Forrás: www.floridasportfishing.com
Nyúlás
A nyúlás egyszerre a horgász ellensége és barátja! A nyilvánvaló előnye, hogy megfelelő „párnázottságot” biztosít a nagyobb testű halak szákba tereléséhez. Ha nem lenne nyúlás, akkor egy hirtelen kirohanás egyszerűen elpattintaná a zsinórunkat.
A fő hátránya pedig, hogy a damil ilyenfajta rugalmassága „elnyelheti” egyrészt a kapást, másrészt pedig a bevágás erejét és az nem ül meg rendesen. Főleg nagy távolságon való horgászatkor lehet ez probléma. A hatásmechanizmus lényege, hogy bevágáskor a horog (amely lehet akár 80-100 méterre is) nem mozog akkora lendülettel és akkora távolságot, mint a botunk.
Különbségek a zsinór nyúlásában
Fontos szempont, hogy a zsinór megnyúlás után nem nyeri vissza 100%-ban az eredeti méretét. A zsinór minőségétől erősen függ ennek mértéke, vannak gyenge minőségű damilok, amelyek egy erősebb megnyúlás (pl. beakadás) után majdnem „úgy maradnak”. Ez természetesen nagyban csökkenti egyéb tulajdonságaikat is! Ha ilyet észlelünk egy komolyabb fárasztás vagy beakadás után, akkor érdemes levágni a megnyúlt szakaszt. Az alapanyag tulajdonságaiból következik, hogy még a legjobb damiloknál is lehet számolni egy pár %-os maradandó meghosszabbodással.
Általánosságban elmondható, hogy a „hagyományos” minőségű és alacsonyabb áru zsinórok megnyúlása akár 35% vagy több is lehet (100 méteren 35 méter!), míg a jó minőségű damilok nyúlási faktora általában 18-24% között van. Természetesen a specialista zsinórok (pl. pergető monofil) teljesen alacsony nyúlási faktorral is rendelkezhetnek!
Kis kitérő, de itt fontos megemlíteni a fonott zsinórokat is. A laboratóriumi mérések szerin ezek általában 3-5% nyúlási faktorral rendelkeznek (bár a rajtuk lévő felirat szerint ez 0%). Ez a tulajdonság kitűnő a kapás érzékeléséhez és bevágáshoz (pl. pergetés), de nagy halak fárasztásánál nem ad egy centit se, ami akár a botunk vagy orsónk rongálódásához is vezethet (és halvesztéshez is természetesen). Éppen ezért, ha úszózni vagy fenekezni speciális okok miatt főzsinórnak fonottat is választunk, egy monofil előkét érdemes feltenni, amivel lehet ötvözni a kétfajta zsinór eltérő nyúlási tulajdonságainak előnyeit.
Lágyság
Egy horgászzsinórtól alapvető elvárás, hogy könnyen kezelhető legyen, azaz lágy és rugalmas, könnyen fusson le az orsóról, lazán át a gyűrűkön és a csali is természetesen süllyedjen a vízben. Egy merev zsinórnál pl. a csalink mintha pórázon lenne, úgy imbolyog egyik oldalról a másikra, nem reagál természetesen a víz áramlásaira, stb.
A lágyság mértékének foka a gyártási folyamat során a sajtolás utáni lágyító folyamattól valamint későbbi tárolási körülményektől függ.
A nylon nedvességet szív fel a környezetéből. Ennek sebessége függ a damil átmérőjétől és a levegő páratartalmától. A zsinór jelentősen lágyabb lesz, ha párás környezetben tárolják. Minél kisebb az átmérő, annál gyorsabban lehet elérni az egyensúlyi” ponthoz (amikor már nem szív magába több nedvességet). Átlagosan a monofil zsinór súlyának 4%-áig képes a nedvességet magába szívni. Ez növelhető 10%-ig, ha víz alatt tárolják. Ezért van az, hogy érdemes pl. a zsinór feltekercselése előtt akár 1-2 óráig vízben áztatni a spulnit.
Szakítóerő
Az átmérőhöz képesti szakítóerő egy népszerű adat a zsinórok összehasonlítására. Ha kezünkbe veszünk egy tekercset, ez az első dolog, amit megkeresünk a szemünkkel.
Érdemes kicsit megállni a hazai zsinórválasztási szokásoknál. A boltokban leggyakrabban ehhez hasonló párbeszédeket hallunk:
- Szeretnék egy zsinórt is az orsóhoz!
- Igen, tessék parancsolni, milyen átmérőre gondol?
A legtöbbször az ármérőből indulunk ki (pl. „30-as zsinórt akarok venni”) és ezen belül keressük a legnagyobb szakítóerővel bírót. Természetesen használható ez a megközelítés, hiszen „fejben” nagyjából tudjuk is, hogy mekkora szakítót várunk a kért átmérőjű damiltól.
Forrás: www.floridasportfishing.com
Ezzel szemben érdekesség, hogy tőlünk nyugatabbra élő horgász kollégáink elsősorban a szakítóerőre mennek rá a zsinórválasztásnál. Ennek oka, hogy ez az olyan adat, amihez lehet viszonyítani a horgászbot teherbíró képességét. Gondoljunk csak bele! A terhelés során az erőhatás végigmegy az egész felszerelésen: horog, horogkötés, horogelőke, előkecsomó, főzsinór aztán pedig a bot majd legvégül az orsó. Amikor a felszerelés összhangjáról beszélünk, igazából arra gondolunk, hogy sehol se legyen gyenge, UGYANAKKOR sehol se legyen túl erős láncszem! Ha pl. a botunk túl erős, akkor több halat veszthetünk fárasztáskor vagy bevágáskor. Ha a főzsinórunk, nos, akkor előfordulhat akár a bottörés is…
Az igazi „angol” típusú botoknál az ajánlott damil szakítóereje van a boton feltüntetve, nem a maximális dobósúly (pl feeder boton 12-16lbs). Valahol több logika van az angol megközelítésben, hiszen a felszerelésünk harmóniájának legfontosabb forrása, hogy az alkotórészek teherbírása legyen összehangolt.
A szükséges szakítóerővel rendelkező damilok között természetesen a vékonyabb a fogósabb, köszönhetően a természetesebb csali prezentációnak és az alacsonyabb láthatóságnak. Mi arra biztatunk mind olvasónkat, hogy ne a 30-as zsinórok közül válassza ki a legnagyobb szakítóerővel bírót, hanem a horgászatmódszeréhez és felszereléséhez szükséges szakítóerőt tudó zsinórok közül a legvékonyabbat.
Jó-jó, de hogyan?
Az üzletben ugyanis szembesülünk azzal a komoly problémával, amit furcsa mód a gyártók állítanak elénk. Sok gyártó inkább az eladási szempontokat helyezi előtérbe és nem a pontos értékeket tünteti fel a csomagoláson. Sokszor sem a szakítóerő, sem az átmérő nem stimmel! Ezért aztán nagyon nehéz megítélni, mennyire jó az a zsinór, amit kezünkben fogunk és időnként önkéntelenül mellényúlhatunk…
A tekercsen feltüntetett érték általában a lineáris szakítóerőt jelenti. Ez az az érték, ahol egy kifeszített damil szál fokozatos terhelésnövelés mellett elszakad. (Természetesen többször végzik el a szakítópróbát és az átlagos értéket írják rá.)
Ezzel szemben a csomózott szakítóerő megállapításánál kötnek egy csomót a damilra és úgy végzik el a mérést. A szakmában általában a lineárisan mért érték százalékában adják meg ezt az értéket. Például ha a zsinór bír lineárisan 5 kg-ot, csomósan meg 3-at, akkor erre azt mondjuk, hogy 60%-os a csomózott szakítóértéke.
Forrás: www.floridasportfishing.com
Természetesen különböző csomóval különböző értékeket kapunk, itt is tehát egy lehetőség, ami bonyolítja az azonos tulajdonsághoz tartozónak vélt értékek összehasonlítását.
Néhány márkánál láthatunk „nedves csomózott szakítóerőt” is. Ez arra utal, hogy a szakítóerő mérését egy csomóval ellátott, bizonyos idegi vízben tartott damilon végzik el. Ez felel meg legjobban a valóságnak, hiszen a halak a vízben vannak :). Mivel a sima monofil magába szív egy kis nedvességet, csupán emiatt 5-10%-kal csökken a szakítóerő! A tiszta fluorocarbon vagy fluorocarbon bevonattal ellátott damiloknál ez a veszteség nem jelentkezik.
A lineáris és csomózott szakítóerő között nincs egyenes arányosság, tehát nem igaz, hogy minél nagyobb az egyik, annál nagyobb a másik. Sőt! Ez egy kompromisszum kérdése, a lineáris szakítóerő növelésével egy ideig nő, majd egy ponton túl csökken a csomózott érték! A profi zsinóroknál természetesen a csomózott értékre van optimalizálva a szakítóerő. Sajnos azonban sok gyártó a lineáris szakítóerőt maximalizálja, ami jól mutat a dobozon, de a csomózott érték kárára megy.
Kopásállóság
A fogalom arra utal, mennyire bírja ki damilunk, ha fárasztás (vagy beakadás) közben köveken, kagylón, növényzeten, stb. húzzuk át. A laboratóriumi tesztelése úgy zajlik, hogy a damil egyik végére egy kis súlyt kötnek, majd átvezetik azt egy érdes felületen. A másik végét egy olyan gépre kötik, amely előre-hátra mozgatja a súlyt (ez általában egy henger). Minél több kör után szakad el a zsinór, annál nagyobb a kopásállósága. Így lehet összehasonlítani a különböző damilokat. Ez a vizsgálat bármikor reprodukálható és különböző laboratóriumokban is elvégezhető – egy szóval tudományos.
Horgász szemmel nézve nem tűnik valóságosnak ez a fajta terhelés. Sokkal valószínűbb, hogy a horgunkon lévő hal a damilunkat megnyújtja és így húzza át a különböző tereptárgyakon. Ha nem akarunk bizonytalanságban arról tépelődni fárasztás közben, meddig bírja ki a „cucc”, érdemes egy egyszerű tesztet elvégezni előtte. Feszítsünk meg egy zsinórdarabot és így húzgáljuk át pl. egy kövön.
Forrás: www.fieldandstream.com
Ez a fajta vizsgálat ugyan nem tudományos, de ad egy érzést, mit várhatunk fárasztáskor.
Memória
A megnevezés arra a tulajdonságra utal, amennyire a damil megtartja a spulni vagy orsódob formáját. Leginkább ez a tulajdonság felelős a dob alá beszorult damilért vagy dobás utáni gubancért. Egy zsinórra azt mondjuk, hogy alacsony a memóriája (low memory, no memory, memory free), ha a dobról lehúzva nem marad olyan az alakja. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a damil kiegyenesedik, ha két ujjunkkal finoman kihúzzuk, vagy dobunk egy-két jó hosszút a botunkkal.
Alapesetben az alacsony memóriájú zsinórok általában lágyabbak és nagyobb nyúlásuk van. Ráadásul, ha nem jól tervezték az alapanyagot, akkor a megnyújtás után úgy is marad a zsinór, ezért horgászatra nem nagyon alkalmas. Szerencsére a nagyobb gyártók már képesek alacsony memóriájú, de alacsony vagy közepes nyúlású damilokat előállítani.
Fény és hőmérséklet
A nylon monofil nem bírja az UV sugarakat, azaz a damilt alkotó molekuláris szerkezet UV sugárzás által közvetített energia hatására hosszú idő alatt szétesik. A fluorocarbon zsinórok tulajdonságait az UV sugárzás nem befolyásolja. Éppen ezért zsinórjainkat a direkt napfénytől védve tároljuk! (A kirakatból bevett damiloktól is tartózkodjunk…). Egy horgászdoboz belseje vagy orsótartó táska tökéletes megoldás, hogy zsinórunk örökéletű legyen. Ha több napot horgászunk nyáron és orsóink a tűző napon várják a kapást, akkor érdemes figyelni a felső zsinórréteget és levágni az orsóról, ha látjuk rajta az „öregedés” jeleit.
A hőmérsékletet tekintve, tárolás szempontjából 18-25C° között az ideális. Bár a nagyon hideg vagy nagyon meleg hőmérséklet nem árt a szakítóerőnek (természetesen ne olvadjon meg a damil :)), azért hidegben inkább kemény, melegben pedig lágyabb lesz a zsinórunk felülete.
Horgász-Zóna komment
Örülünk, mert nagyon sok zsinór elérhető már Magyarországon, akár a tulajdonságokat, akár az árakat, akár a kiszerelést vagy színt tekintjük. Szomorkodunk, mert még mindig nincs egységes jelölési és mérési szabályzat, ami megkönnyítené a választást, kellemesebbé tenné horgászatainkat és a pénztárcánkban is több pénzt hagyna.
A horgászat egy nagyszerű hobbi, de valahol egy technikai sport is! Mit jelent ez? Képzeljük el, ha mondjuk a hobbink a kertészkedés lenne. Igencsak nehezen tudnánk boldogulni olyan információk nélkül, hogy mikor virágzik egy növény, milyen mélyre kell ültetni, milyen gyakran kell locsolni, árnyékos vagy fényes helyeket szeret, stb. Igen drága mulatság lenne saját bőrünkön megtanulni ezeket a tudnivalókat, ez a termelők, forgalmazók munkája! Rávetítve ezt a horgászatra, ez lenne az ideális állapot: nekünk csak azzal kellene foglalkoznunk, hogy mit hozunk ki a rendelkezésre álló információkból.
Arra biztatunk mindenkit, hogy a saját horgász stílusának, módszerének megfelelő tulajdonságokat keresse a damiloknál, ne csak a szakítóerőre menjen rá! Vékonyabb, de jobb tulajdonságú damilokkal több kapásunk lesz és a halakat is nagyobb eséllyel terelhetjük a szákunkba.
Szánjunk időt az üzletekben a zsinór kézbe vételére, húzzuk végig az ujjaink között, hajtogassuk meg, sőt, ha van rá lehetőség, kössünk rá egy csomót.
Ha valami nem vált be, el kell felejteni: ritka az, hogy egy márka különböző minőséget csinál egyik termékéről a másikra. Viszont, ha valamelyik gyártó zsinórtípusa bevált, ahhoz nyugodtan ragaszkodjunk!
Reméljük, tudtunk segíteni a damilok „lelkivilágát” illetően. Ha kérdés merül fel, szívesen válaszolunk itt a fórumban vagy az ügyfélszolgálati elérhetőségeken.
Felhasznált források: www.ultimauk.com, www.balsax.com
