Mai témánk: az etetési ritmus
A versenyeken óriási jelentősége van annak, hogy fel tudunk-e építeni egy megfelelő ritmust a horgászathoz. Az általában nem elegendő, ha egy-két órát tépjük a halat, a maradék négy órában meg csak ülünk. Rengeteg versenyen szembesülhettünk azzal, hogy a verseny kezdetén sorban jön a kapás, aztán mintha hirtelen elvágták volna...
Kezdjük az elején, a versenyzők jó része általában nem tudja megállni, hogy az etetési időben ne alapozza meg jól a kiszemelt helyet. Persze vannak olyanok, akik nem etetnek szinte semmit és gyorsabb ritmusú dobásokkal kívánják felépíteni az etetést a verseny elején.
Sokáig a verseny elején bejuttatott jelentősebb mennyiségű alapozást preferáltam én is. Természetesen ennek eredményessége a helyszíntől és az évszaktól is nagyban függ. Vegyünk alapul egy átlagos methodos pályát: túlhorgászott víz, nagy halsűrűséggel és többször megfogott halakkal.
Amikor egy jelentősebb alapozással vágtam neki a horgászatnak, az esetek egy részében az alábbi problémák jelentkeztek a versenyen:
a) A halak elhúzódtak a csobogástól és csak túl későn, a verseny végén álltak rá az etetésre.
b) Az etetés hatására a verseny első két órájában nagyon szépen felpörög a peca, majd ahogy fogynak a tartalmasabb falatok az etetésről, a pontycsapat odébb áll. Ilyenkor azt vesszük észre hogy a fogott halak egyre aprózódnak, majd megszűnik a kapás...Szerintem ilyenkor az történik, hogy az alapozásra túl nagy csapat hal áll oda, amiknek a helyben tartásához már kevés a method kosárral verseny közben bejuttatott etetőanyag. Amint a kedvükre való pelletet, szemest, csontit felették az etetésről, szétszélednek. A verseny közbeni ráetetés persze segíthet, de ritkán hozza vissza a ritmust.
Gondolkodtam, hogy mit tehetnék ez ellen. Hiába van erős két órám a verseny elején, ez rendre arra elég hogy aki a végén is fogja, pont utolérjen és meg is előzzön. Szerettem volna inkább egy kicsit lassabban, de folyamatosan fogni a halat.
Az alábbi "taktika" volt ebben a segítségemre:
Az alapozási időben bejuttatott dobásokkal szoktam bevinni a kajával némi aromázott kukoricát és csontit. Nem a mennyiségen, hanem inkább a figyelemfelkeltésen van a hangsúly!
1. A tíz perces etetési időben elhagytam a bordás és drótos kosarak használatát. Mellőzöm a megszokott a dobom-húzom-dobom módszert. Helyette két percenként dobok egyet a verseny közben is használt method kosárral, természetesen horog és csali nélkül. Ezzel be van lőve az alap ritmus.
2. A verseny első negyedórájában tartom ezt a két perces dobási ritmust, akkor is ha nincs kapás. Reményeim szerint a halak "veszik" ezt a ritmust és folyamatosan vissza-vissza térnek a finom falatokért.
Ennél a stratégiánál(is) az etetőanyagunk kihagyhatatlan eleme a mikropellet. A hűvösebb évszakokban olyan típust válasszunk, ami kisebb olajtartalmú és jól "tárolja" az arománkat. 10-15 százaléknyit kell az etetőanyaghoz keverni.
3. Aztán az első negyed órát követően öt perces újradobási ritmusra váltok. A verseny elején a halak éhesebbek és óvatlanabbul kapnak, ezért fontos mindenképpen gyors ritmust tartanunk az elején. A folyamatosan bejuttatott finom falatok hatására mindig lesz majd annyi hal előttünk hogy legyen kapás. Viszont nem áll elénk egy akkora csapat, amit képtelenség ott tartani és miután mindent felporszívóztak, tovább állnának.
4. A verseny második felére a halak általában eltelnek. Nehezebb a kapást elérni. Ilyenkor megéri kicsit tovább várni, ekkortól 10 percet várok maximum egy kapásra. Érdemes ilyenkor kicsit rajta ülni a boton, már kevesebb csalogató anyagot is kell bejuttatni és mindig jobb 10 percenként egy kapás, mint 5 percenként üresen kitekerni a kosarat.
Mikor és hol működik igazán ez a taktika?
Hol: nagy halsűrűségű, viszonylag kisebb méretű horgászvizek.
Mikor: igazán az őszi és a tavaszi versenyek során.
Februárban újabb résszel jelentkezek, köszönöm a figyelmet!
Szekeres Tibor
