Azért erre a tóra esett a választásom, mert ismerem a tó halbőségét és azt előre sejtettem, hogy jó etetőanyagokkal egy jó pecában lehet részem, ráadásul az 1 hónappal korábbi versenyen szerzett 3. helyemet használhatom viszonyítási alapnak. Akkor micropelletekkel dúsított Special G Greennel sikerült jól szerepelnem, amit már más versenyzőktől is hallottam, hogy általában versenykörülmények között is szépen adja a halat ezen a tavon. Emiatt adott volt, hogy ezt fogom úgymond kontroll etetőanyagként használni és ezzel próbálom majd „megversenyeztetni” az új ötleteimet. Ebből kifolyólag az első néhány dobást ezzel a kajával kezdtem, hogy azért lássam, hogy a halak ezen a napon is jól reagálnak-e erre, amiben nem is volt hiba, hiszen az első dobásnál a 2. percben, a következőnél pedig a 3. percben tekerte el a spiccemet egy ponty.
2 féle Bait-tech etetőanyagot néztem ki magamnak, amik már egy ideje furdalták az oldalamat és mindenképpen ki szerettem volna próbálni: a Special G Dark és a Mojo. A Mojoról azt érdemes tudni, hogy önmagában keverve egy nagyon „fluffy”, puha, szivacsos állagú kaja. Ennek az állagnak köszönhetően nagyon gyorsan bont is, amivel én is csak az első bekeverés után szembesültem. Dobtam vele néhányat, de halat csak akkor tudtam fogni vele, ha a becsobbanást követően 30 másodpercen belül elhúzta… ebből és az állagból arra következtettem, hogy a mély vízben nem ér le (egyben) az etetőanyagom és emiatt pont elveszik a method lényege.
A Mojo ettől függetlenül tetszett az egyedi, húsos illata (vagy inkább szaga) és a jó bontása miatt, ezért továbbra is láttam benne fantáziát. Úgy gondoltam, hogy más etetőanyaghoz keverve jól működhet, így beindult a „kotyvasztás”: 2 egységnyi Special G Darkhoz kevertem 1 egység Mojot. Ebből egy sötét tonusú, jól bontó erősen halas mix lett egy kis húsos beütéssel.
A halak díjazták az új receptet, nagy általánosságban elmondható, hogy 2-4 perc között már volt jelentkező, aki rángatta a spiccemet. Nem csak a pontyok mutattak érdeklődést, néha beesett egy-egy méretesebb kárász is a pontydömpingben.
Ami a végszerelékemet illeti: a Preston 60 grammos Distance Method kosarával dobáltam, amit az 55 méteres táv alapjáraton nem indokolt volna, de egész nap erős szembe széllel küzdöttem, valamint szerettem volna, hogy az etetőanyagom is a lehető leggyorsabban érjen le a mély bányató aljára. Horogból a 14-es méretű Guru MWG volt az, amit még gond nélkül „megettek” ezen a napon, a nagyobb méretet már csak nagyon kínkeservesen akarták elhúzni. A 7mm-es csalitüskére a jelenlegi nagy kedvencem, a 8mm-es The Juice wafters került, amiből a narancssárga szín volt favorit!
Hamarosan jelentkezem újabb receptötletekkel, újabb helyszínről!
Addig is jó pecát nektek!
Hoffmann Feri
