Októberi peca

Október közepét írtunk, amikor sikerült szabaddá tennem magamat arra a hétvégére, amikor a kollégák egy jónak ígérkező pecát szerveztek. A Cser-tó volt a kiszemelt helyszín ahová ők rendszeresen járnak. Sok jót meséltek erről a helyről így izgatottan vártam a szombat reggelt. A hajnali háromkor kelés kevéssé tetszett, de szükséges volt, mert fél ötkor találkám volt Lacával. A többiekkel ötkor találkoztunk az autópálya melletti egyik benzinkútnál. Természetesen mi értünk oda a leghamarabb. A kutas hölgynek is elég korai lehetett az időpont, mert várni kellett rá pár percet mire előjött hátulról. Kifelé menet azért majdnem hasra estünk egy jól megtermett kutyában mely éppen fókának képzelhette magát. Amíg vártunk magamra vettem a sí overallomat mert igencsak röpködtek a mínuszok. Miután mindenki megjött nekiindultunk és ahogy terveztük fél hatra oda is értünk a tópartra.

Sötét volt még így nem sokat láttam a vízből. De egyből feltűnt az ötletesen kialakított kalózhajót formázó halőrház. Sajnos a horgászhelyre nem lehet beállni kocsival. Annyi kedvezményt kaptunk, hogy bemehettünk kipakolni majd vissza kellett vinni az autókat a parkolóba.




Némi koffein és a napijegy kiváltása után elindultunk a kiszemelt helyre. A halőrháztól balra egy nagyobb viszonylag lapos részen telepedtünk le ahol mind a heten elfértünk. Én középen táboroztam le bár így utólag nem biztos, hogy ez jó választás volt. A fejlámpák fényénél csomagoltunk ki. Szép kényelmesen mindent előszedve lassan a helyére kerültek a dolgok. Annyira hideg volt, hogy pár perc alatt minden holminkat belepte a dér. Én az egyik botnak egy picker botot választottam és az volt a tervem, hogy húsz alapozó dobást ejtek meg kiakasztott zsinórral. De ez szinte lehetetlen feladatnak bizonyult, mert minden harmadik dobásra befagytak a bot apró gyűrűi. Valahogy azért megoldottam és ezek után bevetésre készen állt a felszerelés.





Nagyjából fél óra telt el, amikor Apa egy maszatolós kapásra bevágva már fárasztotta az első halat. Ezzel meg is kezdődött a menetelése, mert innentől kezdve számtalan ponty akadt a horgára. Ez a nap az övé volt. Pár percig küzdött mire meg tudták szákolni. A mérlegelésnél bőven négy kilogramm felett volt a ponty. Jöhetett a fotó majd a visszaengedés mivel nagyobb volt az elvihető méretnél.







Szépen sorban fogta mindenki a halakat. Robi is Laca is. Volt, hogy csak újra csalizni akarták kivenni a szereléket s rajta volt a hal. Bezzeg nekünk ott középen egy árva kapásunk sem volt. Pedig cserélgettük a csalikat és csúzliztunk bőszen. Dezsőke még a csukázással is megpróbálkozott, de hiába a virgonc csalihal egy árva csukesz sem jelentkezett. Nem baj gondoltam majd csak jön valami, hiszen hosszú még a nap. Lassan kivilágosodott és az előrejelzésnél sokkal melegebb lett. Szépen lassan lekerültek a vastag holmik. Kezdünk megéhezni így kőrbe jártak a pogácsák és rágcsálni valók.





Teltek múltak az órák és nyugodtan sétálgathattam beszélgethettem vagy éppen fényképezhettem, mert a halak nem igazán zavartak meg ezekben a tevékenységekben. Apa továbbra is húzgálta a halakat, ami kezdett frusztrálni, de szóltak az elején a fiúk, hogy itt vagy sokat fog valaki vagy semmit. Természetesen nem irigykedtem csak jó lett volna az első horgászat során legalább egy halat fogni. Dezső az egész eseménytelenséget megunva inkább aludt pár órát. Sokat nem veszített, mert nála sem volt semmi mozgás.







Az egyik bedobás során önálló életre kelt a végszerelékem és megszabadult tőlem. Szerencsére nálam csak ez az egy ment el, míg a többiek többet is röptettek messzebbre, mint szerették volna. Később azért sikerült egy másikat a partra segítenem így a végelszámolásnál nem volt veszteségem. Ezek után botot cseréltem mivel gondoltam a felmelegedő vízben hátha kijjebb jönnek a halak. Összeszereltem a match botot és ezzel próbálkoztam, de hiába. Délután három körül aztán megtört a csend és végre az én kapásjelzőm is megszólalt. Igaz nem ponty volt a tettes, de nagyon örültem a dévérkeszegnek, amit fogtam. Nagyjából hatvan dekás lehetett. Hurrá! Gondoltam csak nem megyek úgy haza, hogy nem fogtam semmit. Közben Laca apósa is megfogta a maga halát. Tehát már csak Dezső volt az egyetlen, aki kapás és hal nélkül volt. Robi is küzdött egy szép hallal, ami a nap hala lehetett volna, de sajnos lemaradt. Azért a biztonság kedvéért a végén még ő is és Apa is fogott egy-egy pontyot csak hogy nehogy hiányérzetük legyen. Lassan véget ért ez a nap és a csomagolás után ismét bejöttünk az autókkal. Bepakoltunk majd a mérlegelés erejéig megálltunk a halőrháznál. Ahogy jöttünk szépen libasorban elindultunk haza.













Összegezve az egész horgászatot. Egy nagyon jó hangulatú pecán vagyok túl ahol ugyan nem fogtam nagyobb halat, de bőven kárpótolva lettem a jó társasággal a szép környezettel és a reggeli hideget leszámítva a jó idővel. Azt gondolom, hogy ha jövőre is lehetőségem nyílik, rá akkor szívesen visszajövök ide és újra szerencsét próbálok. Hátha nekem is sikerül egy Cser-tavi pontyot fogni.

Köszi, fiúk ezt az Októberi pecát.