Megtört az átok!

Különös cím ez egy horgászverseny beszámolójának, de számomra a hétvégén megrendezett Mindenamimethod verseny több volt egy egyszerű megmérettetésnél.

Messzebbről indítanám a történetet. A feederversenyek forgatagában létezik egy megkerülhetetlen csapat, akik bármely időjárási körülmények között bármely tavon képesek megtalálni a halakat. Az esetek döntő többségében, ha elindulnak egy versenyen, akkor kupával zárják azt. Természetesen már ez is figyelemre méltó, de ami mégis kiemeli Őket a többi csapat közül, az az, hogy arcoskodásban, hangulatteremtésben és humorban verhetetlenek. Ezekből kitalálható, de azért nevesíteném, a Fortély Teamről van szó. Gyalus „Fortély” Pisty képes egy gyengébb idegzetű horgász agytevékenységét rövid úton leépíteni a szövegelésével, ha mellé, vagy 50 m-es körzetébe ül. :) Kiss „Fortély” István (Kipi) pedig hanyag egyszerűséggel rommá tud verni bárkit a fogásaival.



Talán nem ez tűnik ki a fenti sorokból, de mi örülünk, ha Ők is részt vesznek egy versenyen. Az eddigi legemlékezetesebb csatámat is Gyalus Pistyvel vívtam a Prérin, amit azóta is emlegetünk. Nem ez a helyzet viszont Kipivel, Ő az én kryptonitom. :) Ha egy szektorba sorsolunk, akkor biztos, hogy nyeri a szektort, én meg szektor sokadik leszek, eddig a legjobb eredményem egy 2. hely volt mögötte!

De térjünk vissza a versenyre! Május 18-ra hirdette meg Szekeres „Mindenamifeeder” Tibi a Rab tavon a MindenamiMethod Kupát. Egy ilyen versenyt már csak a neve alapján sem tudtunk kihagyni. A nagyjából azonos esélyek biztosítása érdekében csak a hosszanti gáton kerültek kiosztásra a helyek.



Már a sorsolás előtt megkaptam, hogy mennyire esélyem sincs a versenyen, mert majd jól mellém fog húzni Kipi! Én a 4-es helyet húztam, amivel kapcsolatban nem voltak különösebb érzéseim, gondoltam, majd megoldom valahogy a helyzetet. Egészen addig, amíg Kipi ki nem húzta a 3-ast. Na innentől kezdve már kipakolni sem volt kedvem.

Na, jó ez így nem igaz, csupán nagyobb lett a kihívás. :) Amit még tudtam azzal fokozni, hogy a felázott töltésen elásta magát az autó, amit ott is hagytam, reméltem, hogy a verseny végére felszárad egy kicsit.

Az alapozó etetésemet 45 és 90 m-re küldtem be. A kintivel egyértelműen a kárászokat céloztam meg, a bentivel a pontyokat. Bent kezdtem, vagyis kezdtem volna, de a fonott dobóelőke most döntött úgy, hogy elfárad, és megszakítja velem az eddigi együttműködést. :) Sebaj, cserebot és ismét cél a 90 méter. Innen már csak jobb lehet!

Hát nem lett. 90 méteren nem találtam semmit, de nagyon semmit. Mindeközben Kipi már el is kezdte kitermelni a pontyokat 40 méterről. 1-1 kárász is beköszönt Neki, de a ponty volt többségben. Átváltottam én is a 45 m-es távra, de csak kárászokat találtam, hogy még nagyobb legyen a kedvem, tőlem balra Szekeres Tibinél füstölős kapásokkal ugrott be jó néhány nagyobb hal.



Azt hiszem a legelső kispontyomnál Kipinek már legalább 4 volt Tibinek pedig 3 nagy. Gyakorlatilag sehol sem álltam a szektorban. Ezek után sikerült még egy olyan félórát is produkálnom, amikor egyetlen kapásomat sem sikerült halra váltani. Mivel Tibi bentről fogta, ezért visszaváltottam 90-re, ahol továbbra sem találtam semmit, így a nap hátralevő részében már nem is erőltettem. Megszüntettem a kiakasztást és a következő dobásom „ami a csövön kifér” távolság volt. Talán 5 perce sem volt bent, amikor valami nagy erőkkel megindította a nyeletőféket. Ráemelés után is még kért legalább 20 méter damilt. Na erre vártam eddig! Végre itt a nagy ponty! Nehezen, de sikerült féltávig visszavezetnem a halat, ahol kiakadt a horog…

Na jó, akkor ez most már nagyon nem vicces.

A váltóbotot felcsaliztam és beküldtem olyan 115 m-re, majd elmentem kiszabadítani a sárba süllyedt kocsit. Kellett egy kis idő, hogy összeszedjem magam, mert az eddigi teljesítményem egy nagyon fárasztó és nagyon munkás nulla volt.



Visszatérve Kipi szólt, hogy a nyeletőfékem néhányszor megszólalt, amíg oda voltam. Ráemelés és óvatos fárasztás után kiderült, hogy egy 3 körüli ponty volt az, aki türelmesen megvárt horoggal a szájában. Azt hiszem ez a hal mentette meg a napomat. Ebben a távolságban „találtam” még két 4-es pontyot és néhány kárászt. Ezek után sajnos onnan is eltűntek a pontyok.

Eközben Kipi szorgalmasan fogdosta a pontyokat és a kárászokat. Majdnem akkora pontyokat fogott, mint én, csak Ő 40 méterről. Elérkezettnek láttam az időt, hogy váltsak. A korábbi 45 m-es etetésem csak kis kárászt adott, ezt nem szerettem volna tovább folytatni. Nem gond, ha kárászok jönnek, de akkor legyenek darabosak. Vonzó volt a Kipi által horgászott 40 m, de logikusan végiggondolva, azt a távot Ő reggel óta szisztematikusan eteti. A friss kotrás felől beúszó halak jó eséllyel azt az etetést fogják megtalálni, nekem ez nem lesz jó. Megfelelő döntésnek a kicsivel bentebbi 50 méter tűnt. Átklipszeltem az orsókat és lélekben felkészültem, hogy felpörgetem a kárászozást. 2,5 óra volt még hátra, addig megpróbáltam mindent megtenni, hogy előrébb jussak.



Ez az 50 méter olyan jó döntésnek bizonyult, hogy a második dobásra majdnem kitépte valami a kezemből a botot. Pont Kipivel beszélgettem, amikor éreztem a koppanást. A bottartó visszahajtott fejének csapta a derékba hajtott botot a hal. Technikás fárasztás és a mérlegelés után kiderült, a maga 8,42-es súlyával ez a verseny eddigi legnagyobb hala. Kipi pedig közölte, hogy soha többé nem szól hozzám, ha ez az eredménye. :)



A délután folyamán már egy pillanatra sem engedtem el a bot végét. 0,5-1 perc között jelentkeztek a kárász kapások és, ha nem vitték el rögtön a csalit, akkor 1,5-2 percnél eltekerte a ponty. Ekkor már érezhetően a szektor többi része nem tudta a lépést tartani, sokaknak a délután csendesen telt. Kipi továbbra is szorgosan húzta a halakat, de mintha picivel nagyobbakat fogtam volna, és mintha kicsivel több lenne a pontyom. Ez igazából nem gondoltam, csak reméltem.



A 4 órát, a verseny végét szerintem már mindenki nagyon várta. Ennyi halnál még csak becsülni sem tudtuk, mennyit foghattunk. Érzésre Kipi nyerte a szektort, szerinte meg én.



Felőlünk kezdték a mérlegelést. Kipi majdnem 28 kilót fogott! Ha ebből levesszük a 8,42-es pontyomat, akkor közel 20 kg halra van szükségem. A haltartómat egyedül nem tudtam kiemelni, azt hittem beleakadt egy gyökérbe. Második próbálkozásra és a szomszéd segítségével jött csak ki. Ledöbbentem, mennyi ponty van benne. Mintha transzban telt volna el az elmúlt 2-3 óra. Pörgettem a botokat és csak arra figyeltem, ne törjön meg a ritmus. Nem is sikerült egyszerre lemérlegelni az egészet.





Ezek szerint Kipinek volt igaza, én nyertem a szektort :) Majd kiderült, hogy a másik két szektor nyertes kevesebbet fogott mint én, sőt a 8,42-es pontyomnál nem fogtak nagyobbat, tehát enyém a legnagyobb hal díja is. Mindez azonban eltörpül a mellett a tény mellett, hogy MEGTÖRT AZ ÁTOK! Sikerült nyernem úgy, hogy Kipi közvetlen közelében horgásztam :)



Kurucz Dávid