Kora Tavaszi, Tisza Tavi

A természet épphogy ébredezik, a vizek partjai felettébb „fakó” arcukat mutatják a korán kimerészkedő horgásznak. Nincs ez másképp a Tisza Tavon sem… a nádas még sárgás-szürkés, és a téli alacsony vízszint komor, „kisvizes”, legtöbbször saras partszegélye várja az idelátogatót. És mégis! Amikor az éves Tisza Tavi engedélyem becsúsztatom az Állami jegyem mellé, a többi igazolvány közé, valami furcsa bizsergés járja át a testem. Menni kell és kész!

Horgásznaplóm, valamint emlékezetem alapján számolok be az első horgászatunkról Nektek…

„Március első naposabb hétvégéjén aztán végre nekivágtunk az útnak és a jól összeszokott csapat - apám, bátyám és én - hamarosan meg is érkeztünk az egyik, ilyenkor kora tavasszal favorizált helyünkre a Tisza Tavon.



Kedvenceinket, a csukákat még tilalom védte, így feedereket szereltünk és bizakodva vettük elő azokat az újdonságokat, amelyeket ki szándékoztunk próbálni élesben.

Bátyámmal kialakítottunk egy etetést a parttól olyan 35 méterre, oda ahol a régi kotrás mélyebb része található. Ezt dobáltuk meg a „rezgőkkel”, amelyekre különböző MIDDY kosarakat és egyéb új szerelékeket tettünk. Apámé volt az első kapás és hal, persze ő most is „kereste” a halat, rendre a partszélhez közelebb dobált… Egy kisebb vörös szárnyú keszeg a „först fish”, mindannyian nagyon örültünk ennek a halnak! Aztán mi is felpörögtünk Lajossal, egymás után fogtuk a keszegeget.

Bátyám – szokásához híven - szelektálni próbált, ezért előbb gilisztát majd csemegekukoricát tett fel, de mindezek ellenére, rendre a kisebb halak jöttek. Én lebegtetéssel próbálkoztam és sűrűn variáltam a csalikat. Ahogy telt az idő, a végszerelékemet is átalakítottam egy párszor.




A délelőtti tapasztalatok közé mindenképp „felvéstük”, hogy az alsó horgos szerelékek nem igazán működtek, mert több esetben rátapadt egy kis hínár a horogra, ez akadályozta, hogy a halak megtalálják a csalit. Abban az esetben, amikor fentebb kötöttük a horogelőkét vagy meglebegtettük a csalit, szinte azonnal kapást értünk el!



Aztán egy váratlan közjáték „zavarja” meg a keszeges pecát! Az egyik kisebb halat - ami a horgon volt és éppen tekertem ki - hirtelen elmarta egy mohó csuka. A finom cucc ellenére sikerült kifárasztanom! Majd a fotó után, természetesen azonnal vissza is engedtem a meglepett „krokodil pofát”.

A délutánt már valóban az újdonságoknak szenteltük. Különösen a MIDDY 30+ csonti fűző előkés szerelékre voltunk már kíváncsiak, hisz ha itt a Tisza Tavon működik, akkor bizonyára máshol is fog…



És „fog”! Gyönyörű kapások következtek az új szerkóra! A vörös szárnyúak nem hagytak nyugtot és egymás után fogtuk ezt a szép halat! A „vörik” nagyobb példányaiból is sikerült végre fognunk párat, de sajnos a nagyobb dévérek, kárászok és a titkon remélt compók ezúttal máshol jártak még…



INFO:

1. Etetéshez és az etetőkosárba sötét színű, gyümölcsös ízvilágú és jól felhősödő anyagot használtunk csontival, valamint csemegekukoricával „megspékelve”. Ha megfelelően van előkészítve az etetőanyagod, akkor jól felhősödik a víz alatt, és tapasztalataink alapján ebben szeretnek a halak „keresgélni”.

2. A nagyobb keszegek a MIDDY 30+ csonti fűző előkés szerelékre jöttek. Ezt kipróbálhatod úgy is, hogy a csontik mellé, vagy helyett csemegekukoricát, illetve pelletet teszel!

3. A feeder botokhoz a legérzékenyebb rezgőspiccet választottuk, az óvatos kapások jobb észlelésének érdekében.

EPILÓGUS:

Egy biztos, a Tisza Tó nem adja könnyen „kincseit”, de a kitartó és kreatív horgász mindig számíthat valami fogásra. A jég veszte után - mivel a tározó tér vize még le van engedve - keressük a mélyebb gödröket, ahol a halak ilyenkor tartózkodnak. Később, amikor eltelik pár napsütéses nap, majd hét, akkor már érdemes a sekélyebb részeket is „áthorgászni”. Végül aztán, megkezdődik a feltöltés és a „vízügy” nyári szintre emeli a vízszintet. Ekkor új „időszámítás” kezdődik… a világ kinyílik… és elkezdődik végre az igazi szezon!

Erről bővebben, talán majd legközelebb, addig is jó fogásokat, szép horgásznapokat!

Nagy Róbert