Már megszokhattuk, hogy a sokáig a kitartó jó idő, vagyis a "vénassszonyok nyara" remek lehetőséget teremt a Tisza-tavon is a pontyhorgászatra. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az ezidőtájt a parton sorakozó pontyos sátrak látványa, vagy épp a sok-sok csónakos horgász jelenléte a vízen. Evett is a hal mindenfele, folyamatosan érkeztek a hét közben hozzám a jó hírek. Kikötőmből, a csónakomat egy szélvédettebb, csendesebb öböl felé irányítottam, és a még éppen el nem fonnyadó - süllyedő növényi szálak közt, kezdtük meg apámmal a halak megkeresését.
A vénasszonyok nyara kifejezés, a német nyelvből került át a magyarba a 19. században. Az "Altweibersommer" szó a szakértők szerint annak a megfigyelésnek a következménye, mely szerint a kora őszi, bágyadt napsütésben a szálló ökörnyál az idősödő hölgyek ezüstös hajszálaira hasonlít.
Volt nálunk csukázó összeállítás is, és nagyon adta volna magát a helyzet, ám a jól felismerhető kishalsereg gyakori látványa a vízen, elvette a kedvünk az egyébként általunk oly annyira kedvelt klasszikus csukázástól. Kedvelt ragadozónk ilyenkor ugyanis még kedvére válogathat a rendelkezésére álló bőséges táplálék kavalkádból. Később majd persze fordul a kocka, de arra még jópár hetet várni kell...
Pontyra hangoltunk tehát, és ehhez jó adag SUPER NATURAL ALLSTAR-t kevertem be. Tapasztalataim szerint ez a fajta mézes-pálinkás anyag nagyon jól működik itt a Tisza-tavon. Mivel a növényi szálak gondot jelentettek az ide-oda "kalimpáló" horogelőke miatt, így alaposan beledolgoztam a gombócba azt is dobás előtt. Magyarán: egy rögtönzött "method" lett a hagyományos bordás kosaras montázsból...
Apám nemsokára egy forró kávé elfogyasztását javasolta, amelyről egy általa hozott termosz gondoskodott. Dícsértem is érte, hisz nagyon jól esett a még hűvöskés reggelben elfogyasztott koffein mennyiség. Hiába na, jó az "öreg" a háznál! Felébredve, kissé felgyorsulva folytattuk a horgászatot, ám ekkor még spicceink síri csendben néztek farkasszemet a barnuló sulyomerdővel...
Első kapásunk egy kiló feletti kárász volt, aztán hamarosan, egy nagyon szép compónak örülhettünk. Ez a halfajta kiemelten védett itt a Tisza-tavon, így egy klassz fotó után, gyorsan vissza is engedtük éltető elemébe. Gyorsan peregtek a percek, teltek a rövidkének tűnő órák. Talán a varázslatos környezetbe való belemerülés tette az időt olyan érzékelhetetlenné, de hamarosan már a kora délután érkezett el.
A szépséges táj mellett azért folyamatosan a vízet is kémleltem és nem is hiába: egy jó halat láttam fordulni a növény közepén... Nem sokat vacakoltam, azonnal a "látott hal" felé dobtam kosaras szerelékemet. Bíztam benne, hogy hamarosan kapásunk lesz, így izgatottan figyeltem a spicceket. Bejött az elképzelésem, hisz hamarosan egy bődületes erejű húzás érkezett, amire gyorsan reagáltam is. Izgalmas tusa kezdődött a hallal, hisz a ponty ösztönei szerint igyekezett a védelmet jelentő növénytengerbe menekülni. Hamarosan kiderült azonban, hogy mi bizonyultunk ügyesebbnek, így pár perc múlva egy pazar tőpontyot fotózhattunk le, majd engedtünk is gyorsan vissza az egyre hűvösebb, októberi Tisza-tóba...
Soha rosszabb horgásznapot!
Nagy Róbert
