Azután eszembe jutottak azok a videók, ahol akváriumban bemutatják a legtutibban bontó XY etetőanyagot, amely hihetetlen felhőt képez. Ennek illusztrálására KÉZZEL belekavarnak az akvárium vizébe!? Hogy is van ez? Dobjam be, keressem meg a gombócot, majd kavarjam meg körülötte a vizet? Értem én, hogy kell a mozgás az etetőanyagnak, és az aromáknak, de akkor olyan kosarat használjunk, ami elvégzi ezt.
Ja-ja, a címben szereplőt :) A mellékelt videón látható, mire gondoltam:
Ezzel az elméleti okoskodással felvértezve mentem ki a vízpartra tesztelni. A tesztalany mellett egy hagyományos method kosár volt a másik botomon, hogy lássam a különbséget. Április elejére és a hideg vizekre tekintettel egy intenzíven telepített tavat választottam. Az időjárásra jellemző volt, hogy néha az esőkabát és a 3 polár pulóver is kevés volt, néha pedig egy pulcsi is sok.
Alapozó gombócokat nem dobtam be, nem akartam ezzel torzítani a teszt végeredményét.
Az első kapás 20 perc elteltével, a hagyományos szerelékre jött. Mindenféle előjel nélkül rögtön már a nyeletőféket tépte a hal. Az eredmény:
6,5 kg-os volt ez a nagyon szép pikkelyes ponty.
A következő 3 kapás is 20 perces időközökkel követte egymást, de sajnos partra egy hal sem került. Kettő kiakadt fárasztás közben, egy pedig kihajtotta a horgot. Délelőtt 2 a Shot Gun-ra 2 a hagyományosra jött, különbség tehát nem volt.
Ekkor következett egy sokáig megmagyarázhatatlan 3,5 órás kapástalanság. Próbáltam én mindent mindennel kombinálni, legalább 7-8 aroma és 8-10 csali mindenféle verzióját kipróbáltam, de semmi.
A dühítő nem ez volt, hanem, hogy a szomszédok jóval „átgondolatlanabb” technikával, ha nem is folyamatosan, de azért óránként egy-egy halat szákba tereltek.
Már dél is jócskán elmúlt, amikor minden mindegy alapon két nagyon eltérő íz (ananász-robin red) kombinációja végül kapást hozott, nem is akármilyet! A hal az első kirohanásával kikérte a klipszből a kiakasztott zsinórt, és 15 percig mindketten bevetettük az összes stratégiai tudásunkat, Ő amit a menekülésről, én amit a fárasztásról tudtam. 10,5 kg-os lett ez a gyönyörűség:
A képen látszik, ki nyerte a meccset :)
A hal visszaengedésénél – a nap folyamán először - pont szélcsend volt, és ekkor rájöttem mindenre. A tükör vízen jól látszódott, hogy vannak a vízben halak, nem is kevesen, és esznek, sőt zabálnak! Szinte már a harcsákra jellemző pörsenésekkel, örvénylésekkel, buborékokkal adták tudtomra a pontyok, hogy ott vannak a parttól 15-25 m-re. Az eddig kiakasztott zsinórklipsszel pontosan meghorgászott 45 m-en pedig semmi sincs. Ez a sáv (15-25m) a szomszédoknak többször „megvolt” még, ha nem is tudatosan.
Mindkét etető röpült 20m-re, és akkor elszabadult a pokol. Semmi előjáték, csak füstölős kapások, már a berántás előtt vízből kiugró halak, 30m-es kirohanások.
Az első hal 20m-ről immár szélcsendben.
Ekkor viszont 7-2 arányban a Shot Gun Feeder diadalmaskodott.
Itt térnék ki a működésére. Bedobásnál kis pottyanó hang, semmi riasztó, majd 10-15 másodperc után picit bemozdul a spicc, jelezvén, hogy elsült :) Ha hal van a közelben, akkor az a 2. 3. percben lecsavarja a botot.
Hihetetlen élmény vele horgászni, szinte láttam lelki szemeim előtt, ahogy terjednek az aromásított etetőanyag szemcsék, megérzi a ponty, beleszippant, és már visít is a fék.
A második hal, a „repülő”.
És még néhány a teljesség igénye nélkül:
Összegzésként azt mondhatom, hogy ha nincs az etetésünkön hal, csak néha betéved egy-egy, akkor nem éreztem nagy előnyét - bár hátrányát sem - ennek a feeder kosárnak. Viszont, ha ott a hal, akkor verhetetlen. Az etetőanyag csalogató és figyelemfelkeltő hatását megtöbbszörözi.
Még egy dologra jó lehet, csendessége és hatékonysága révén, a vándorló kereső horgászatra, a „látott hal” megfogására.
Végezetül egy apró jó tanács: finom szemcsés halliszt alapú etetőanyaggal próbálkozzunk, mert egy kukorica vagy más termény alapú biztosan beleragad, és ugyan úgy húzzuk ki, mint ahogy bedobtuk.
Görbüljön!
Írta: Kurucz Dávid
Fotó: Csiba Dávid
