Ha csak az ismeretlentől való félelem tart vissza a versenyzéstől, Neked szól a most induló sorozatunk, melyben Molnár Zsanett lesz a vezetőd! Ki is ő és hogyan csöppent bele a horgászvilágba – erről szól az első rész.
Bemutatkozik Molnár Zsanett
Horgász-Zóna: A hagyományos férfi sportok mezőnyében mindig izgalmas, ha a gyengébbik nem is képviselteti magát. Mi a te történeted, hogy került képbe a horgászat?
Molnár Zsanett: Molnár Zsanett vagyok, 1981.12.12-én születtem Jászberényben és itt is lakom. A horgászatot már gyerekkoromban elkezdtem, mert a házunk mögött folyik a Zagyva folyó és a szomszéd srácok mindig vittek magukkal. Így kaptam szüleimtől egy spiccbotot kb. 6 éves koromban, persze akkor még nem ismertünk pelletet meg bojlikat csak a paprikás kenyeret, de az is nagyon fogós volt.
Mivel szüleim elváltak és apukám Tamásiba költözött, minden nyáron mentem hozzá nyaralni 1 hónapra és ott is nagyon sokat horgásztunk. Volt amikor tavakra mentünk és volt olyan is, hogy csak a Koppány patak partján üldögéltünk és pecázgattunk, de nagyon jó érzéssel töltött el, hogy a természetben lehettem és persze egy-egy kis keszeg vagy naphal kifogása is boldoggá tett. Utána egy jó időre teljesen eltűnt az életemből a horgászat, mert más dolgok érdekeltek :-) Aztán 6 éve a baráti társaságunk elkezdett horgászni és én is újra kedvet kaptam, majd vásároltam magamnak teleszkópos botokat és új csalikat. Elkezdett megint érdekelni a téma, de elsősorban a nagy halak vonzottak igazán.
HZ: Hogyan kerekedett ki ebből a versenyeken való részvétel?
MZS: Elkezdtem komolyabban beleásni magam a bojlis horgászat rejtelmeibe. Sokat olvastam és tanultam a módszerről, sokat kint voltam a vízparton, több napokat is - folyamatosan a fagyban, kánikulában. Úgy érzem, sikerült kihoznom belőle a maximumot a legnagyobb halam pedig egy 16,6kg-os tükörponty volt. Két év után azonban úgy döntöttem, hogy befejezem a bojlizást és finomabb és gyorsabb pecára váltottam (amit a mai napig nem bántam meg). Akkor vettem magamnak kettő feeder meg egy picker botot. Egy új kihívás elé állítottam magam: egy teljesen más technika megtanulása!
Sok segítőm volt akik bevezettek a feederezésbe és persze a mai napig tanulok, mert még mindig van mit csiszolnom a technikámon, de kitartó vagyok. A tavakat kedvelem igazán, mert azokat jobban ki lehet ismerni.
3 éve már elkezdtem versenyekre is járni. Először csak arra a tóra, ahová heti szinten jártam és ismertem, de felbuzdulva a kezdeti sikerek után, most már mindenfelé eljárok versenyekre, még számomra ismeretlen helyekre is . A „fogd ki és engedd vissza” elvet követem. A horgászat teljes egészében az életem részévé vált.
HZ: Fel tudod idézni a legelső versenyedet? Mennyire voltál lámpalázas? Hogyan készültél?
MZS: Igen 3 éve volt a Jásztelki Eldorádó horgásztavon. Mivel minden hétvégén ott horgásztam ezért elég jól sikerült kiismernem a vizet, de hát tudjuk a versenykörülmények mindig mások. Ez így is történt. Már verseny előtt 1 héttel vagy 1000-szer végig gondoltam az egészet és persze minden másképpen történt, de nem szomorkodtam, mert nem lettem az utolsó és ezzel elértem a célomat.
HZ: Melyik versenyedre vagy a legbüszkébb?
MZS: A III. Dovit kupán elért eredményemre vagyok a legbüszkébb ami a Káli Koi-Pákász tavon volt ahol sikerült elhoznom az első helyért járó díjat 40 férfit legyőzve :)
HZ: Mivel biztatnád a versenyzéssel kacérkodókat?
MZS: Mindenki próbálja ki aki szereti a kiívásokat, mert egy versenyen rengeteget lehet tanulni és ellesni a horgász társaktól, valamint a saját hibáinkból a legtöbbet.
És a legfontosabb soha ne nézzük le az ellenfelet :)
HZ: Mi lesz a következő megmérettetésed?
MZS: 2012. augusztus 11-én 24 órás páros verseny a Rab tavon.
HZ: Köszönjük Zsani a kis beszélgetést! Hatékony felkészülést kívánunk és várjuk a versenybeszámolót!
MZS: Én is köszönöm a lehetőséget.
