Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Min múlik az első hely?

Két történetem is van, amelyeken keresztül be szeretném mutatni, hogy néha milyen kevésen is múlik a dobogó legfelső foka.
Nemrég egy amatőr verseny családi fordulójában volt szerencsém rajthoz állni. Édesanyámmal indultunk közösen, ami azért nagy szó, mert Ő nem hogy a versenyzéssel, de még a horgászással is csak most ismerkedik. Nagyon lelkesen állt a dolgokhoz, de azért tisztában voltam vele, hogy a dolgok nagy része rám fog hárulni.
9 órai dudaszóval indult a verseny. Két távolságra etettem, 50 illetve 90 méterre. A 90-est szántam a nagyobb halaknak, míg az 50-es egy biztonsági „B” terv volt. A kezdet viharosra sikerült, a már többször megfigyelt 10 perc, most is működött. A benti etetésről jött az első jelentkező, felvettem a kontaktust a hallal, megkezdtem a fárasztás, anyu előkészítette a merítőhálót. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, felvisított a másik orsó is. Mire anyu odaért, sajnos meglépett a a horogról a hal, de legalább így lehetőségünk volt az első „kisdisznó” nyugodt megszákolására. 7 kg, nem is rossz kezdés!
Két történetem is van, amelyeken keresztül be szeretném mutatni, hogy néha milyen kevésen is múlik a dobogó legfelső foka.

Nemrég egy amatőr verseny családi fordulójában volt szerencsém rajthoz állni. Édesanyámmal indultunk közösen, ami azért nagy szó, mert Ő nem hogy a versenyzéssel, de még a horgászással is csak most ismerkedik. Nagyon lelkesen állt a dolgokhoz, de azért tisztában voltam vele, hogy a dolgok nagy része rám fog hárulni.

9 órai dudaszóval indult a verseny. Két távolságra etettem, 50 illetve 90 méterre. A 90-est szántam a nagyobb halaknak, míg az 50-es egy biztonsági „B” terv volt. A kezdet viharosra sikerült, a már többször megfigyelt 10 perc, most is működött. A benti etetésről jött az első jelentkező, felvettem a kontaktust a hallal, megkezdtem a fárasztás, anyu előkészítette a merítőhálót. Természetesen, ahogy ilyenkor szokás, felvisított a másik orsó is. Mire anyu odaért, sajnos meglépett a a horogról a hal, de legalább így lehetőségünk volt az első „kisdisznó” nyugodt megszákolására. 7 kg, nem is rossz kezdés!

Forrás www.hortur.eu
Forrás www.hortur.eu


1-2 kárásszal fojtattuk, majd egy 8-as ponty a külső etetésről. Nagyon fel kellett pörögnünk, ha tartani akartuk a lépést a halakkal. Ahogy parton volt egy kárász, biztos, hogy egy másik már megpróbálta a zsinórt a kiakasztott klipszig lehúzni a bent lévő botról. Annyi időm volt csak, hogy anyu kezébe nyomjam a botot és a merítőt a hallal, már rohantam is a görbülő bothoz. Faternak szóltam, hogy segítsen anyunak a halat levenni, mert nem nagyon boldogult vele. Jó kis családi programot sikerült összehozni, örültem, hogy ilyen lelkesek a szüleim.

Családunk legifjabb tagja :)
Családunk legifjabb tagja :)


40-80 dekás kárászok jöttek sorban, a külső etetésről a kisebbek, a belsőről a nagyobbak és még csak 10 óránál tartottunk!!!
10 után néhány perccel egy egész finom pöcögtetős kapásra emeltem rá. Könnyedén jött a partig, majd közvetlenül előttem felrobbant a víz! Teljesen megőrült, 20-30 méteres kirohanásokat produkált. Természetesen egy amur volt a tettes! A szákba is csak többszöri próbálkozásra tudta anyu beterelni. 7-8 kg-os súlya miatt nem mertem a haltartóba rakni, külön pontyzsákot kapott, és telefonáltam a mérlegelőknek.



Még szinte el sem ültek a hullámok, amikor valami elemi erővel letekerte a botot. Rendesen megtornásztatott, előbb a balos, majd a jobb oldali szomszédot is meglátogatta. A szákolással is rendesen megküzdöttünk! Anyu a rutintalansága miatt csak negyedszeri próbálkozásra tudta belerázogatni a merítőbe a hatalmas halat, de meglett és még nem volt 11 óra! Ezt is ponytzsákba tettük, amíg megjöttek a mérlegelők. A ponty 9,5 kiló lett, ez a verseny legnagyobb hala! MAJD KIZÁRTAK A VERSENYBŐL...

Hogy mi is történt?
Nagyon egyszerű, amikor anyu nem boldogult a halakkal, akkor apu segített Neki levenni azt a horogról, majd beletette a haltartóba. Nem horgászott helyette, nem csalizott, nem fárasztott, nem dobott be, nem fogtunk több halat a segítsége révén.
Nem kaptunk figyelmeztetést, mint ahogy az a profi versenyeken szokás
Nem érvénytelenítették azt a néhány kárászt, amit apu rakott a haltartóba.
Nem ült össze a szervezőség, hogy eldöntsék, mi legyen.
Nem kérdeztek meg a versenytársakat.
Nem kérdeztek meg minket.
Nem hagyták, hogy végighorgásszuk a versenyt.
Csak kizártak minket.

A még haltartóban lévő több mint 30 kilónyi halat egy mozdulattal visszaengedtem, szomorú és csalódott voltam. Pakolás közben csak a szervezőket értesítő „kedves” szomszéd sporttárs szavai csengtek a fülembe: „Nem hárman pecázunk! Csak az pecázhat, akin a karszalag van! Ezzel buktad az első helyet!”

Igen, egy ilyen hiba is lehet a különbség az első és az utolsó hely között! Mert természetesen hibáztunk, és nagy tanulság, hogy még egy amatőr versenyen is vegyük nagyon komolyan a szabályokat!

De lépjünk ezen túl, mert két történetet ígértem!

Két nappal később a hely és a szervezés is ugyan az, de már egyéni forduló, amit jól le is késtem! :-)
Talán nem a kellő lelkesedéssel kezdtem neki a napnak, még a fejemben volt a tegnapelőtt.
Kivették a legrosszabb helyet a sorsolásból, amit későként én kaptam meg. Na, de vágjunk bele, ha már eljöttem. A taktika ugyan az, 50 és 90 méter, kezdés 90-en.

Ismét bejött a mágikus 10 perc. Egy 3 kg körüli ponty köszöntött be óramű pontossággal. Rá negyed órára már egy 4-es amurral játszottam húzd meg – ereszd meg játékot. Még jócskán az első órában voltunk, amikor egy elementáris erejű kapásba emeltem bele határozottan. Éreztem, hogy „emberemre” akadtam. A létező összes klasszikus amurtrükköt eljátszotta, hatalmas erővel küzdött!
Ekkor bennem is megváltozott valami, fárasztás közben elkapott a harci láz!



Mégis csak versenyző vagyok, és nem szokásom feladni a küzdelmet. Ahogy az amur egyre fáradtabb lett, nekem úgy jött meg az életkedvem. 7,94 kg, a verseny legnagyobb hala! Biztosnak éreztem az előnyömet, ezért minden óra felét a belső etetésen nagyhalazással töltöttem, de a változó szélirány és a kisütő nap miatt bármit is próbáltam, nagy halat már nem sikerült fognom. A fennmaradó fél órákban a külső etetésen kárászoztam. Talán már túl lelkes is voltam, mert a kárászokat a gyorsabb horgászat érdekében gyakran röptettem a partra. Meg is lett az eredménye, 3 alkalommal ez nem jött össze és a duci kárászok hangos csobbanással tudatták velem, hogy felelőtlen vagyok.
Hamar elröppent a verseny 5 órája. Mivel pontya is keveseknek volt, nagy hala, pedig csak nekem, így nyugodtan vártam a mérlegelést.

Azt hiszem, én lepődtem meg a legjobban, hogy 1 kg-mal lemaradtam az első helyről. Kárászokkal tudtak megverni. Ekkor értékelődött fel igazán, hogy az órák felét eredménytelenül nagyhalaztam és természetesen az a leesett 3 kárász is elég lett volna a győzelemhez. Ez persze csak abban a pillanatban érintett rosszul, az eredményhirdetésnél már felhőtlenül tudtam örülni a második helynek, és a legnagyobb halért járó díjnak.



Gondolom, itt kellene most annak következnie, hogy ne legyünk felelőtlenek, koncentráljunk folyamatosan, meg, hogy vegyük komolyan a versenyt, vagy hogy, keményen kell küzdeni a jó eredményért és mindent bele kell adni. De szerintem ez egy marhaság. :-) Ez egy jó kis hobbi, egy nagyszerű időtöltés kellemes társaságban ismerősök között. Elszámolnunk csak magunk felé kell, én pedig most már nyugodtan dőlök hátra, sikerült a csorbát kiköszörülni, visszaállt a lelki békém! :-)



Páll Eörs
AJÁNLOTT CIKKEK
Benta tavi feeder horgász verseny-beszámoló

Benta tavi feeder horgász verseny-beszámoló

2019. április 10. - Illés Zoltán
Feeder horgász verseny beszámoló - Moby Dick

Feeder horgász verseny beszámoló - Moby Dick

2019. április 10. - Bittó Zoltán
Tőzegtavi kalandok... mert április a legjobb!

Tőzegtavi kalandok... mert április a legjobb!

2019. április 09. - Nagy Róbert
Pergető Akadémia 2019 május

Pergető Akadémia 2019 május

2019. április 08. - Balogh Gábor
Csak azt ne mondd, hogy teszt!

Csak azt ne mondd, hogy teszt!

2019. március 29. - Bittó Zoltán
Egy tavaszi wobblerezés tanulságai

Egy tavaszi wobblerezés tanulságai

2019. március 28. - Balogh Gábor

A hobbid a szakmánk! Tetejére