Az idei december megmutatja, hogy ki is az úr valójában. Minél hidegebbek a nappalok és az éjszakák, a csillagok is fényesebben látszanak az égen. És persze leesik az első hó is. Ez rányomja bélyegét a horgászat szezonjának a végére. Innen már csak a legelvetemültebb sporttársak riogatják, az így is hibernált jószágot. Minden megáll, megpihen egy kis időre, aztán újból beindul a körforgás, ami megállíthatatlan. De addig is álmodozunk, nagy harcsákról, ahogy rabolt a nádas szélén, és kuttyantott egyet. Vagy egy kárász sütkérezik a sekély vízben, vagy netán egy aranytégla túrja éppen az iszapot az orrunk előtt. A horgászfelszerelés jól megérdemelt pihenését tölti a szekrény mellett. De mit is tud ilyenkor tenni a fázós horgász? Álmodozik, vagy újabb stratégiákat eszel ki a következő szezonra, vagy hogy mit kellene újítani a felszerelésen. Van amikor én is álmodozom a hóesést látván, hogy mi volt jó? Mit kellene, mit nem. De ez az időszak is jól kihasználható, hiszen adakozó kedvű feleségektől ilyenkor érdemes karácsonyra egy új orsót kérni. Evezzünk most kicsit más horgászvizekre, ismerkedjünk meg horgászhalainkkal, de nem szakkönyvekből, hanem jómagam tapasztalataiból és egy-két szakirodalmi tény segítségével. Jobb ha mindent tudunk arról az élőlényről, ami e szenvedély alappilléreként szolgál. Két részes cikkemben e halakat szeretném ismertetni, netán eloszlatni téves feltevéseket.
A magyar horgászok legkedveltebb hala: a ponty (Cyprinus carpio).
Nem véletlen, hiszen a magyar halászat 65%-a foglalkozik a ponty tenyésztésével, nevelésével és lehalászásával. Ám ez is kevés, hiszen a magyarok eszik a legkevesebb halat az Európai tagállamok között. Az EU átlaga:22 kg/fő/év. Magyarország: 5 kg/fő/év.
A ponty a sugarasúszójú csontos halak közé tartozik. Eredeti őshazája Ázsia, ám innen szinte az egész világra kiterjedt, szinte minden földrész édesvizeibe betelepítették. A mérsékelt égövet kedveli, a lassú folyású, vagy állóvizeket. Színezetéről általánosan elmondható, hogy háta zöldes vagy barna, a has irányában világosodó, oldalt sárga, hasa fehér. Szája körül 2 pár bajuszszálat visel, az egyiket a felső ajakon, a másikat a szájszegletben. Szájának bőrredői teleszkópszerűen kinyújthatóak, ami az állat táplálkozását segíti a fenéken lévő táplálék felszedegetésekor. Uszonyaik közül a háti-, mell- és a farokalatti úszók első sugarai megvastagodtak, kemények, hátsó felületük fogazott. Egyik legszívósabb halunk, hiszen ellenáll az oxigénhiánynak, a túlzsúfoltságnak és még elvisel bizonyos toxikus mérgezéseket is.
Jellemző rá a folyamatos táplálékkeresés és minél nagyobb zsírréteg felhalmozása, hogy a téli iszapban elvermelve, minél tovább bírja. Az elvermelés a halak téli álma. És itt jövünk mi horgászok. Ezt a tulajdonságát már ki is tudjuk használni. Sokan mondják, hogy olyanok, mint a disznók. Ugyanúgy túrnak és esznek, amíg bírják. Ezért vonzza a csali köré a „kondát” a megnövelt etetőanyag mennyiség. Ráadásul így minél több halat vonzunk oda. Úgy mint a keselyűk, vagy bármilyen állat, ha egy eszik és azt a másik látja, akkor ős is kér a falatból, ezek már harcba is szoktak torkollani. A jó horgász tudja mennyi az annyi. Inkább "ráetessünk", mint egyszerre sokat.
A ponty húsa igen ízletes, ám a legtöbb szálka benne van haszonhalaink közül. A téveszmével ellentétben a szálka nem csont, hanem porc, kötőszöveti hártyák elporcosodása, ami igen nagy veszélyt tud okozni. A megfelelő irdalással ez elkerülhető. Ám ha mégis megkerül a baj, akkor érdemes egy jó nagy falat kenyeret hirtelen lenyelni, ami azonnal eltünteti. Ezt a trükköt Fekete István Matula bácsijától tanultam és igen jó módszer. Mellesleg Fekete István, az az író aki felderíti és elénktárja a magyar múltat és átélteti velünk. Külön halászattal foglalkozó könyvet is írt.
Horgászatához számos módszert kifejlesztettek. De mindez hiába, ha nincs étvágy. Nem a módszertől, a felszereléstől függ a siker, hanem a haltól és annak kedvétől. Ezen némiképp segít a tapasztalat és a megfelelő helyismeret. Ahány ház, annyi szokás. Minden tavon más a kedvenc csali és taktika. Ám sok minden általános, amire érdemes odafigyelni, mert sok minden függhet tőle. Tavasszal a sekélyebb, felmelegedő, télen a mélyebb vizeken áll meg. Igazodnunk kell az évszakhoz is. Tavasszal még „pépeset” eszik, úgymond gilisztát, kukacokat. Ilyenkor a legóvatosabb, tehát előnybe kerülnek a finomszerelékes pecások. Nyáron túr mindent, a horgászcégek számtalan csalit kínálnak, amelyek mind kiválóak. Ám van egy módszer amit érdemes kiemelni. A bojlizást, ami nem másról szól, mint a fehérjéről. A nagyobb testű halak a kukoricával már mit sem érnek, inkább a fehérjedúsabb falatokat választják. A bojli-golyó ezeket az anyagokat tartalmazza, amit a hal felismer, és a nagyobb zsírréteg képződésének reményében felszippant. Másrészről viszont, ha nem partról üldözzük, hanem csónakból, az első rendű és cölibátusi szabály, a teljes csend. A hal oldalán nagyon finom érzékeny jelzőrendszer található, ami a rezgéseket fogja fel. A víz sokkal jobb vezető a levegőnél. Ezért amikor egy evezőt a csónak aljának finoman nekiütünk, az a közelben lévő halnak egy nagy ordítás erejével nyilvánul meg, hiszen felerősödött a jel.
Aki pontyot akar fogni, szinte bármilyen technikát alkalmazhat, csak egyre figyeljen oda: legyen csali a horgon. Lehet viccesnek hangzik, de ennek szerintem csak ez a feltétele, hiszen a legkönnyebben megfogható halfajta. Mást se csinál, csak eszik. Ám amikor nem eszik, akkor vagy nincs hal a tóban, vagy éppen nyomásváltozás van. Ez egy rendkívül fontos tényező. Minél kisebb a légnyomás, annál kevesebb az esélye annak, hogy halat fogunk. Hiszen ilyenkor a hal hólyagja kitágul és feszül, amit a hal étvágytalansággal és gubbasztással jelez.
A horgászok igazi megtévesztője és a vizek színésze az amur (Ctenopharyngodon idella):
Kínai vendégként is beszélünk róla. A "nagy hal"-ra áhítozók hala, hiszen igen gyorsan nő. Mindez persze hatalmas étvágyának függvényében. Igen jó színész, hiszen fárasztásánál nem úgy viselkedik, mint a ponty, aki próbál erőteljesen menekülni és az akadó felé veszi az irányt, hanem halottnak tetteti magát, és a partig meg sem moccan. Ám a merítő látványa mindig felkorbácsolja erejét és eszeveszetten próbál menekülni. Ilyenkor jellemző a zsinórszakadás, ami a hirtelen kirohanások miatt következhet be.
Ázsiából(Kína, Szibéria) származtatjuk. Jobb földrajzosok jól tudják, nevét az Amur folyóról kapta. Tipikus folyóvízi hal, a gyors sodrásokat kedveli. De mint bizonyosodik, állóvízen is megállja a helyét.
Rendkívül izmos, nagy testű, torpedó alakú hal. Szája középső állású, nagy szemei alacsonyan ülnek, ajkai vaskosak, bajusza nincs. Háta zöldesbarna, oldala a pikkelyek fekete kontúrja miatt szürkésezüst, hasa sárgásszürke színű. Úszói kissé vörhenyesek. A tejesek mellúszói tavasszal, a test felőli oldalukon érdes tapintásúak. A méteresre megnövő amur maximális tömegét 25–30 kg-ra becsülik, általában 4–10 kg-os példányok kerülnek a halászok hálóiba. Ezek a tulajdonságai a mérvadóak, amik ilyen nagyszerű sporthallá teszik.
Kizárólag növényevő, abszolút vegetáriánus. Tavasszal igen gyakori, hogy a sarjadzó friss nádtorzsákat rágja. Húsa nem az igazi, igen iszapos, ez azonban valamelyest semlegesíthető, ha beáztatjuk fokhagymás tejbe, bár én nem szeretem. A szippantás az élete, szinte annyira, hogy az iszaposabb tavak amurjainak belseje csupa fekete az iszaptól. Növénypusztító tulajdonságából előnyt is kovácsoltak és az elburjánzott vízinövény ritkítására használták. Ami szép testes példányokat eredményezett.
Horgászatánál ingen fontos a strapabíró erős kivitelű felszerelés, hiszen nem mindennapi erőpróbának van kitéve egy ilyen izmos hal mellett. Csalinak megfelelnek a ponty csalik és a zöld növények, valamint a büdös és erős erjesztett csalik. Az édeset is rendkívül fogósnak tartják. Ám ami fontos az a szájállása. Előző cikkemben már említettem, hogy az amur szájállása középső állású, míg a pontyé alsó. Ami azt jelenti, hogy ha kifejezetten amurra horgászunk, akkor érdemes a csalit kissé kiballanszírozni, vagy meglebegtetni. Ezáltal az akadás biztosabb. A fárasztásnál figyelni kell a kirohanásokra, valamint az orsó fékjére. Erősen ajánlott a fonott zsinór és a megfelelő bot, ami hamar felőrli erejét. Nem ritka, hogy az amurok belehalnak a fárasztásba, mert olyan feltételeknek vannak kitéve, ami megerőlteti szervezetüket. Hiszen egy ilyen lusta halnál, ami soha nem sieti el a dolgot, egy ilyen stresszes behatás elég ritka és akár végzetes.
Akik néha örömöt visznek a pecába a kárászok(Carassius carassius)
Szegény ember halának is hívják. Húsa igen ízletes és nagyon nagy meglepetéseket tud okozni, amolyan jószívű útonálló.
A pontyfélék családjába tartozó kárász vagy más néven aranykárász őshonos halunk. Magas, erősen lapított, sötétsárgás test jellemzi. Magas és néha kerekded háta sötét- és olívazöld színű. A színeiben eltérő a környezet hatására. Nagyon hasonlít a pontyra, ezért a gyermek horgászok alapvető vizsgakérdései közé tartozik, hogy hogyan különbözik tőle. Természetesen neki nincs bajsza. Ám akadnak kereszteződések a ponty és a kárász között. Igen szívós, jól bírja az oxigénhiányt és a meleg vizet.
Elterjedése Európában a Fekete-tengertől az Északi-tengerig, Közép- és Észak-Ázsiától Kína északi részéig húzódik az édesvizű és a brackvizekben. A síkvidéki tavakban régen tömegesen voltak megtalálhatóak. Észak-Amerikában próbálkoztak a ponttyal együtt betelepíteni de sikertelenül.
Kifogása rendkívül egyszerű. Csak pontyra kell horgászni.:) Kissé furán hangzik ez is, de szinte mindent megeszik, amit a ponty, csak férjen be a száján. Ám előnyben részesíti a földigilisztát és egyéb puhatestűeket.
Horgászatához minden módszer megfelel. Igen erőteljesen védekezik, a horgászok néha-néha kispontynak gyanítják fárasztás közben. De ezért is útonálló, mindig ott akar lenni valahol. Megsértődne, ha nem lehetne ott, ahol mások.
Utolsó békéshalam, a kenyérhal. A keszeg(Abramis)
Az ún. ’első bicikli’, hiszen minden horgász ezen tanulja meg az alapokat. Mi is a hal, egyszóval mi is a horgászat alapja. Igen kedvelt hal a finomszerelékes horgászok körében.
Igen sok fajtája létezik, mi most a Dévérkeszegről (Abramis brama) beszélünk. Európában őshonos ahol még a Kaszpi-tengerben is fellelhető.
Testhossza 40-50 centiméter, de a 75 centimétert is elérheti. Átlagos testsúlya 1 kilogramm. Teste lapos és igen magas. Színe a hátán zöldesszürke, oldala csillogóan ezüstös, hasa fehér.
Öröm nézni, ahogy horgászat közben kavarognak a vízen. Apró szúnyoglárvákkal fogják a sporik, valamint felhősödő etetővel, hiszen félvízen lelhetjük fel a legkönnyebben. Csapatostul úszkálnak.
Remélem ezen kis általam íródott szakirodalom kellemes időtöltés lesz a táli álmot alvó horgászembernek.
Következő cikkemben a ragadozóké a víz.
H. Ádám
