Ismerős táj fogadott minket a már rég bejáratott helyünkön
Botjaim már kiéhezve várták az ádáz küzdelmet a termetes potykákkal
Mellettünk két ügyes horgász foglalt állást, akikkel sikerül nagyon jól összebarátkozni. Az első sikereket ők tudták felmutatni, hiszen már kora hajnalban partra parancsoltak egy 13 és feles tövest és több valamivel kisebb fajtársát. Eközben mi újonnan megvásárolt etetőhajónkkal bíbelődtünk, próbáltuk elsajátítani működtetését, kitapasztalni irányításának apró trükkjeit. Mire nagy bénázások közepette, sikerült a megfelelő helyre bejuttatni szerelékeinket, már javában benne jártunk a délelőttben. A nap végére már minden gördülékenyen ment, de ugye a tanulópénzt meg kellett fizetni.
Az első behemótokat ezúttal a szomszédunkban fogták
Egy gyönyörű nyurga a mestertől :o)
Az első komolyabb halat Faternak sikerül megakasztania egy nyolc és fél kilós tőpont személyében. A nyerő csali ezúttal is a hallibut pellet volt, amiből két 20 mm-eset rögzítettünk a horog mellé. Sajnos ez az összeállítás túl kicsinek bizonyult, hiszen rendre felvették horgainkat az apróbb fajtársak. Én már a harmadik három kilós potykámat tekertem ki. Éreztem, ha nagy halat akarunk fogni, akkor ez így nem lesz jó... Szomszédaink eközben megszákoltak egy kettesforma amurt és egy apró szürke harcsát. Én meg csak törtem a fejemet, hogy mit lehetne tenni a halak szelektálása érdekében. Zoliék jelezték, hogy van egy zacskó 23 mm-es hallibut pelletük, minek a nagy részét a rendelkezésünkre bocsájtották. Ezúton is szeretnénk megköszönni az adományt, hiszen a sikerhez vezető utat végül ez segített megtalálni.
Szákban fater első termetes pikkelyese...
... egy nyolc és fél kilós tőponty személyében
Bár, a kapások megritkultak, a tekintélyes csali mégis meghozta a várt eredményt. Hamarosan az én kapásjelzőm is táncolni kezdett a zsinór végén. Besuhintottam, és rögtön éreztem, hogy bár nem kapitális, de mégis rendes hal küzd a zsinór végén. Ahol ültem, nem volt terem játszani a víz alatt lévő akadók miatt, így keményre fogtam a fárasztást. Néhány perc múlva már a parton pihent egy gyönyörű, egészséges nyurga ponty, ami ütötte a kilenc kilót. A kíméletes horogszabadítás és fényképezés után óvatosan visszacsúsztattam a habokba pontymatracom segítségével.
Hibátlan sodrófa ponty
Lassan, de kezdtek beindulni a dolgok...
Az idő lassan délutánba hajlott át. A perzselő meleg rendkívül megviselte a szervezetünket. Rengeteg folyadékot ittunk, de így is mindig szomjasak maradtunk. A kapások is megritkultak. Időnként felvette a brutális csalit egy kisebb három kiló körüli potyka, de a nagyok mintha még várattak volna magukra. Már teljesen feladtam a reményt, mikor egyszeriben megszólalt az egyik orsóm fékje. Megjött idén az első halam, ami emberesen megrecsegtette orsóm nyelető fékjét.
Még egy fotó az idei első nyurgáról visszaengedés előtt
Egy talán egy spanyol pikkelyes lenne, vagy egy fura tükrös?
Ezzel a ponttyal sem bántam kesztyűs kézzel. A távoli akadó miatt erőltettem, hogy a víz alatti csöknek csupán az elsuhanó képét láthatta. Mire felpumpáltam a felszínre, már el is készült erejével. Ő volt az első 10 kiló feletti halam aznap, egy szép tükrös személyében. A hirtelen fogás olyan sokként érte szegényt, hogy sokáig csak billegett bambán a vízben, mire a szákkal való noszogatás eredménye képen, célba vette a mélyebb vizet.
És megérkezett a nap legnagyobb bajuszosa...
... egy tíz és fél kilós, páratlan szépségű tükörponty
Késő délutánig nem történt további fejlemény. Kicsit csalódottak voltunk, mert több halra számítottunk az első napon, de tudtuk, hogy a kaland még csak most kezdődik. Felfrissítettük csalijainkat, újrahúztuk szerelékeinket és vártuk mit hoz a sejtelmes éjszaka. És mint utólag kiderült, nem vártunk hiába, hiszen az igazán nagy fogások csak ezután jöttek. Persze, ezt már csak a következő történetben fogom nektek elmesélni... :o)
Viszlát szépségem!
Türelmetlenül vártuk a sejtelmes éjszakát és a nagyobbnál nagyobb halakat... :o)
