Más szemszögből – Még egyszer a Middy 4G Wagglerről

Nagy érdeklődéssel olvastam szeptember közepén az írást a Middy prémium kategóriás matchbotjáról. Tapasztalat híján, a képeket nézegetve jó kis pontyos botnak tűnt. Az angol tervezést ismerve egy olyan pálcát képzeltem el, ami könnyedsége révén fokozott élvezetet nyújt a tavi pontyok fárasztásakor. Annak ellenére, hogy tényleg erre találták ki, ezek a gondolatok az első horgászat alkalmával szertefoszlottak…

Szerelés közben egész más kép alakult ki bennem. Az amolyan ízig-vérig angolos, lágy bot helyett egy meglepően gyors, feszes karakterű, de mégis nagyon rugalmas pecát kaptam. A feltüntetett 15 grammos dobótömeg is sejtette, hogy finom szerszámról van szó.

Az egyetlen dolog, ami valamelyest zavart, az a nyéltagon lévő „carp strong” felirat. Ugyanis számomra egyáltalán nem pontyos bot hatását keltette. Sőt!



Az első benyomásaim alapján egy rendkívül gyors, nagyobb távolságokról is pontos bevágásokat eredményező bottal volt dolgom, ami elég univerzális ahhoz, hogy kiváló eszközzé váljon versenyeken is. Legyen szó akár tenyeres dévérekről, akár kisebb-nagyobb pontyokról.

A teszt helyszínéül az Alcsiszigeti Holt-Tisza közismert versenypályáját szemeltem ki. Választásom nem volt véletlen. Az amúgy évről évre egyre nagyobb átlagsúlyú dévéreket rejtő szakaszt a hideg beköszöntével a bodorkák veszik birtokba. Sajnos méretük inkább az ideális csalihalaké, kevés a nagytestű, harcos példány közöttük.

Bántam is, meg nem is. Persze sokkal élvezetesebb lett volna nagyobb halakra horgászni, de a teszt szempontjából lényegesen értékesebbek voltak a kicsik. A kis bodorkák kapása meglehetősen agresszív. Látványosan húzzák el az úszót. Ám ezek inkább rövid rántások, ahogy kisméretű szájukkal próbálják erősen megfogni a csalit. Nagyon gyors kapásokról van szó, amik hirtelen következnek be. Ha a horgász nincs résen, csak a lecsupaszított horgot húzhatja ki.



A szezon nagy részében a partközeli rakós- vagy spiccbotos horgászat egyértelműen eredményesebb, mint a gyűrűsbot. Azonban a lehűlő és ezzel párhuzamosan tisztuló vízben a halak egyre bentebb húzódnak. Ezt a tendenciát csak gyorsítja, ha a hideg mellett napközben derült idő van. Ahogy a tisztuló vizet átjárja a fény, a part menti sáv szinte teljesen kiürül, míg a meder távolabbi és mélyebb részein már biztonságban érzik magukat a halak. Ilyen helyzetben az egyetlen célravezető módszer a gyűrűsbot. Esetemben a match.



10 grammos, karbonszál antennás wagglert kötöttem fel, amit a kb négy és fél méteres vízmélység miatt csúszóra kellett szerelnem. A dobon 14-es zsinór, míg az előkém 9-es volt.



Az eresztéket úgy próbáltam beállítani, hogy az előkém csak pár centiméternyit feküdjön a fenéken, így a horog lassan sodródva pásztázza végig az etetést. A mintegy 30 méteres távon, ahová horgásztam ez tűnt a legcélravezetőbbnek. A fenék fölé mért szerelék túl gyorsan úszott, a túlságosan letett előkét viszont tapasztalataim szerint itt nem nagyon preferálják a bodorkák. A legjobb megoldás az érintőre történő beállítás lett volna, azonban ilyen távolságon és ilyen mélységnél szinte lehetetlen pontosan megállapítani. Tovább nehezítette ezt az enyhe lejtő a fenéken. Így inkább a mélyebb beállítás mellett döntöttem, mintsem a fenék fölött horgásszak.

A csúszó szerelék hátránya, hogy bevágáskor lényegesen lustábban viselkedik, mint a fix. Hogy a gyors kapásokra idejében tudjak válaszolni, elengedhetetlen volt a kifogástalan bot.

Az első dobásoknál örömmel tapasztaltam, hogy könnyed mozdulattal is majd’ ötven méteren csapódott be az úszó. A viszonylag alacsony dobótömeggel társuló gyors karakterrel nem okoztak gondot a kellő távolságra történő, pontos dobások. Mint ahogy az sem, hogy hamar fel tudjam venni a halak által diktált tempót.

A szerelék beálltával nem kellett sokat várni a kapásokra. A sötét színű, földdel kevert, pinkivel gazdagított alapon gyorsan megjelentek a bodorkák, amik a ritkán rálőtt gombócok mellett ki is tartottak az etetésen.




Problémát csak a megfelelő horog és a csali mérete okozott. Egy-egy jobb halat remélve 16-os, hosszúszárú horgot kötöttem, amire zömében két szem pinki került. Gyorsan be kellett látnom, hogy termetesebb hal hiányában ezek a méretek most túlzottnak bizonyultak. A 18-20-as méretű horgok egyetlen szem csalival tették lehetővé, hogy a bodorkákat biztosan meg is tudjam akasztani. A kapások nagy odafigyelést kívántak, de bátran mondhatom, hogy az elhibázott bevágások inkább a balinrablások felé elkalandozó figyelmemnek, mintsem a botnak voltak tulajdoníthatók.



Köszönhetően a 4G Wagglernek, a 3-5 dekás halak ellenére a horgászat minden percét élveztem. És függetlenül attól, hogy a botot most nem sikerült megdolgoztatnom (hacsak a megszámlálhatatlan dobás és a több mint hetven megfogott apróság nem számít annak), úgy érzem, nagyon értékes tesztet tudhatok magam mögött.

Mint láthattuk a bot állta a sarat a termetes halak merítőbe terelésénél, és nem okozott csalódást egy kimondottan apróhalas horgászat során sem. Ezek tükrében részemről semmi kétség sem maradt, hogy a két szélsőségesnek mondható próba után, minden helyzetben jelesre vizsgázik.

Galambos Sándor
Profi Horgászbolt
Szolnok