vékonyhúsúak a legmegfelelőbbek, én a 4-es vagy 6-os méretűeket részesítem előnyben. Az ólom az erős sodrásban való horgászatnál kanál, gúla vagy tallér formájú, csendesebb limányos vízrészeken lapos, lesarkított tégla alakú legyen. Sokaknak érdekes dolog lehet, de nekem nagyon jól beváltak az egyébként a mártogató módszernél használt huzal alakú ólmok is. A kecsege táplálkozását tekintve apróállat evő, a vízben élő férgeket, lárvákat eszi. Fő táplálékát képezi a mederben élő tiszavirág lárvája. Az 1990-es évek elején védetté nyilvánították a kérész minden élő formáját, így tilos a vele való horgászat. Több neves és eredményes folyóvízi horgász és a saját magam határozott véleménye alapján is nem a horgászok okozzák a károkat a tiszavirág állományban! Sokkal inkább a túlméretezett, nem a hazai folyókra tervezett nagyteljesítményű vízi járművek és a tragikus környezetszennyezések a tiszavirág legnagyobb ellenségei... Jelenleg a legelterjedtebb csali tehát a vörös trágyagiliszta… (!?) A kecsege kapása jól érzékelhető apró ütésekből áll, szám szerint 2-3 erőteljes bólintást lehet tapasztalni a bot hegyén. Ilyenkor ne késlekedjünk a bevágással, mivel a kecsege amilyen gyorsan fel is tudja venni a csalizott horgot, olyan gyorsan ki is köpi. Az első ütés általában az, mikor a farkával a szája felé tereli a felcsalizott horgot (ez nem csak horgász legenda…), ha ilyenkor vágunk be, rendszerint nem fogjuk meg a halat, vagy pedig a hal farkába akadhat a horog.
ősi… örök… öröm
A második ütésre kell általában bevágni, a gyakorlott kecsegehorgászok rendkívül jó reflexekkel rendelkeznek. A bevágás után a termetesebb kecsege megindul a meder közepe felé, erőteljesen védekezik, gyakran kiugrik a vízből. Fárasztása nagy élmény, ezért akinek része van benne, gyakran egy egész életre elköteleződik e halfaj iránt. Élve tartása mély vízbe engedett nagyméretű szákban lehetséges, különben hamar elpusztul. Fogyasztása egészséges, különleges csemege. Bár hozzáteszem, kecsegéimet szinte kivétel nélkül visszahelyezem a folyóba… Hogy miért? A válaszom egyszerű: KEDVENCEM A KECSEGE!
Nagy Róbert
(Forrás: internet)
