Ugye minden esetben az az ideális szituáció, hogy csinálunk egy alapetetést és ezt meghorgászva folyamatosan fogjuk a halakat. Gyakran fogjuk azonban tapasztalni, hogy ez nem mindig és nem mindenhol működik. Ilyenkor kell sok egyéb variációhoz nyúlni, melyek közül most szeretnék bemutatni egy számomra igen hasznosnak bizonyult verziót.
A csobogtatós methodozás lényege számomra az hogy egy négyes sorozatot dobok ugyan arra a helyre kiakasztott klipsszel a method kosárral, ebből három az etető dobás és a negyediket hagyom rajta az így kialakult friss etetésen.
Mikor nyúlok ehhez a módszerhez?
1.Amikor nem működik az egyszerűbb és gyorsabb, alapozó etetésen való horgászat.
2.Ha csökken a kapásszám az alapozó etetésen.
Sokszor ha elkezd fogyni a hal az etetésünkön egy ilyen rövid sorozat dobás újra felgyorsítja a ritmust, sokkal diszkrétebb és csendesebb ráetetést biztosít, mintha egy nagy kosárral csapnánk szét a helyet. Úgy 4-5 halanként érdemes megismételni.
Például a Moby-Dick nagy versenytaván eredményes ez a ráetetési forma az etetés újbóli begyorsítása érdekében.
3.Nagytestű halak megfogása. Azokon a vizeken ahol sok nagy testű hal él és ezeket gyakran etetik Spombal és egyéb nehéz etetési technikákkal, sok esetben nagyon eredményes ez a technika.
A nagy testű halak kiválogatására jó példa volt számomra a Palotavárosi tavon rendezett verseny. Az etetési idő végén egy három dobásos sorozattal indítottam, egy perccel a verseny kezdete után már egy hét kilós pontyot fáraszthattam. Ezt követően távolabbi szimpla dobásokra váltva mindössze egy kárász és két kisebb ponty következett...
Mellettem sokkal jobb tempóban húzták a kisebb halakat, így déltől elkezdtem újra a csobogtatós módszert alkalmazni. A negyedik dobást szinte mindig gyorsan eltekerték a pontyok, amelyek rendre 8-10kg közöttieknek bizonyultak, kisebb halakat már nem is akasztottam.
Mire figyeljünk a csobogtatós módszer alkalmazása során?
1.A legfontosabbak a pontos dobások. Mivel viszonylag kicsi lesz ez a 3 dobásos etetésünk, mindenképpen egy helyre kell beesnie.
2.Ehhez természetesen a zsinórklipszet használjuk, jelöljük meg a zsinórt a kiakasztásnál, ez kiemelten fontos nagy testű halak esetén, akik gyakran igénylik a zsinór kiakasztását a fárasztás során.
3.A távolság kiválasztása az adott vízhez, a halak tartózkodási helyéhez vagy az alapozó etetéshez igazodik. Ami nagyon fontos, hogy ne vállaljuk túl magunkat, csak olyan távig menjünk el amit igazán pontosan tudunk meghorgászni!
4.A kapások a 3 etetődobást követően általában gyorsan, két percen belül jelentkezni fognak.
Mi kerül a kosárba a dobások során?
1.A három etetésnek szánt dobás során egy mikropellet-method mix-csemegekukorica keverékkel töltöm a kosarat. Ennek az elkészítési fázisai a képen:
1.: Kiindulási anyagunk a feláztatott mikropellet
2.: Ehhez adok csemegekukoricát, a levéből is öntök hozzá egy keveset
3.: Végül a kissé túláztatott anyaghoz adom a száraz method mixet. Így áll össze egy felhősítő, figyelemfelkeltő, de sok darabos összetevőt is tartalmazó csalogatóanyag.
2.A negyedik dobásnál már a horgászatra szánt method anyag kerül a csalival a kosárba.
Miért pont 3+1 dobásra épül a technika?
Úgy vettem észre minimálisan ennyi kell, hogy az elképzelések szerint reagáljanak rá a halak. Több pedig azért nem, mert mégis csak versenyen vagyunk és minden időt nem szánhatunk dobálásra, így azonban ha működik a módszer ez a hármas sorozat bőven megtérül.
Remélem a technikával kapcsolatos kérdésekre tudtam hasznos magyarázattal szolgálni az írásban, próbáljátok ki, köszönöm a figyelmet.
Szekeres Tibor
