A folyóvíz nehéz terep. Árad, apad, zavarosodik, majd újra letisztul. Állandó partformáló hatással bír, igazából megismerni – mondják - egy élet is kevés… A feederbotok igazi lételeme a folyóvíz, hosszuk, felépítésük, dobósúlyuk igen alkalmassá teszi őket az áramló vizeken történő horgászatra. Megjelenésükkel és térhódításukkal az őszi és téli hónapokban is igen eredményesen próbálkozhatunk a halak nyomába eredni.
Mire lesz szükségünk ebben az időszakban? Körültekintően összeválogatott felszerelés, meleg ruha és a jó helyismeret a legszükségesebbek. Minden horgászat előtt tájékozódjunk az interneten az aktuális vízállásról és vízhőmérsékletről is. Ha szálás és csónakbérlésben is gondolkodunk, akkor is forduljunk nyugodtan a világháló nyújtotta információkhoz, hiszen a szervezési felületesség hamar megbosszulhatja magát a folyóparton. Ma már színvonalas web oldalakkal találkozhatunk a nagyobb folyóink vonzásterületeivel foglalkozó oldalak között is, hiszen ezek a területek számos horgászt vonzanak a késő őszi és téli időszakban is.
Én ezekben a hónapokban már a nagyobb gyűrűvel szerelt feedereimet és speciális botjaimat viszem magammal a folyópartra is, hiszen velük elkerülhetjük az egyre gyakrabban hulló csapadék hatására gyűrűnkre visszatapadó zsinórjelenséget és a feljegesedést is. A finomabb fékrendszerű elsőfékes orsókat használom 40-es és 50-es méretben 25-ös fluorocarbon főzsinórral. Békés-halazásnál az első fagyok beköszöntével érdemes a mélyebb kanyarokat, ruganyok mögötti gödröket és műtárgyak környékét felkeresni. Eredményes helyek még a meredek kövezések belső szélei és a kemény aljú agyagos partoldalak, hídlábak és a befolyók alatti területek. A „tuti” helyeken legtöbbször ülnek. Ez azonban ne vegye kedvünket a horgászattól és keressük meg a halakat! A csónak legtöbbször előnyt jelent a folyóvízi helykeresésben, de nem egyenlő a biztos halfogással.
A feeder botokkal nagyszerűen süllőzhetünk egy pálcaólom és kisebb méretű hosszú szárú horog segítségével. A finomabb spiccel jól nyomon követhetők a ragadozóhalak kapási fázisai és igazán élvezetessé és eredményesebbé válik a horgászatuk akár letett bottal is egy kisebb méretű nyeletőfékes orsót használva. A kősüllők tapogató, kereső horgászatához kimondottan alkalmasak a feederek! A november végi erősen lehűlő víz a nagy pontyok megfogásának talán az utolsó ám annál eredményesebb időszaka lehet a folyóvizeken is. Etetőkosaras szerelékünket nagyságrendekkel több hal találja meg mint a szimpla ólommal szerelteket. Igaz ez a szoktató etetésen történő horgászatokon is! Én a különböző etetőkosarakat esetleg olyan ólmot, amire kaja nyomható minden esetben használok békéshalazásnál. Az etetőanyagunk tapadó képességét úgy állítsuk be, hogy az huzamosabb ideig csalogassa pikkelyes barátainkat. Legyünk tekintettel a víz sodrására, a bedobás után azonnal kioldódó etetőanyagnak semmi létjogosultsága a húzósabb mély folyóvízi horgászatok alkalmával. Az év utolsó hónapjaiban gyakran használok folyóvízen ánizsos ízesítésű alapanyagokat. Az utóbbi időszakban különösen jó eredményeket értem el a lebegtetett csalikkal. Sokszor a szemes takarmánnyal megszórt pontyos pályákon is a hungarocell golyócskák bizonyultak sikeresnek. Hogyan lehet ez? Egy biztos, az etetésen keresgélő nagyobb testű halak (és kisebbek is) a vízben csábítóan lebegő csalikkal többnyire hamarabb megfoghatók igaz ez még akkor is, ha egyébként nincsenek a legnagyobb étvágyuknál, de roppant kíváncsiak… A folyóvízi horgászatok legsarkalatosabb pontja a megfelelő összsúly megválasztása. Törekedjünk a még az éppen szükséges, de még szerelékünket biztosan fenéken tartó ólom mennyiség vagy etetőkosár megválasztására. Feleslegesen ne terheljük feederünket és ne rontsuk a kapás észlelését valamint a bevágás hatékonyságát se túlméretezett ólomsúlyokkal.
A lehűlő vízben összeálló halak kapásra bírhatók, ám törekedjünk szerelésünk lefinomítására. Ne sajnáljuk az időt a helyi horgászokkal történő beszélgetésekre sem, hiszen sokat tanulhatunk tőluk! Nem mindenki goromba és elutasító, a másik horgász tisztelete, meghallgatása és a kölcsönös tapasztalatok kicserélése még sokat kamatozhat a későbbi horgászataink alkalmával. Végső soron a szabadidő aktív eltöltése mellett, a horgászbarátságok kialakítására is remek lehetőségek nyílnak a folyóparton.
A nap középső órái általában jóval eredményesebbnek bizonyultak számomra, mint a kora reggeli és késő esti időszakok. Kivétel ez alól talán csak a titokzatos menyhal horgászata. Fogása körül még ma is számos legenda kering. Egy biztos: ebben az időszakban kerülnek elő nagy számban és gyülekezési helyeiken (pld: duzzasztóművek alatt) halszelettel, gilisztával igen jól foghatók! Ezen az őszön különösen sok márnát sikerült fognom csonti csokorral és ízesített kukoricával (!) egy agyagos, ám egyenletes nem túl mély tiszai szakaszon . Az én nagy „szerelmem” a kecsege is megfogható még az ősz vége felé is, igaz helyismeret nélkül reménytelen vállalkozás. A vékony lógósra hagyott 1-2 szál vörös trágyagilisztával a meder középső részein olykor meglepő mennyiségben kapásra bírható. A kecsege kapásáról már sokszor írtak, én a feeder botom spiccének 2. vagy 3. ütésére vágok be általában sikerrel. Horgászatakor a magasra támasztott feeder botomat kizárólag 1 darab vékony húsú hosszabb szárú horoggal és egy ólommal szerelem. A ponty nem finnyáskodik kapását még a lehűlés hatása ellenére is észre fogjuk venni. A keszegek is foghatók, ha megtaláljuk a tartózkodási helyüket, emlékezetes egy mikulás napi 2.2 kilós dévér fogásom a kiskörei erőmű alól. A korábban említett lebegő csalik mellett természetesen az élő csalik továbbra is eredményesek a folyóvízi horgászatokkor, soha ne induljunk el nélkülük! Még egy gondolat a horgászbotokról, sokat kísérletezgettem a különböző hosszúságú és dobósúlyú feederbotok között. Manapság egy speciális márnázásra gyártott 3.66 hosszú, a normál színes spiccek mellett egy 1.75 librás avon spiccel is ellátott bottal horgászok. Nekem kecsegézéshez és márnázásra nagyszerűen bevált az avon spicctag alkalmazása. A kapásokat megfelelően lehet velük érzékelni és a bevágások is hatásosabbra sikeredtek vele. Nem utolsó szempont az avon spiccek nagyobb terhelhetősége sem.
Írásom végére pár személyes gondolat. A folyó az érdeklődő a természet iránt nyitott horgászok vize. A felszálló köd és a csónakunk alól kisikló évszázados hullámok különös atmoszférába burkolják a hajnalban kelő folyóvízi horgászt. A titkokat rejtő kanyarok, törések és a ruganyok mögött megforduló víz tétova örvénylése minket is gondolkozásra, változtatásokra késztet. Az álomba illő halakról szóló legendák és a régi öregek tábortűz mellett elbeszélt történetei újra át és átszövik mindennapi gondolataink. A folyóvízi horgász minden nap vízállást néz, kérdezősködik, tanakodik, szerel, lótetű és nadály után kutat… Tudja jól: a megrezdülő feederspicc csupán a kezdet…
u.i. : Mivel nem tartozom a „hivatásos szakírók” táborába, ezért nem hordozok magammal „többszázezres fotómasinát” a saras folyópartra. A fenti képek mobiltelefonom segítségével készültek.
Nagy Róbert
Horgász-Zóna csapat