Párás hajnal a Homoküzemi tavak partján
Egy olyan horgászvízre esett a választásom, amelyen már gyerek korom óta nem tettem tiszteletemet. A Vértessomló közelében elterülő Homoküzemi tavakhoz nagyon szép emlékek fűznek. Annak idején barátaimmal sokat jártunk ide pergetni és sok szép csukát adott nekünk ez a gyönyörű víz. Gábor barátommal csak bámulva álltunk a tóparton, ahogy az éppen felkelni készülő nap bevilágította az ezer színben pompázó őszi tájat. Szinte kísérteties volt a pillanat, ahogy a meleg víz párája sűrű takaróként borította be a tó felszínét. A levegő rendkívül hűvös és friss volt, szinte mardosta a városi szmoghoz szokott ember tüdejét.
Kísérteties a táj, ahogy a sűrű párafelhő...
... beborítja a festői táj által körülölet vízterületet
Míg Gabesz a pontyozáshoz szükséges etetőanyagot keverte be magának, én felcsatoltam tekintélyes méretű DAM EFFZET körforgómat acélelőkém kapcsába és elkezdtem a víz sematikus vallatását. Méterenként araszoltam körbe a parton, hogy minden jónak látszó, csukát ígérő helyet meghorgásszak. Miközben megkerültem a tavat, láttam, hogy horgásztársam valamilyen halat akasztott. Hm, ha körbeérek, majd megtekintem zsákmányát... – gondoltam, de elmélkedéseimet váratlan akció szakította félbe. Egy apró csuka fordult utána a pörgő vasnak közvetlenül a part mellett, de elhibázta. Sebaj, bár azért egy fényképet engedhetett volna készíteni magáról... :o)
A part mentén haladva jobbnál jobb állások kínálták magukat...
... hogy villantómat elhúzva mellettük kifürkésszem titkaikat
Csak párat dobtam a sikertelen akció után, és egy hatalmas rántás futott végig pergető pálcámon. Rögtön akasztottam és éreztem, ez egy termetesebb példány lesz, mint előző fajtársa. Óvatosan vezettem ki a fejét vadul rázó ragadozót a part sekély vízébe, ahol őrült csukatáncot lejtett a víz tükre alatt és néha fölötte is. Amikor elérkezettnek láttam a pillanatot, gyengéden magam felé húztam és ő szép engedelmesen felfeküdt a víz felszínére. Óvatosan nyúltam szája felé a halkiemelő grippel és már majdnem sikerült megragadnom, amikor hirtelen kipattant a szájából a villantó hármashorga.
Parton a nap első fogása, egy gyönyörű kiló harmincas csuka személyében
Elsápadva néztem a vízen elfekvő gyönyörű csukát, ahogy hirtelen megszakad a kettőnk közötti kapcsolat. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a grippet a bal vállam fölött a bozótba hajítottam, majd puszta kézzel belecsaptam a vízbe és megragadtam az erejét éppen próbálgató csuka derekát. Egy hirtelen karcsapás és a zsákmány újra az enyém volt! A szám a fülemig ért. Ezt a mozdulatot bármely alaszkai grizzly medve megirigyelhette volna... :o)
Azt szeretném egyszer kifogni, aki rajta hagyta a fognyomait zsákmányomon
A partra fektetve mustrálgattam a gyönyörű negyvennyolc centis, kiló harmincas csukát. Igazi csúcsragadozó lenne, ha nem éktelenítették volna hatalmas fognyomok hátsó fertályát. Te jó ég milyen csuka lehet az, amely ilyen halat eszik? - ábrándoztam, miközben készítettem róla néhány gyors képet. Még egyszer utoljára farkasszemet néztem vele, majd óvatosan visszaengedtem a kristálytiszta vízbe, hogy lassú kígyózó mozgással ismét birtokba vegye azt. A tó vége már nem adott több kapást. Úgy döntöttem, visszaballagok Gáborhoz és szemrevételezem mit is fogott...
A gyors fotózás után visszaengedtem a mohó krokit...
... hogy lassú farokcsapásokkal visszaússzon rejtekhelyére
Büszkén mutatta barátom nekem a majd három kilós hibátlan pikkelyes pontyot. Igazi őszi különlegesség egy ilyen aranysárga potyka horogvégre kerítése. Hajnalban jött a drága, de azóta egyetlen kapás sem akadt. Felvetettem Gabesznak, hogy mi lenne, ha eljönne velem pergetni a tó végébe, hiszen ő ezidáig csukát még sosem fogott. Immáron ketten folytattuk a víz korbácsolását felváltva horgászva meg a jobbnál jobb állásokat...
Gabesz bronzos őszi pontyával
A tó végében található érintetlen kis öböl
Miután az első tavon nem volt szerencsénk, megpróbáltuk a fák mögött megbúvó másik vízterületet is. Jómagam egy hófehér, fekete bojtos körforgót csatoltam fel. Ez a szín általában meghozza a sikert és most is... mintha valami odakoppintott volna a pörgő vasnak. Újra dobásra emeltem pálcámat és valóban, másodszorra is valami odatörölt műcsalimnak, ám ezúttal hozzá is ragadt a horoghoz a negyven centit alulról közelítő csukesz. Gábor érdeklődve szemlélte az eseményeket. Jó lett volna, ha neki is sikerül fognia egy krokit, de a halak istene ma másként döntött és be kellett érnie termetes potykájával.
A fehér csali ismét meghozta az eredményt
A nap utolsó csukája még a negyven centit sem érte el, de mégis örültünk neki
Még egy utolsó dobás, mondtam barátomnak és ezzel a mozdulattal sikerült is elveszítenem hófehér villantómat. Immáron egy víz alatti fatuskót díszít a mohó csukaszájak helyett. Hát ez benne van a pakliban, ha az ember perget... - füstölögtem, miközben összecsuktam botomat. De rossz kedvre semmi ok, hiszen egy mindkettőnk számára sikeres felejthetetlen horgászkalandon vagyunk túl. És ezek a csodálatos környezetben elterülő tavak újra mélyen a szívembe vésték magukat. Nem kérdés, van itt keresnivalóm, hiszen élnek itt jókora csukák, amikkel idáig még nem hozott össze a sors.
Spuri vissza a az őszi falevelek rejtekébe
Gyönyörű táj, csodás halak, tavasszal újra ugyanitt... :o)
