MANN'S HardNose gumihalak élménybeszámoló

Sziasztok!

Ígértem, hogy megírom az eddigi élményeimet a Hard Nose Mullet gumihallal kapcsolatban! No hát a megismerkedésem a csalival elég véletlenszerű volt. Pfundt Karcsi barátomnál jártam és mutatott nekem néhány itthon szokatlan küllemű gumicsalit, eközben került a kezébe egy ilyen Hard Nose gumihal is. Kezembe nyomott egy 11cm-es fehér színű darabot, mondván próbáljam ki, egy barátja télen a Dunán tizenkilós süllőket fogott ilyen csalival. Első ránézésre semmi extrát nem fedeztem fel benne, a gumihal az gumihal, gondoltam… Amitől mégis más, mint a többi, az a fejrésze, ami sokkal erősebb gumiból áll, mint a csali teste. A hagyományos Mann’s Shad gumihalakat használtam eddig is, azok is nagyon fogósak, de azoktól ez a csali mégis nagy mértékben eltér. Egyrészt emiatt a masszívabb fejkiképzés miatt, másrészt ez a Hard Nose gumihal sokkal keskenyebb, nyúlánkabb testű és a farok korong is kisebb, mint a régi gumihalé. A további ismerkedés már a Duna partján történt. Mikor először tűztem bele Jig horgot, akkor lepődtem meg igazán. Az eddigi általam ismert gumikhoz képest ebbe kicsit melósabb volt beletűzni a jiget, ugyanis mint már írtam, a fejrész nagyon kemény gumiból készült, viszont ha végre sikerül feltűzni, onnantól úgy áll a horgon, mint Katiban a gyerek! És ez a döntő szempont, amiért sokkal-sokkal másabb, mint bármi más gumihal. Más gumihalnál ugyanis az a jellemző, hogy egy-két feltűzés után meglazul az anyaga, lazábban áll a horgon, egy rontott kapásnál már lejjebb csúszik a test a horgon, ami zavaró lehet, sőt, mivel lejjebb csúszik, abban a bevontatásban további kapást kicsikarni már így nem lehet. Ez a gumi viszont, mivel baromi erősen tart, kizárt, hogy megcsússzon a jigfejen! Ráadásul más gumihalnál az is elő szokott fordulni, hogy a fejrész elkezd szétszakadni, megrepedi, ennél pedig pont hogy a fejrész a legerősebb. Mivel csak egy darabom volt belőle, és lövésem nem volt, hol lehet ilyet vásárolni, kicsit félve dobtam vele az elsőket. Mivel kisebb a farokkialakítás rajta, mint például a Mann’s Shadeknél, ezért finomabban veret, kisebbeket, de intenzíven. Lényeg a lényeg, máshogyan, mint más gumihal! És ez néha jó lehet! Meglepetésemre pár dobáson belül egy bő 1,5-es dunai süllő alá is támasztotta a hozzá fűzött bizalmamat, méghozzá olyan körülmények között, hogy aznap nem igazán bíztam abban, hogy lenne reális esély a halfogásra. Szóval az első vizsgája mindjárt jól sikerült, viszont még mindig csak egy darabom volt belőle, ezért aggódni kezdtem, hogy hogyan szerezhetnék ilyenből még néhányat.


Közeledett egy németországi horgásztúra és úgy gondoltam, ilyenből azért oda mindenképp szeretnék vinni 1-2 darabot, biztos ami biztos. Mit tesz ilyenkor a modern kor gyermeke? Beül az Internet elé és beüti a Google-be a keresendő céltárgyat. Így akadtam a Horgász-Zónára, ahol is sikerült rendelnem párat ebből a számomra újdonságnak számító ketyeréből. Nemsokára elérkezett a várva várt német túra, ahol ugyan főként a nagy gumihalaké és a csukáké volt a főszerep, de egyik délután szűk 1,5 órát volt alkalmunk süllőzni is. Előző este a horgászvezetőnk megmutatta a külön süllők részére összeállított gumihalas dobozát. 10cm körüli Lunker City gumihalakkal volt tele, mindenféle színben. Ő erre esküdött. Állítása szerint, ha erre nem eszik a süllő, akkor semmire. Neki ez vált be leginkább. Mivel mi ilyenekkel nem voltunk felszerelkezve, azért a mi részünkre is bekészített párat a másnapi süllőzésre. Megérkeztünk a süllős területre és elkezdtünk dobálni. Egy csónakból négyen szórtuk a vizet. Mindegyikünk mással. Nekem valamilyen megérzés folytán kapásból a Hard Nose akadt a kezembe elsőként. Pár dobáson belül kaptam is egy csinos rávágást, bevágtam, pár másodpercig éreztem egy komoly ellenállást, majd megkönnyebbült a cucc. Kicsit bosszankodtam, ilyen nemigen szokott velem előfordulni, hogy gumihal rosszul akadna egy jó halba, de most ez is megtörtént… Sebaj, gondoltam ez jó kezdet volt, biztosan van még hal a közelben. A többiek közben cserélgették a csalikat, én maradtam továbbra is ennél. Újabb dobások következtek, nemsokára egy erőtlen rávágásnak nyúltam oda ismét, majd enyhe ellenállással sikerült csónakhoz vezetni az első német süllőmet, egy kiló körüli jószágot. Pár perc után sikerült horgászvezetőnknek is egy hasonló halat elcsípnie, ami a saját kedvenc csalijára jött, majd kicsit később Aurél cimborám is fogott egy kisebb süllőt. Mivel szorított az idő és még meg akartunk nézni pár helyet, odább álltunk. A következő területen nem sikerült kapást kicsikarni egyikünknek sem, ezért rövidesen tovább álltunk. Az újabb hely, újabb remény bejött, ugyanis ismét első dobásra odatörölhettem egy koppintásnak, ismét szép ellenállás, fejrázás, majd megkönnyebbülés következett… No ez már kicsit bosszantott. A második, érezhetően darabos süllőm hagyott faképnél… Horgászvezetőnk tanácsára kénytelen voltam olyat tenni, amit egyébként ekkora méretű gumihalnál itthon szinte sosem teszek. Megpatkoltam a gumihalat egy hármashoroggal. Néhány dobás után következett is az újabb kemény rávágás, részemről az újabb akasztás. Az ellenállásnak ismét igencsak halszaga volt, hogy úgymondjam. Nagyon szépen rázta a fejét, de most kivételesen nem szakadt meg a kapcsolat pár másodperccel később. Rövid fárasztás után egy nagyon szép, egészséges süllőt sikerült a csónakba emelni! Ez a hal már hasonlított a németek által ott megszokotthoz. Gyönyörű, 81 cm hosszú példány volt! Mindössze a kis hármashorog tartotta a szája sarkában, ha az nincs, valószínűleg ő sem került volna fényképezőgép elé. Ezen a napon úgy látszik, valamiért különösen óvatosak voltak a süllők. Végül a csónakból nekem sikerült összesen négy kapást kicsikarni, valamint a guidenak és egyik barátomnak jutott még 1-1 kapás. Azért végül csak megkérdezte horgászvezetőnk, mivel dobáltam, én meg mutattam neki a Hard Nose-t. Hát valahogy így alakult ki a bizalmam a csalival kapcsolatban. Mikor hazaértem, nem volt kérdés, hogy ebből muszáj lesz beszereznem lehetőleg több féle méretben és színben. Van egy ilyen rossz szokásom, hogy ami beválik, abból hajlamos vagyok betankolni. Ezért kerestelek fel titeket. Most indul nálunk a Dunán csak igazán a nagy süllők szezonja, így hát kíváncsian várom, mit szólnak majd az új szerzeményekhez ezek a dunai fenevadak! Ha sikerül velük valami szépet elcsípni, mindenképpen elújságolom nektek! Addig is mellékeltem pár fotót a Hard Nose-os halakról!

Üdv: Sztahovits Péter