A kemény tél beálltával a halakkal ellentétben az igazi horgász nem vermel el. Egy ideig bánatosan fürkészi a párás ablak mögül a reménytelenül beszürkült tájat, aztán egyszercsak nem bír magával, és meghozza a döntést. Léki-peca! Előszedi a sufni legporosabb szegletéből a rég nem használt speciális kellékeket, és felhívja a potenciális cinkostársakat. A téli horgászat ugyanis nem magányos sport. Na nem csak azért, mert a józan ész azt diktálja, hogy egyedül ne lépjünk a jégre. Sokkal inkább azért, mert a lékhorgászat nem is a halakról szól igazán, hanem a barátságról.
Egy ünnep a jég hátán, amikor a ritka, esetleg teljesen elmaradó kapásokra várva jókedvűen lehet anekdotázni a közös pecákról, az együtt szerzett élményekről. A megélt történetek ilyenkor kerekednek ki, és nyerik el a mindenki által jóváhagyott formájukat. Talán a téli nap sejtelmes fényeinek, vagy a jég csilingelő hangjátékának köszönhetően ezeknek a találkozásoknak mindig van egy bensőséges hangulata. A lelassult idő lefejti a lelkünk köré rakódott védőburkot, a forralt bor pedig felolvasztja a hétköznapoktól jéggé dermedt szívünket. Ilyenkor minden baráti szó meghallgatásra és megértésre talál, és ugyan olyan súlyos, mint a minket körül ölelő kristály tiszta levegő.
Aztán a meghitt hangulatot az egyik úszó elmerülése töri millió darabra, …de ez így is van rendjén. Ízig - vérig horgászok vagyunk, így ránk egy kapás olyan hatást gyakorol, mint más emberekre az alkohol. Megrészegült arccal drukkolunk a lék szélén, hogy az úszó folytassa tovább bukdácsolását, mert igazolást akarunk nyerni arról, hogy a várva várt hal érkezett meg, és nem csak csalihalunk kelt új életre.
Veszélyek - Szabályok
A téli horgászatokon azonban be kell tartanunk bizonyos szabályokat, melyek közül a legfontosabbak a jég vastagságával kapcsolatosak. Fiatal koromban egyszer eljutottam Leningrádba, és az igazán csípős téli hidegben jó ötletnek tűnt a Néva folyón gyalogosan átkelni. A fő ágban fél méter körüli volt a jég vastagsága a mínusz 20 foknak köszönhetően, és a számtalan helybéli mormiskázó láttán, el is szántuk magunkat a nagy vállalkozásra. Amikor a hadművelet vége felé egy szigeten keltünk át, láttuk, hogy a sziget belső felén a jég színe teljesen más, és felületén a hó meg is olvadt. Lépésről lépésre mentünk előre, egymástól 4-5 méterre, arra az esetre, ha valamelyikünk beszakadna. Természetesen se kötél, se deszkapalló nem volt nálunk. A jég már recsegett alattunk, és hosszú törésvonalak indultak el lépteink nyomán. Az utolsó métereket - ahol már a vízalatti világ is látszódott a jég alatt - szaladva tettük meg, azt gondolva, hogy talán így kevesebb esélyt adunk a beszakadásnak. Azóta is, ha erre a pár méterre gondolok, ugyan olyan élesen érzem a hátam mögött megreccsenő jég hangjától a gerincemen végigfutó hidegrázást. Mai fejjel már biztos visszafordulnék, sőt Magyarországon folyó jegére rá sem mennék.
Egyrészt a víz alatti áramlások, és a folyó vízszintjének ingadozása miatt soha nem tudhatjuk mit rejt a titokzatos jégpáncél, másrészt a törvény is tiltja nálunk. Ne gondoljuk azonban azt, hogy csak a folyók jege lehet veszélyes. Hasonló jégvastagság különbségek alakulhatnak ki tavakon is. Azokon a pontokon, ahol a mederben források, erek találhatók, a jég vékonyabb, néhol még szabad vízfelületek is létrejöhetnek dacára a kemény fagyoknak. Ha ismeretlen vízre megyünk, figyeljük a jég színét, és végezzünk 10-20 méterenként próbafúrásokat. A 8 cm vastagságú jég már megtart bennünket, de a 10-12 cm vastagságú részeken érezhetjük magunkat tökéletes biztonságban. Ne kockáztassunk! Legyen szemünk előtt mindig, hogy a jég nem csak lehetőséget ad az újabb horgászatokra, de nagyon hamar koporsónkká is válhat.
Speciális kellékek
A lékhorgászatra, hogy valóban egy karácsonyi hangulatú élmény - és ne egy alapos megfázás, vagy egy kudarcokkal teli rossz emlék - legyen, fel kell készülnünk mind mentálisan, mind technikailag.
Lékfúró
Ha már a jég vastagságánál tartunk, akkor vegyük előre a speciális kellékek közül a lékfúrót. Serdülő koromban még fejszével jártuk a Velencei-tavat, és bizony egy-egy lék kivágása közben könyékig vizesek lettünk, nem is beszélve az izzasztó munkáról. Ma már széles skáláját kínálják a horgászboltok a különböző lékfúróknak. Az egyik újdonság az „expressz lékfúró”, melynek az éleit domborúra alakították ki. A kis újításnak köszönhetően a fej szinte harapja a jeget, egy-egy lék kifúrásával másodpercek alatt elkészülhetünk. A lékfúrókat egyébként sokan azért szeretik, mert sokkal halkabb munkát tesznek lehetővé, mint a fejszés kopácsolás. Én nem kívánok állást foglalni sem az egyik sem a másik megoldás mellett, mert láttam már 1 perccel a fejszével kialakított lékből csukát fogni, de álltam is már meddő órákat a lékfúrók által hagyott kör alakú lyukak mellett. A kényelem és a gyorsaság miatt mindenesetre én ma már kizárólag lékfúrót használok.
Szita
Egy másik speciális a lékhorgászatnál használt, bár valójában konyhai eszköz a szita. Lékeink fagypont alatt előszeretettel fagynak be, és ejtik rabul úszóinkat, damilunkat, ezáltal pont a kapás észlelése válik lehetetlenné. A jég által körbezárt úszó a kapás ellenére ugyan olyan büszkén, és mozdulatlanul fog strázsálni, mint egy kormányőr a Szent Korona mellett. Ha a lékfúrás közben keletkező jégkását egy szűrővel eltávolítjuk, késleltetni tudjuk a folyamatot, de erős mínuszokban a lékeken keletkező jéghártya feltörésére folyamatosan időt kell fordítsunk. A fagyás ellen némelyek olajat öntenek a lyukba, de ezt semmiképp nem tartom környezettudatos, és követendő magatartásnak.
Szánkó
Bár aprócska gyermekeink értetlenül, és könnyes szemmel fogják nézni, hogy apjuk a szánkóval, de nélkülük távozik, azonban ezt a kényelmetlenséget érdemes vállalni. A szánkó egyrészt segít a horgász rengeteg holmiját cipelni, így nem izzadunk ki az akár 1-2 kilométeres séta alatt, másrészről életmentő szerepet is betölthet. Ha valamelyik társunk az elővigyázatosságok ellenére is beszakadna, a szánkó lehet a legjobb életmentő eszköz. A szánkó fa szerkezete segít a bajba jutottnak a jégen eloszlatni a terhelést, miközben a kantáránál fogva a társak kellő távolságból tudják kihúzni biztonságosabb részekre.
Ruházat
A téli ruházat nem mondható speciálisnak, kinek milyen meleg ruhája van, abban fog nyílván a jégre lépni. Aki teheti, szerezzen be azért termo ruhát, mert összehasonlíthatatlanul nagyobb védelmet ad a hideg, és a széllel szemben, mint bármelyik pamut, gyapjú, vagy akár polár öltözet. Sokan nem gondolnak rá, de a téli horgászat legszűkebb keresztmetszete a lábbeli. Mivel ezen a ponton közvetlen érintkezünk a jéggel, a kihűlés is gyorsabb, mint bármely más részünkön. Vannak olyan méregdrága téli csízmák melyek akár 5 cm speciális szigetelő réteget tartalmaznak, de áruk miatt Magyarországon nem lehet elterjedtnek mondani.
Az alacsony és közép kategóriás bélelt bakancsok, csizmák - függetlenül attól, hogy akár -20 fokig ajánlják - nem rendelkeznek ezzel a szigetelő réteggel, a jégen állva hamar kihűl lábunk. Megoldásként, vagy szerezzünk be kifejezetten télre ajánlott hővisszaverős talpbetétet, vagy vigyünk magunkkal egy 30X50 cm-es polisztirol hab darabot (lábazati hőszigetelő) melyen állva elfelejthetjük a láblefagyós toporgást.
Helyválasztás, felszerelés, módszer
Felszerelés
A léki horgászok számára elérhetők ugyan rövid lékhorgászbotok, de nem kell presztízskérdést csinálni az ügyből. Én mielőtt beszereztem pár filléres lékhorgászbotot, sokáig az egyik keveset használt kétrészes botom elülső tagját használtam úgy, hogy az orsót szigetelő szalaggal rögzítettem a nyélen. Ami ennél jóval fontosabb az a damil. A fonott damilt én nem szeretem, mert vizet vesz föl, és pár másodperccel a használatbavétele után jéggé fagy. Alkalmazhatunk bármilyen monofil damilt, de talán legjobb a fluorokarbonnal bevont, vagy a teljes egészében fluorokarbon zsinórok. Ezekben biztosak lehetünk, hogy a jég peremén nem fognak elszakadni.
Úszók tekintetében két forma jöhet számításba. Ha a megcélzott halak csukák, akkor alkalmazhatunk dundibb rablóhalas úszókat, így az alkalmazott nagyobb méretű csalihalak se tudják a jég alá húzni azokat. Süllős pályán viszont használjunk karcsú, hosszú darabokat, mert a süllő sokkal finomabban kap, és egy ormótlan úszó, akár a kapások elakadását is okozhatja.
Csalihalak
Sajnos az év vége felé a horgászboltokban már csak a kopottas tenyeres kárászok maradnak, pedig a közepes bodorkákkal, vagy a kis kárászokkal esetleg több kapásunk lehetne. Ezért érdemes még időben gondoskodni magunk számára csalihalról, és egy 200 literes hordóban egy sufniban vagy a garázsban raktározni a télire valót. Süllőre horgászva próbáljunk meg beszerezni razbórát, mert fogósabb, mint bármely más csalihal.
Az élő csalihalas horgászat legfontosabb szabályát sajnos nagyon sokan nem ismerik. A horgászat végén megmaradt halakat SEMMIKÉPP NE ENGEDJÜK SZABADON. A kárász és a razbóra például nem kívánt és kiirthatatlan gyomhalaknak minősülnek, és humánus cselekedetünk akár egy egész tó megfertőzését okozhatja ezekkel a fajokkal. Ha nem akarjuk elvinni a maradékot, inkább üssük őket agyon, és hagyjuk a jégen. Nem lesz az áldozat értelmetlen, mert valamilyen vízi madár, vagy éhes ragadozó előbb utóbb rájuk fog találni.
Helyválasztás
Talán a legkardinálisabb kérdés, és egyben a legnehezebb is a megfelelő hely kiválasztása. Sajnos nincs olyan könnyű dolgunk, mint egy őszi csónakos pergetésnél, amikor a sekély szélvíztől, a medertöréseken át, a mélyebb részekig relatív gyorsan át tudjuk fésülni a „pályát”. Csukánál én még nem fedeztem föl örök érvényű szabályosságot. Próbálom azokat a területeket előnyben részesíteni, ahol a jég beállta előtt is számítani lehetett kapásra. Minden fajta mederviszony fölé fúrjunk léket, és számoljunk a víz alatti búvóhelyekkel is.
A jó terület megtalálását az is nehezíti, hogy a csuka a jég alatt is ugyan olyan időszakosan kap, mint az év többi részében. Ezáltal előfordulhat, hogy akkor tartózkodik csalihalunk a megfelelő lékben, amikor a csukákat épp abszolút nem érdekli ez a tény.
Műcsalis léki horgászat
Az izgága, kísérletező horgásznak mint én is vagyok, nem áll meg az élet a készségek lékberakásával. Eredményességünket növelhetjük azzal, ha további lékeket fúrunk, és vertikális csalikkal emelgetünk, mialatt csalihalaink helyhez kötötten teszik a dolgukat. A csalihalas felszereléssel érdemes akár egy-egy órát is várni, műcsalival viszont maximum 4-5 percet töltsünk egy léknél. Ha ott van és enni akar a hal, pillanatok alatt jöhet a kapás. Nem tudom azt az élményt semmihez sem hasonlítani, amikor az üvegszerűen átlátszó jégen állva, a kristálytiszta vízben megjelenik egy zöld villám, és a következő pillanatban már érezzük is a koppanást a botot tartó kezünkben.
Csuka Bucsó módra
Végezetül had osszam meg Önökkel kedvenc csukareceptemet, melyet Bucsó barátomtól tanultam évekkel ezelőtt:
Egy alufólia darabra tegyünk egy sor vékony szalonna csíkot, majd helyezzünk erre egy sor közepesen vékonyra vágott hagymaszeletet. Az így előkészített ágyra tegyük a besózott, és alaposan megborsozott csukát. Halmozzunk kolbász, és zöldpaprika szeleteket a csuka köré, majd fordított sorrendben újabb sor hagyma, és szalonna réteggel zárjuk az „ágyazást”. Csavarjuk rá az alufóliát a csukára, majd egy másik darab alufóliával felülről is csavarjunk be a kompozíciót. Süssük mindkét oldalát 15-15 percig, majd vágjuk szét a fólia tetejét, és hagyjuk így a parázson újabb 15 percig. Ezalatt az idő alatt a megpárolódott hal kicsit megszikkad, megkeményedik. Sütőben is megállja a helyét az így kapott mennyei étel, de a leghangulatosabb és legjobb, szabadban, parázson, egy grillrácson elkészítve.