Ezer színben játszanak a lemenő nap sugarai az öreg folyó hátán
Balin vadász arzenálom bevetés előtt
Az első akcióra nem is kellett sokáig várni. Még jócskán fent járt a nap az égen, mikor Jimmy gyorsan húzott X-Rap-jára odatörölt egy jókora balin. Rögtön ledobtam pálcámat és leszaladtam a töltésen, hogy fényképező gépemmel megörökítsem a viadalt. Barátomnak rövid küzdelem után sikerült felszínre kényszerítenie a megvadult őnt. Egy hibátlan szépségű termetes balin forgolódott előttem a zöld habokban. Többször kitört, de végül sikerült megszelídíteni és a part mellé vezetni Jimmy zsákmányát. Hatalmasra tátott szájába barátom beakasztotta hal kiemelő grippemet és a partra emelte az ezüstös színekben pompázó testet.
Gábor barátomnak komoly hal került a horgára
A zavaros habokban egy termetes balin verte szét a víz felszínét
Szemrevételeztük a gyönyörű balint, majd megszabadítottuk a gyöngyházfűnyű szúrós falattól a mérlegen 1,7 kilót nyomó ragadozót. A hibátlan pikkely mintázata ragyogott a napfényben, a hatalmas lapát úszók büszkén meredeztek, miközben készítettem pár fényképet a jeles esemény megörökítése céljából. Gábor óvatosan visszahelyezte a sodrásba halát, hogy egy pillanatnyi imbolygás után, hatalmas farokcsapással távozzon társaságunkból. Igazán elégedettek voltunk a fogással, de a történet még nem ért itt véget, hiszen a legígéretesebb időszak előttünk állt. Nosza hát, harcra fel...
A nap zsákmánya 1,7 kilót nyomott a mérlegen
Egy utolsó simogatás visszaengedés előtt
A nap lassan alábukott a látóhatáron, aranyszínű hidat hasítva a folyó sötét hátán. Csak gyönyörködtem a naplementében és nagy élvezettel korbácsoltam a vizet. Éreztem, hamarosan történni fog valami, mert egy ilyen nyugodt, békés nyári estében mindig benne van a nagy hal esélye. Olyan fokú nyugalom szállt rám, hogy a sorozatban támadó szúnyog hadak sem tudtak kizökkenteni lelki békémből. Végül a vörös napkorong eltűnt a szem elől és a tájra rátelepedett a sötét éjszaka. Nem lehetett mást hallani, mint a folyó sejtelmes morajlását és a fel-fel rikoltó éjszakai madarak hangját.
Az ilyen pillanatokért érdemes élni! :o)
Elmerülő gondolataimból hatalmas locsogás riasztott fel. Jimminek ismét kapása van. Szememet meresztgettem, hogy megállapítsam milyen hallal van dolgunk, de nem láttam, csak ezüstös villanásokat a sötét vízben. Eleinte balinra gyanakodtunk, de mikor a tettes megmutatta magát, barátom örömmel kiáltott fel: Gyönyörű jászkeszeg! Jómagam még sosem láttam jászt, így fotó masinám villogásával sokkoltam a megkergült párát. Végül sikerült partra emelni, de olyan vadul ficánkolt, hogy ismét a vízbe csobbant, így másodszor is ki kellett fárasztani az ádázan védekező jövevényt.
Sötétedés után egy jól megtermett jászkeszeg verte le a kék hátú wobblert
Jóval nagyobb vircsaftot csapott a vízben mint elődje
Miután megszabadítottuk a horogtól és szemrevételeztük, akkor láttuk csak milyen jól megtermett hallal van dolgunk. Ütötte a kiló harmincat, ami jászkeszegben nem mondható éppen rossznak, bár nincs viszonyítási alapom. :o) Mindenesetre rá is a visszaengedés várt, így azon szerencsés dunai halak közé tartozik immáron, akik egy kifogás után visszanyerték szabadságukat. Higgyétek el, nem sok van belőlük... Lassan elérkezett az indulás ideje, hiszen az utolsó vonat nem vár meg... Sajnos, nekem ezúttal nem sikerült halat fognom, de tudtam, hamarosan visszatérek ide, hogy követeljem majd a részemet a Duna bőségkosarából...
Jó ugróképességének köszönhetően kétszer kellett kifárasztani őkelmét
Hatalmas pocakja 1,3 kilóig húzta a mérleg nyelvét
Az újabb támadásra majd egy hónapot kellett várni, hiszen a folyamatosan áradó folyó víz alá rejtette a komáromi töltés padkáját. Az előre tervezésben az sem segített sokat, hogy megszűnt az internetes vízállás jelentés, így csak egy nappal előre lehetett következtetni a vízszint alakulására. Július elejére a folyó hirtelen el kezdett lefelé araszolni és én tudtam, ha a folyamat nem szakad meg, hétvégére felszabadul a padka, megnyitva a lehetőséget egy kiadós dunai pergetésre. A vízparton találkoztam Jimmivel, aki nem tudott csak egy órát maradni, így pont lecsúszott a legjobb időszakról...
A visszatérésre majd egy hónapot kellett várni az áradó Duna miatt
A sötétség beálltával egy citrom színű Rapala Originált kötöttem fel a zsinór végére. Öröm volt nézni, ahogy a kis ceruza formájú wobbler vidáman bukdácsolt a part menti kövezések fölött. Még sosem fogtam vele halat a Dunán, de ami késik... és puff, valami odakoppintott sárga műcsalimnak, Gyengéden besuhintottam és rögtön érzetem a ficánkoló hal mozgását. Bár nem tippeltem egy óriásra, a vad fejrázások rögtön közvetítették számomra, süllő van a horgon. Óvatosan a lábamhoz vezettem, hogy egy gyors mozdulattal nyakon csípjem zsákmányomat.
Nemsokkal sötétedés után egy süllőifjonc koppintott oda lassan húzott műcsalimnak
Harmincöt centijével és nyolcvan dekájával nem éppen egy óriás példány...
Bár süllőm nem volt egy óriás, harmincöt centis hosszával és nyolcvan dekás súlyával éppen hogy túllépte a mérethatárt. Mindenesetre örömöm leírhatatlan volt. Majd egy év után ismét süllőt fogtam a Dunán. Nyomtam egy barackot a fejére, majd óvatosan visszahelyeztem a vízbe, hogy lassú kígyózó mozdulatokkal búvóhelyet keressen magának a mohos kövek között. Egy pillanat alatt újra elöntött a halfogásba vetett bizalom. Pupilláim kitágultak, ereimben lüktetett az adrenalin. Tudtam még valaminek történnie kell az éjszaka folyamán...
... de azért nagyon örültünk neki :o)
El sem hiszi, hogy visszanyerte szabadságát :o)
Olyan lelkesedéssel villanyozott fel a sikeres süllő fogás, hogy nem érdekelt a több kiló szúnyog sem, amit az elmúlt fél órában lenyeltem. A harminckilenc fokos forróságban hosszú nadrágban, pulóverben, kapucniban, kesztyűben kellett helytállnom a szúnyog hadakkal szemben. Már a horgászatból hátralévő perceket számolgattam, miközben a meleg izzadság csordogált végig hátamon, de nem hátráltam. És ekkor újabb koppintást érzékeltem a parti kövezés tövében billegtetett wobbleremre.
És végül sikerült nyakon csípni ezt a kilós Dunai süllőt
Szép színeivel, hibátlan úszótöviseivel teljesen elkápráztatott az éjszaka fényeiben
Határozottan bevágtam és rögtön éreztem a lüktetést érzékeny pálcám nyelében. A fejrázások jóval erősebbek voltak az előző vendégnél, így pulzusom rögtön az egekbe szökött. Pár nyolcast írt le vendégem az előttem örvénylő vízben, majd a part szélébe vezettem és derékon ragadtam. Sajnos a wobbler szabad horga beleakadt valami kövek közé szorult rongyba, így patt helyzet alakult ki. Ám, rövid szenvedés után sikerült megszabadítanom műcsalimat a dunai szemétből, de eközben percekig védtelenné váltam a támadó szúnyog hordáktól. Büszkén emeltem magasba zsákmányomat, mérlegeléskor kereken egy kilónak és 39 centisnek bizonyult a drága.
Talán megtévesztő, hogy a 39 fokos meleg ellenére így be vagyok öltözve...
... de a szúnyoghordák ellen muszáj ilyen módon védekezni
Kiáltottam egyet a tőlem nem messze horgászó békés halakra utazó srácoknak, készítsenek már rólam pár fényképet. Miután sikerült a művelet a kövezés szélére léptem és lehajoltam. Ekkor kaptam a váratlan kérdés: Csak nem akarod visszaengedni, hiszen a legfinomabb magyar hal? De bizony, mert kevés van belőlük és vétek lenne elvenni az életét egy ilyen szép példánynak. - válaszoltam. Szavaim értetlenséget szültek, de nem foglalkoztam vele. Boldog voltam, hogy az elmúlt egy év vesszőfutása után ismét szép halakkal ajándékozott meg az öreg folyó. Reméljük, a szezon folytatása is ilyen nagyszerű lesz majd és a fogott halak mérete is növekszik idővel...
Remélem jövőre újra összeakadunk valamelyik kövezésen...
