Kezdőknek és pontyhorgászoknak-Middy White Knuckle rakósbot

Ritkán szembesülök a horgászattal kapcsolatban olyan helyzettel, amivel ne tudnék mit kezdeni kis gondolkodás után. Azonban úgy tűnik, ennek is el kellett jönnie…

A problémát viszont nem egy vízparti szituáció okozta, hanem maga a felszerelés. Egy rakósbot. Rengeteg típusú bot megfordult már a kezemben, elég változatos hosszúságokban, de amivel most hozott össze a sors, az feladta a leckét. Kezembe vehettem a Middy White Knuckle névre keresztelt rövid rakós botját. Ahogy a típust másként nevezik, egy margin botot.

Ebben nincs is semmi szokatlan, hiszen magam is tartok és használok ilyen botokat. Rövideket, 8 illetve 10 méteres hosszban. Ezek a felszerelések főként a part menti, nagyhalas horgászat eszközei. Robosztus felépítés, nagy teherbírás és az ezzel párosuló viszonylag nagy tömeg jellemzi őket, lehetővé téve így a vastag gumi és vastag zsinórok használatát. Természetesen a horgász mozgástere igen behatárolt, hiszen a bot hossza határozza meg a horgászat távolságát. A bot súlya másodlagos dolog, mivel ezekben a hosszúságokban még a nehezebb típusok is könnyű használatot tesznek lehetővé.

Azért ehhez a pecához kellenek a megfelelő körülmények. Én főként folyóvízi kövezéseken és olyan állóvizeken használom, ahol találok a parthoz közel olyan mélységű vizet vagy mederalakulatot, növényzetet, ahol a halak szívesen tartózkodnak. Ehhez a 8-10 méter az esetek túlnyomó részében már elegendő. Viszont azt le kell szögeznem, egyértelműen szélsőséges horgászatról van szó, ami kecsegtethet kimagasló fogással, ha az ember jó helyen használja jó időben. Ellenben többször adódott már, hogy kitartásom ellenére hal nélkül vagy csak csekély fogással állhattam fel.

És ha már a szélsőségeknél tartunk… a próbára szánt bot hossza mindössze hat méter. Ha spiccbotra gondolunk, semmi különleges nincs a dologban. Rakósbotként viszont nyugodtam ráakaszthatjuk az extrém jelzőt, hiszen ez a távolság már zavaróan közel esik a parthoz. Mélyen kellett az emlékeim közé nyúlnom, hogy felelevenítsem azt a pár alkalmat, amikor ilyen horgászatra volt módom.




Elsőként azonban körüljártam, milyen jellegű bottal is van dolgom.

Összerakva már sok mindent elárult magáról. Könnyűnek semmiképp sem mondhatnám. Mérésem szerint 52 deka. Ez fölötte van egy átlagos margin tömegének (persze a hossz arányának megfelelően), viszont az is látszott, hogy egy borzalmasan erős felépítésű bottal van dolgom. Minden tag egyforma falvastagsággal rendelkezik, ami annyit eredményez, hogy a szűkülő átmérővel az eleje ellágyul, lógós lesz. Cserébe brutálisan terhelhető.

A gyártó a spiccbotként való használat lehetőségét is feltünteti a nyélen, de szerintem a bot már túl nehéz és lágy ahhoz, hogy így élvezetes horgászatban legyen részünk. Én mindenképp csak rakósként tudtam értelmezni a pálcát.

Bevágás szerű mozdulatokat imitálva nem tűnt rossznak, rövidsége révén még nem volt nagyon lomha. Viszont ha megtoldanánk egy-két taggal, az már sokat csökkentene a használati értéken. Használatával kapcsolatban két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy kitűnő eszköze lehet azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni a rakósbotos módszerrel. Az erős bot jól tolerálja a kezdők esetleges hibáit. Nem kell attól tartani, hogy a drágább felszerelést a tapasztalatlanság miatt rommá törjük.

A boton találkozunk egy felirattal: „Carbon Triple XXX Strenght”. Ez a negyedik és ötödik tagon olvasható. Nem jelent mást, minthogy a toldásoknál külön erősítést kapott a bot, így nem kell attól félni, hogy avatatlan kezekben sérülést szenvedne egy rosszul sikerült rövidítés vagy fárasztás során.



A szettben (mivel arról van szó) egy hat tagos bot található, aminek első tagjába egy 1,4 mm körüli átmérőjű gumi van fűzve a finomabb, vékonyabb zsinóros horgászathoz, illetve az angol cég mellékel egy két tagos botrészt, ami már egy kemény, nagyhalas horgászatra is alkalmas lehet. Ennek a spicce is jobban vissza van vágva. A belehúzott 2,3 mm-es tömörgumi könnyedén fut ki és be. Ami rögtön szembetűnt, hogy a vastag gumi lényegesen lágyabb azoknál, amiket ilyen vastagságban eddig ismertem. Kis hitetlenséggel szemléltem ezt a szerelést, hiszen az ellágyuló botvég túlzottan meghajlott és attól tartottam, hogy a vizes gumi majd megtapad a spiccben, így nem látja el száz százalékosan a feladatát. Persze nagyban közrejátszott az is, hogy a gumizásaimat szeretem magam elkészíteni, a saját elképzeléseimnek és igényeimnek megfelelően. És hagyjuk meg, egész más képet mutat, amikor az ember a spiccet fogva húzgálja és mást, ha a hal húzza.



Na de nem akartam messzemenő következtetéseket levonni addig, amíg ki nem próbáltam.

A gumi botban történő rögzítését egy kúppal oldották meg, ami el van rejtve a tagokban. Így nincs kihúzó zsinór, viszont csomagoltak mellé egy menetes végű pálcát, amit csak a kúp után kell dugni, az óra járásával megegyező irányba megtekerni, kihúzni és máris hozzáférünk a gumihoz.




A gumi feszességét sajnos gyári állapotban kell értelmezni, a rögzítéssel nem tudjuk feszíteni vagy lágyítani. De azoknak, akik most ismerkednek a műfajjal így is sokat segít abban, hogy reális képet kapjanak a gumizás mibenlétéről, alapjairól, hogy a későbbiekben maguk is könnyedén el tudják készíteni.



A másik dolog, ami eszembe jutott, hogy ha ezek a gumizások jól működnek és a halak is becsalhatók a bot hatósugarába, akkor minden adott olyan, érdekes horgászatokhoz, amik a bot karakterét tekintve akár kimondottan nagyhalas irányt is vehetnek.

Folytatás következik...

Galambos Sándor
Profi Horgászbolt
Szolnok