Először kedvenc halammal a harcsával, vagy más néven Európai harcsával (Silurus glanis) szeretném kezdeni.
Sok horgász álomhalaként szerepel. Legnagyobbra megnövő halunk. A sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a harcsaalakúak (Siluriformes) rendjébe és a harcsafélék (Siluridae) családjába tartozó faj. Magyarországon állóvizeinkben és folyóvizeinkben is megtalálható. Teste a többi hazai halunktól meglehetősen különbözik. Feje nagy, hát-hasi irányban erősen lapított. Száján a felső ajakon, a szájszeglet közelében 2 hosszú, alul 4 rövidebb bajuszszálat találunk. Szélesre nyíló szájában felül és alul rendkívül sok apró, kissé visszahajló, tűhegyes ránőtt fog helyezkedik el. Szemei kicsik, mégis a tapasztalatok szerint jól lát velük. Törzse rövid, hengeres, izmos farka hosszú és teste pikkelytelen. Színe alkalmazkodik a fenékhez, többnyire fekete, szürke, agyagos áradáskor akár sárga is lehet. Magyarországon fogott, hitelesen lejegyzett, eddigi legnagyobb példánya 112 kg, 227 cm. A Magyar Horgászban közölt magyar horgászrekord szerint 113 kilogramm, melyet 2010-ben regisztráltak.
Sok horgász szeretne vele találkozni. A vele való küzdelem igazi élmény, hiszen nem úgy védekezik, mint egyesek. Ellentétben avval, hogy menekülőre fogná, ő megül a fenéken és megkuporodik. Oxigénigénye alacsony és a rabságot is sokáig kibírja. Jellemző rá, hogy fiatal korában még csoportokban él és puhatestűekkel, rákokkal táplálkozik. Éjjeli ragadozó halunk. Megjelenése, általában igen zajos a vízfelszínen. De a vízfelszínen rabló harcsák általában már sokkal nagyobbak és magányosak. Rabláskor egy cuppanáshoz, vagy dobbanáshoz hasonló hangot hallatnak. Egyik ősmagyar horgászeszközünk is ezen elven alapul. A golyóstoll és a transzformátor feltalálása mellet a magyar nép a kuttyogató feltalálásáért is büszke lehet magára. Ez az eszköz egy harcsa rablásának hangját utánozza, ezáltal a harcsák a közelbe jönnek, abban bízva, hátha marad, vagy van még valami számukra is. Sokan mondják, hogy a béka vízbe ugrásának hangját utánozza, de ez csak feltevés. Ezt a módszert igen jó eredménnyel használjuk, hiszen saját tulajdonságával tévesztjük meg. Olyan, mint a mikor a vadászok terítékre csalják a vadat. Igen kifinomult érzékszervekkel rendelkezik, csak látása nem épp a legjobb. A táplálék keresésében és elejtésében a bajuszszálai nyújtanak igen nagy segítséget. Kis detektor-szálak, amelyek a legapróbb mozgás által keltett rezgéseket is érzékelik. Általában lesből támad, nem szeret a falat után vánszorogni. Ezért is érdemes pergetés közben a kanalat egy tuskó, vagy bedőlt ág előtt elhúzni. Villámgyorsan kapja el az előtte elhúzó kishalat. Fogai elég aprók, smirglipapír szerű az érintésük. Gereben, hátrafelé hajló fogai vannak, ezáltal a táplálék nem menekülhet. A nagyobb testű példányok képesek kisebb emlősök és vízimadarak elejtésére is.
Húsa igen ízletes, és omlós. Sokféle étel készíthető belőle. Teljesen szálkamentes, csak a nagyobb példányok húsa lehet kissé zsírosabb. Ám a zsíros hasaaljából érdemes haltepertőt készíteni, ami isteni finom. A halban rejlő Omega 3 zsírsavak pedig kincset érnek, hiszen halaink által juthatunk hozzá a legkönnyebben. Hatása a szív és érrendszerben fejti ki jótékony hatását.
Térjünk rá horgászatára. Főbb módszerek: kuttyogatás, pergetés, csúszó-úszós módszer, fenekezés. Csalinak a puhatestűek a legalkalmasabbak. Csaligyártó cégek is kínálnak olyan pelleteket és bojlikat, melyek kifejezetten a harcsa horgászatára irányulnak. Ezek valamilyen hal alapú ízesítést kapnak, ami lehet halolaj, halliszt, véres, májas ízesítés. Pergetésnél a kanalak kerülnek előnybe, mozgatásuknál figyeljünk, hiszen az éppen süllyedő kanálra szeret rákapni. Ilyenkor erősen és határozottan kell bevágni, hiszen a szája igen kemény és porcos, ám ha ennél beljebb akad, akkor sokkal magasabb az esélyünk a hal megtartására.
A vizek csúcsragadozója a csuka (Esox luciius):
Teste hosszúkás, erőteljes, színe halvány ezüst-aranyostól az olajzöld alapon arany foltos változatokig terjedhet, finoman pikkelyezett, halványan csíkozott, erős hátúszója teste hátsó részén van. Feje testéhez képest igen nagy és szája kacsacsőrre emlékeztet. Nagy szájának kemény alsó állkapcsa túlér a felsőn, formája lapított és mélyen vágott. Szájában éles, erős és kúpos fogak helyezkednek el, több sorban, melyek elölről hátrafelé haladva egyre nagyobbak. A farok alatti úszójának hossza és magassága hasonló a hátúszójához. A testoldal alapszíne ezüstösen barna, olajzöld, sávokban rendezett esetleg márványos, változó élénkségű sárgás foltokkal.
A két ivar növekedésében jelentős eltérés tapasztalható a tejes testhossza maximum 100 centiméter, az ikrásé maximum 150 centiméter. Növekedési ütemük eltér és vízterülettől függően 8-9 éves korukra az ikrások 30-40 mm-rel nagyobbra nőnek a tejesektől.
Az északi féltekén található meg, a hideg és mérsékelt övben is. Szinte minden kontinensen elterjedt faj. Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos. A Balti-tenger brackvizeiben is megél.
Rendkívül jó vadász. A vízben mozdulatlan, majd hatalmas lendülettel támad áldozatára. Kedvencei az apróbb puhatestűek, ám növekedésével arányosan a táplálékok nagysága is nő. Az apróbb halak, majd kisebb emlősök is étlapjára kerülnek. Rendkívül torkos állat. Ennek oka a hihetetlenül erős gyomorsava, ami még a lenyelt horgot is képes elemészteni. Nem ritka az, hogy a kifogott csuka torkában még látszik az előtte elkapott zsákmányállat. Szeme rendkívül érzékeny. Érzékei nagyon kifinomultak. Képes rátámadni saját fajtársaira is, de vízbe keveredett kisebb emlősöket is elkapja. Az idősebb, öregebb csukák lustábbak, a kisebbek „sportosabbak”. Neki is fő célja, hogy minél nagyobb zsírréteget halmozzon fel. Jellemző rá, hogy a dögöt nem eszi. Este nem eszik. Télen nem vermel el, mint békésebb barátaink. Bár testfunkciói a hideg víz miatt lelassulnak, ám rendkívüli alkalmazkodó képessége miatt, ennek is ellenáll, és ilyenkor is eszik. Ilyenkor lékből fogjuk őket. Oxigénigényes hal, a fogságot jól bírja, ha nem nyelte túl mélyre a horgot, ami úszózásnál - a „nyeletés” miatt - előfordul.
Húsa ízletes, ám kissé száraz. Ezért nem mindenki szereti.
Horgászatánál számos módszer kerül előtérbe. Egyik legkifinomultabb módszer a pergetés, ami mint módszer maga, szinte csak a csuka horgászatára irányul. Ennek „boncolgatása” egy külön írást megér. A másik kedvenc módszerem az úszózás. Téli, lékes úszózásnál ügyeljünk arra, hogy bőre ne érintkezzen közvetlenül a jéggel, hiszen ez a baktériumok és gombák szaporodását fokozza, ezért az állat tavasszal olyan bőrbetegséget is kaphat, amelybe bele is pusztulhat, de megfertőzheti a tó többi lakóit. Ezért vegyük ki kézzel és egy ruhára fektessük, de ha nem áll módunkban elvinni, azonnal engedjük vissza a vízbe. A csuka fárasztásánál jellemző védekezési mód a fejrázás és az eszeveszett menekülés. Monofil zsinór nem ajánlott előkének, ehelyett használjunk fonottat, vagy kevlár, drótelőkét.
Magyarország egyik legfinomabb húsú hala, az éjjeli „kutya" a süllő (Sander lucioperca)
A fogassüllő vagy süllő (Sander lucioperca) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a sügérfélék (Percidae) családjába tartozó faj. Nagyobb példányait a fogas névvel jelölik.
Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított, orrhossza jóval meghaladja a szem átmérőjét. Csúcsba nyíló szája is nagy, fölső állkapcsának vége eléri a szem hátsó vonalát, esetleg azon is túlér. Szájában erős fogak ülnek, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő ebfogak is találhatók. Két hátúszója közül az elsőben 13-17 tüske, a másodikban 19-24 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a széle mérsékelten bemetszett. Anális úszója rövid, benne 11-13 osztott sugár van. Hasúszói a mellúszók alatt, de azoknál kicsivel hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 80-100. Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb harántsávok mintázzák. A nagyobb példányok 50–60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet.
Oxigénigényes hal, ezért szereti a folyóvizeket. Az állóvizeinkben is megél, ahol sok az aljnövényzet és a vízcsere folyamatos. Rendkívül agresszív hal. Kapásánál észrevehető, hogy nem „tököl” annyit, mint a csuka. Az úszós készséget egyből lendületes mozgásba hozza, míg a csuka szereti kóstolgatni a csalit. Szereti a dögöt, ezért ajánlatos kissé „érettebb” hallal próbálkozni. Ha fordulást hallunk magunk mellett érdemes egy elemlámpával a vízre világítani. Szemére világítva ugyanis láthatjuk, hogy az világít. Szemében egy ún. tapetum lucidum réteg található, ami kevesebb fényt nyel el, így jobban lát éjszaka, ezért éjjeli ragadozó. Úgy, mint a rókának, vagy a macskának.
Húsa az egyik legízletesebb a menyhal után. Kevés szálka található benne. A balatoni fogas egész hazánkban népszerű. Másik fajtája a Kősüllő, aminek csíkjai a háton sötétebbek.
Horgászatánál kiemelkedő módszer a mártogatás, ami élő, vagy élettelen kishallal történik. A fenekezésnél és úszózásnál érdemes élettelen kishalat csalihalnak választani. Rendkívül elterjedtek a különféle irdalások, melyek a helyes módon felkínálva igen eredményesek. „Morcosan” védekezik, ezért törekedjünk minél hamarabbi kifárasztásra.
Számomra ezek azok a halfajok, melyek a magyar horgászok elsőrendű célpontjai közé tartoznak. Horgászatuk igen élményteli és izgalmas. És továbbra is intek minden horgásztársamat arra, hogy a jövőben is vigyázzunk ezen csodálatos halainkra, és vizeink bőségére.
Ezen sorokkal szeretném kifejezni köszönetemet a Horgász-Zónának, hogy írásaimat megjelenítették, és mindazoknak, akiktől a dicsérő szavakat kaptam. Remélem jövőre is pályázhatok és átadhatom ismereteimet a tapasztalatlan horgászoknak. Szívesen várom mindezen emberektől a kérdéseket. Szeretnék gratulálni cikkíró társaimnak a remek írásokért.
ZÁRÁSUL PEDIG MINDEN HORGÁSZTÁRSAMNAK ÉS CIKKÍRÓ TÁRSAMNAK, VALAMINT A HORGÁSZ-ZÓNA CSAPATÁNAK KÍVÁNOK ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYT ÉS FOGÁSOKBAN, SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ESZTENDŐT!!!
Ebben az éven utoljára:
Horváth Ádám
adam5810@freemail.hu
