Budapest legszebb Duna öblében, a Hárosi-öbölben horgásztam. A cél az volt, hogy még a szezon végén legyen egy pörgős pecám sok-sok kapással. Ebben a keszegek voltak a partnereim.
A Hárosi-öböl
Ez a vízterület Budapest déli részén terül el, összeköttetésben a Dunával. Igazi vadregényes horgászvíz. A vízpartra leérve nehéz elképzelni, hogy csupán pár percre a vagyunk a várostól. Legutóbb nagyjából 6-7 éve horgásztam itt, de akkor pergettem, több-kevesebb sikerrel. Már akkor is foglalkoztatott a kérdés, hogy mit lehet alkotni itt egy finomszerelékes pecával. Mostanáig váratott magára kérdés megválaszolása. Nem kapkodtam el! :)
Hosszúelőkés feederes taktika
Mivel a víz már lehűlt legbiztosabban a keszegekre számíthattam. Amúgy sem szeretem a "bedobom, és rajtaülük, amíg el nem húzza" horgászatot, ezért hosszúelőkés szerelést kötöttem. Ezzel könnyebb megfogni a keszegeket, és mozgalmasabb is, mivel folyamatosan dobálni kell.
Etetőanyagnak a már Pilismaróton is bevált BAIT-TECH F1 + Pro Natural Bream-et kevertem, színezővel sötétítve. Tettem hozzá löszös agyagot, és ROD HUTCHINSON Fruit Frenzy locsolóból egy kupakkal. Ebből a tömény, gyümölcsös aromából nagyon kevés is elég. A fent említett kis mennyiséget másfél kiló kajához kevertem és így is kiérződött az illata. A keszegek odavannak érte!
A bekevert etetőanyagot kettészedtem az egyik fele alapnak ment, a másikkal pedig horgásztam.
Az alapnak szánt részbe tettem szemes anyagot: kendert, kis kukoricát, fullasztott csontit és angolmorzsát. Majd az egészet kicsit túlnedvesítettem kemény gombócokat formáltam belőle, és Bait-up kosárral etettem be körülbelül 30 méterre a parttól. A kemény alapozó gombócok szerepe az, hogy sok ideig oldódjanak, és tartsák helyben a halat. Mivel turkálni, keresgélni kell a kaját a keszegeknek, később telnek el a benne lévő szemesanyagtól.
A horgászatra szánt etetőanyagba csak a peca közben tettem némi élő anyagot, kendert, akkor is keveset, hogy ne legyen konkurenciája a csalimnak. Erre a kajára törtem még löszös agyagot, hogy még nagyobb ködöt csináljon, ami köztudott, hogy a keszegek nagy kedvence! Sokszor azt is eljátszottam, hogy kosár süllyedése közben megrántottam azt, így kihúzva a kaját belőle. Ezzel a trükkel még nagyobb etetőanyag felhőt lehet az etetésre varázsolni. Illetve a lehulló csali mellett van más is, amit meg tud enni vízközt, így még kevésbé kelt gyanút bennük a horoggal bélelt csali.
Tök jól felkészültem, de horgásszunk is!
A fent leírt taktikámat arra alapoztam, hogy valószínűleg kevés hal lesz előttem és azokat kell kapásra bírni. Mégiscsak hideg a víz, meg azért a dunai öblökben nem mindig tobzódnak ezrével a halak, a helyismeretem is kimerült annyiban, hogy sikerült letalálnom a vízpartra. :) Na, a fent leírt "kevés halas" taktikám nem úgy sült el, ahogy gondoltam. Már az első dobásokra halat fogtam és megállás nélkül jöttek a bodorkák, tenyeres dévérek.
Legtöbbször a kosár beérése után azonnal húzta a keszeg a feeder spiccét. Szinte végig kézben tartott bottal horgásztam. Nagyon jó volt bíbelődni a kis keszegekkel, de ilyenkor, a sokadik apróság megfogása után mindig azt súgja a kisördög a horgászok fülébe, hogy "jó-jó de jöhetne valami nagyobb is"!
A csalin változtattam, csonti helyett gilisztát tűztem, egyre több szálat. Három szál gilisztával el tudtam érni azt, hogy csak körülbelül 3 perc alatt legyen kapásom, de az már szebb dévér vagy karikakeszeg legyen. Több, fél kiló körüli példánnyal is összefutottam, sőt az öreg mohoshátú is beköszönt, de merítés előtt angolosan távozott. Jó másfeles dévér lehetett a szökevény. Ezt is szeretem a dunai öblökben, simán beeshet az ilyen nagy dévér! Nekem most többet nem sikerült elcsípnem, de kárpótolt hogy az apraja sorban jött.
Rég keszegeztem ilyen jót, gyakorlatilag egész délután 1-2 perces ütemre jöttek a halak. Csontira csak bodorka jött, gilisztára dévér. Beosztották a kaját egymás közt. :)
Sötétedés halai
A Dunával összeköttetésben lévő vizeken azt tapasztaltam, hogy a sötétedés előtti egy órában szokott igazán enni a hal. Rosszabb esetben ilyenkor lehet egyáltalán kapást kicsikarni. Jobb esetben, mint most, az "extra" halak is ilyenkor jönnek. Izgatottan vártam, hogy most mi fog meglepni. Nem kellett csalódnom ma sem. Egész pici kapással jelentkezett a nap "extra" hala, egy kb. 70 dekás pontyocska. Őt már fárasztgatni kellett, 10-es előkével, 16-os horoggal nem vagánykodunk. :)
Az összepakolás vége igencsak belecsúszott a sötétedésbe. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal, hogy pakoláskor a bot kitekerésének az időpontját addig húzzom, amíg csak lehet. Ez most eredményre is vezetett, még egy kisponty érkezett, kb. 10 másodperccel azelőtt, mielőtt megszületett volna bennem az elhatározás, hogy "na jó, most már tényleg megyek"!
A második pontyocska után már a kocsi felé vettem az irányt, egyre kevésbé látszódtak már a Hárosi-öböl bedőlt fái a túloldalon. Valóban az egyik legszebb hely az országban, de koromsötétben minden víz ugyanolyan szép! :) De tuti nem fogokvárni még 6 évet, hogy újra visszatérjek ide!
A hideg víz ellenére nagyon jó peca volt! Így év vége felé nagyon kellett egy ilyen pörgős horgászat. Közeleg a tél, egyre ritkábban jutunk le a partra, ha még sok görbülő spiccet szeretnénk látni, a keszegezés a legbiztosabb opció!
Oláh Tomi
