Kedves tavam újboli látványa hamar feltöltötte a lelkem és szívem, így az ilyenkor szokásos pakolás nem is volt már olyan nehézkes. Alaptáborunk ezúttal a tó egy csendesebb "zugában" volt, így minden adottnak tűnt egy igazi pontyhorgászatra. Az időjárás már ekkor fullasztó meleggel kísérte minden mozdulatunkat, amely nem könnyítette meg a dolgunk... Társammal örültünk, hogy végre újra a vízparton voltunk, így az időjárás szidalmazása helyett gyorsan és precízen helyeztük el a bójáinkat, és kezdtük meg végre a horgászatot.
A délután hamar elérkezett, és ezzel együtt egyre gyakrabban bámultunk rá jelzőinkre, várva azt a bizonyos első kapást. Ahogy az lenni szokott, ismét csak a nagy "semmiből" érkezett meg a számunkra oly kedves hang: Bi biibbiiiii! Első halunk mindjárt egy tíz feletti szépség volt, amelynek nagyon megörültünk, és alapos bizakodásra is okott adott. Este 11-ig további hat(!) halunk érkezett, köztük egy igazán szép 20 kilogramm körüli tükrössel. Erről a halról nagy örömünkben még képet se készítettünk. :) Sebaj, ahogy azt már tudjuk: az "út maga a cél" és persze a közös élmény a lényeg, mondtam Sly-nak és nagy erőkkel folytattuk a horgászatot.
Az éjszaka csendesen telt, a halak mélyen "vigyázták az álmunk", bár meg kell mondjam én ilyenkor sem tudok "pihentető üzemmódba kapcsolni", hisz érszékszerveim ugrásra készen várják a kapásokat... A hajnal oly pazar látványt tárt elénk, amelyet nehéz is lenne szavakba formálni. Vöröses színben úszó horizont, madárdal és a "gőzölgő" vízfelszín tetetjén locssanó halak látványa fogadott minket...
Egy finom reggeli után kezdtük a napot, ám továbbra is hatalmas hőség uralkodott a tájon és ez cseppet sem volt kedvező hatással a tó nagytestű lakóira. Igyekeztünk spomb rakétával nagy távolságra bejuttatni a finom falatjainkat a bójánk köré, ami legtöbbször halat szokott hozni számunkra. Most nem így történt. Ennek is köszönhetően, napközben ment az "agyalás", így többféle csalivariációt és előkét is kipróbáltunk, ám a halak valamit nagyon nem éreztek odalenn...
Késő délután végre újra kapás, na nem is lehetett ez véletlen, hisz alaposan ráetettünk a bójákra. Csodás hal érkezett és egy finom korai-vacsora, nameg egy hozzá elfogyasztott pompás száraz fehér bor emelte magasra a nap a hangulatát. Az éjszaka csendje egyszerre nyugalmat árasztó és aggasztó volt, de úgy tűnt nincs előttünk hal...
A következő nap sem tétlenkedtünk Sly-al, etetés, frissítések és persze variálás a csalikkal... Nem unatkoztunk tehát, szomszédoltunk is egy kicsit, majd elkészítettünk pár hangulatos fotót és a beígért élő bejelentkezéseket is megejtettük társammal. A késő délután aztán adott pár jó halat, aminek nagyon örültünk. Speciális helyünknek, és az alcsony vízállásnak is köszönhetően minden szákoláshoz melles-csizmába öltözve gázoltunk a vízbe, és ez komoly, fegyelmezett csapatmunkát igényelt. Vártuk az esőt vagy azt, hogy végre hidegebb légtömeg érkezzen, hisz a beállt víz nem kedvezett igazán... Valaminek történni kell! - mordultam a víz felé... aztán ejtős kapás a baloson. Mi lehet az!? Kérdeztem hangosan társam, majd ráemeltem a botra. Közepes ellenállás után egy hatalmas hal sziluettje ütötte át a vízfelszínt. Társam ügyesen szákolt, és a bölcsőben egy döbbenetes méretű ponty nézett velünk szembe... 26,10 kg! Készítettünk pár képet a matuzsálem korú tövesről, majd valamennyi botunkat befrissítettük.
...Másnap végre hatalmas felhőszakadás frissítette a hangulatunkat és persze a vizet. Valami megmozdult, hisz érkezett pár szép hal. A "nagy bumm" azonban elmaradt, viszont Sly két gyors kapás után két szép bajszossal büszkélekedhetett. A horgászatra szánt időnk kezdett fogyatkozni így tartottunk egy kis taktikai értekezletet, és végrehajtottunk pár változtatást a technikánkon. Folyamatosan figyeltük a fogásokat a tó különböző területein, és egyre tisztábban kezdett mutatkozni, hogy mely állások előtt tanyáztak a halak nagyobb darabszámban. Gyorsítani akartuk a fogási ritmusunkat, így összeraktunk egy spomb-mixet, amelyhez újra kedvenceinket használtuk. Így került a rakétába Bait-Tech chillis kender, chillis tigrismogyoró és a persze a jó minőségű koromfekete halibut pellet...
Kora este újabb szép halak érkeztek egészen 18 kilogrammig, ám az utólső éjszaka előtt, úgy éreztük mindketten: valami még történni fog... Sokáig a botok mellett ücsörögtünk egy-egy forró kávéval a kezünkben és ki is értékeltük a magunk mögött maradó napok eseményeit. Várakozásainknak megfelelően, az éjszaka, végre több kapást is hozott számunkra. Nem is lehetett csoda, hogy az utólsó reggel voltunk a legfáradtabbak, így kómotos pakolászásba kezdtünk, de élményekkel telve hagytuk magunk mögött ezt a pár napot. Tanulságos horgászat volt, amelynek emlékei bizony sokáig elkísérnek minket az utunkon...
"A fenébe is! Mikor kezdünk már el úgy élni, hogy megértjük az élet sürgető dübörgését? Ez itt most - ez a mi időnk, ez a mi napunk, ez a mi nemzedékünk... nem pedig a múlt valamely aranykora vagy a jövő ködös utópiája... Ez itt az időnk... akár lelkesedünk érte, akár nem. Ez itt a mi időnk még akkor is, ha gyakran kiábrándítónak, fárasztónak, unalmasnak találjuk. Ez az élet, ami nekünk adatott... és múlik, múlik... Mi a csudára várunk hát?"
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
