Naplóm szerint, már október végét koptattuk, és a temetőkben a megemlékezés mécsesei gyulladtak egyre csak fel, már minden település határában, ahogy autómmal a Tisza-tó felé vettem az irányt... Az időjárás ilyentájt rendszerint esős, ködös, de nem kis örömömre, akkor épp megelepően kellemes nappali hőfokkal csalogatott ki újra a kikötőmbe. A reggeli egyébként, "borús-fagyos" hangulatomat, szerencsére hamar oldotta fel a ködfoltok mögül megérekző napsugár, amely lassan, de egyre biztosabban adta jelül, hogy még ő az úr e táj felett... Azonnal jobb lett a kedvem és megkezdtem a helykeresést, ami nem volt egyszerű muatvány, hisz időközben sok helyen "üveggé" tisztult a tározó vize. A halak és a természet is érzik a hamarosan bekövetkező változásokat, hisz az egyre erősödő lehűlés és a november elején esedékes Tisza-tavi vízleengedés kezdete nem marad látványos következmények nélkül, sem víz alatt, sem víz felett...
Tudtad? Le és föl! A Tisza-tó vízszint szabályozás része, hogy késő ősszel leengedik a víz nagy részét a Tisza-tóból, beállítják az úgynevezett téli vízszintet. A leengedéssel rengeteg hordalék, szennyeződés távozik a tóból, azaz a következő évben tisztább lesz a Tisza-tó a feltöltéssel, de a téli áradásokra való felkészülés, a védművek karbantartása, a halgazdálkodás, a vízminőség gazdálkodás és a mezőgazdaság alacsonyabb vízigénye is szerepet játszik a leengedésben. Átlagosan 70-75 cm-t csökken a Tisza-tó vízszintje pár nap alatt...
A partközeli tisztább részek után, hamarosan bentebb vettem az irányt csónakommal, és nemsokára találtam is egy igéretes területet, ahol DEEPER szonárommal is átnéztem az előttem levő pályát. A telefonom radarképe bizakodásra adott okot, így izgatottan raktam össze felszereléseimet, amelyek már lefinomítva várták az első halak érkezés. Vékonyabb zsinór, kisebb horog és kosár, ez kell ilyenkor! Na és a legfontosabb: jó csalogatóanyagok!
A visszahűlt viz miatt, ezúttal a SUPER NATURAL RED METHOD mikropellet kevertem be a bordás kosaramba, ami egyébként is nagy kedvencem, ha pontyra horgászom. Az erősen halas alapra ugyanis, nagyon finom eper aroma is került, amit, itt a Tisza-tavon is nagyon szeretnek a pontyok.
Aki ismer az tudja, a csalikra mindig nagyon kényes vagyok... Értem ezt úgy, hogy szinte mániákusan igyekszem minidig a legjobb megoldást választani ami a csalim színét, illatát és felhajtóerejét tekinti. A citromsárga szín nekem a Tisza-tavon mindig bejön és a kikönnyített állag sokszor gyors kapást is eredményez, persze csak egy megfelelő előkén felkínálva.
Csónakomba ülve az október csodálatos időjárással ajándékozott meg. Zavartalan víztükör, kék ég és kellemes hőfok, mi kellhet még!? Talán egy kapás!? Igen... Balos spiccemet hirtelen a vízig csavarta valaki. Halam jól küzdött a vékony spiccű feederen, de hamarosan örömmel szákolhattam meg aznapi első pontyomat, amit bő három kilóval mérlegeltem.
Beindul a verkli! Újabb kapások, jönnek, és köztük termetes ezüstkárászok is bátran veszik fel a csalim. Nem árt tudni, hogy ezt a kárászfajtát a jelenlegi horgászrend szabályzata szerint, nem szabad kifogás után visszahelyezni a vízbe. Nem sokkal később, a távoli parti nádasból még egy "ittmaradt", egyébként a gémfélék családjába tartozó bölömbika hangja hallatszik: "kuah" "kuou"... Társai, az elmúlt napokban, már valószínűleg messzire, a melegebb vidékek vették az irányt. Kisvártatva vendégem akad egy termetes káró katona személyében, amely szintén e területet szemelte ki magának. Igaz, hogy egy rugóra jár az agyunk, de ennek ellenére nem szeretem a fajtáját. Őkelme védettséget élvez, így sokszor nagy csapatokba verődve, hatalmas mennyiségű halat képesek kienni a vízből...
Ismered őket? Gyászos fekete sereg! A kormoránok közepes és nagy méretű, erős testfelépítésű vízimadarak. Testhosszuk 45–100 centiméter, testtömegük 360–2800 gramm. Tollazatuk színe egyszínű fekete vagy barna. A kormoránok nyaka hosszú, farkuk hosszú, ék alakú. Csőrük hosszú, viszonylag magas és éles. Lábuk rövid, úszóhártyás, ezért a szárazföldön esetlenül mozognak. Szárnyaik rövidek, enyhén lekerekítettek. Repülési sebességük akár a 80 km/h-t is elérheti. A repülő fajok szárnyfesztávolsága 80–160 centiméter. Ellentétben más vízimadarakkal nem a vízen, hanem a szárazföldön pihennek. Ilyenkor magasabb helyeket, például sziklákat vagy ágakat keresnek. Táplálékuk 50%-át a halak teszik és vadászni zuhanással vagy egy kis ugrással szoktak és a zsákmányt felhozzák a felszínre.
Élménydús fárasztásokban volt részem és közben tudtam kicsit tesztelgetni is. Persze, hogy a legjobb pecákon egyedül van az ember, morogtam is magamban, de azért csak sikerült pár jó fotót készítenem, amelyet azonnal meg is osztottam a világhálón a Tisza-tavi kalauz facebook csoport tagjaival.
Jó ha tudod! Remek kis közösség kezd kialakulni a facebook oldalon, így ez, nekem is jelent némi plusz motivációt a beszámolók elkészítéséhez. Ha Téged is érdekel e vízterület és szívesen lennél a csoportunk tagja, akkor érdemes rákeresni a facebook-on a Tisza-tavi kalauz-ra és megnyomni a csatlakozom gombot!
A hódító vándor!? Az ezüstkárász nem őshonos, tehát hazánkban invazív fajnak számít. Őshazája Kelet-Ázsia, valamint Szibéria. A 17. századtól kezdve a faj fokozatos nyugat felé történő terjeszkedése volt megfigyelhető. Az 1950-es évektől kezdve már semmi nem tudott gátat szabni a megállíthatatlanul Európa felé terjeszkedő halfaj térhódításának. Teste nyújtott, oldalról lapított, háta kevésbé magas, mint a széles kárászé. Hátúszója szintén 17-25 úszósugárból áll, azonban a bognártüskéje merev, szélesebb és fogazottabb, olykor a tüske hegye befelé hajlított (horgos). Kifejlett testhossza körülbelül 40 centiméter, testtömege a 2-3 kilogrammot is meghaladhatja. Gyors földrajzi terjedésének oka a spontán gynogenezis, mint különleges ivartalan szaporodási forma. Az ívásra érett ikrások (nőstények) más halfajokkal, például ponttyal, bodorkával ívnak össze, és kakukk módjára csempészik ikráikat azok ikrái közé. Ez a szaporodási mód rendkívül előnyös egy terjeszkedő fajnak, mert nem kell mindkét nemű egyednek bekerülnie egy meghódítandó területre, elég egyetlen nőstény példány is...
A kifogott pontyaim, egytől-egyig jó erőben voltak és meglepően nagy csapatot találtam belőlük magam előtt. Szép őszi színekben pompáztak, ám a bandanagy ezúttal nem érkezett meg. Ez most egy cseppet sem zavart, és mivel továbbra is kellemes volt az időjárás, akár maradhattam volna is még... Azonban nem akartam telhetetlen lenni, hisz már így is olyan élményekben volt részem aznap, amit örömmel raktározhattam el magamban. A kikötőbe érve, még készítettem egy hangulatos fotót, ezzel fogalva - szó szerint - keretbe a napot.
Egy záró gondolat: "Te vagy a mozdonyvezető. Úgy vezetsz, ahogy akarsz, gyorsan vagy lassan. Ki a nagyvilágba. Te döntesz, és te választod ki az összes vágányt. De a legfontosabb: ne feledd a kilátást! Attól függetlenül, hogy milyen gyorsan vagy lassan megy a vonat, a kilátás a legfontosabb. Sokan megfeledkeznek róla, és csak robognak a vonattal a zöld földeken, a fényes reggeleken vagy az esőben, reggeli párában..." (L.S)
Üdvözlettel:
Nagy Róbert