Már október legutolsó napjait írtuk. Ezidőtájt, jópár, általam ismert és nagyra tartott rutinos pontyhorgász esküszik az élő Tiszára, mint legjobb területre, ha testesebb zsákmány a célunk. Mivel a saját tapasztalataim is ezt támasztják alá, így a következő rendelkezésemre álló szabadnapon, az "élő" folyó felé vettem az irányt csónakommal.
Kissé ködös, hűvös volt már a hajnal, de bevallom, engem ez mindig nagyon el tud varázsolni. A sejtelmes reggel, ekkor még csupán a tárgyak és a táj kontúrjait körvonalazza ébredező szemünk felé. Egyedül voltam, ám rövid motorozás után, hamarjában a partba kötöttem a kabinos csónakommal. Két oldalt, masszív karóimmal még fixáltam magamon, sosem szeretem, ha billegek a vízen. Előttem jó 8-as, "lötyögős" volt a víz, és nemcsak a vízmélységet, hanem halak jelenlétét is mutatta a Deeper radarom. Érdemes azonban tudni, hogy a 2022-ben kiadott Tisza-tavi horgászrend 9. pontja kimondja: November 15-től február 28-ig a vermelő halállományok védelme érdekében – szonárt használni tilos.
Semmi nem indoklta a nagyobb méretet, így a hatvan grammos, 4 bordás kosarat választottam, és abba jól tapadó, saját fejlesztésű Super Natural Allstar mézes-pálinkás etetőanyagot gyúrtam. Csalinak, ezúttal 2 szem kukoricát fűztem fel a 4-es "öblös" horog alá, egy lebegő csali kíséretében. Hamarosan két keszeg boldogított, de türelmem nem fogyott el, hisz tudtam, hogy bármikor érkezhet egy vadvízi ponty...
Jó kapásom azonban nem akadt és a kora reggel órái, hamarjában elszáltak... Mivel nagyon bíztam benne, hogy lesz pontyom, kissé csalódottan kezdtem el csónakomban „téliesíteni”, ami abból állt, hogy a szezon hátralevő részében már nem kellő horgász-eszközeimet egy dobozba gyűjtöttem.
Ahogy éppen benne voltam a munkában, elsült a balos botom! Mikor máskor!? Folyamatosan kérte le a zsinórt az orsóról a hal, és ez az akasztás után sem változott. Azonnal éreztem tehát, hogy egy komolyabb példánnyal van dolgom, így nagyon megfontoltan fárasztottam. Nem adta meg magát könnyen a hal, de be kell valljam, nagyon élveztem minden másodpercét a küzdelemnek. A csónak előtt még persze nagyot ment - már meg is pillantottam - de még legalább háromszor azért kitört a merítőszák elől... Szívem ekkor óriásit dobbant. Egy határozott mozdulat után, végre átbillent a test a nagyméretű merítőm keretén és ekkor éreztem: ezt a halat már senki nem veheti el tőlem.
Bő 14 kilogrammal mérlegeltem és nagyon boldog voltam! Szinte éreztem, ahogy minden porcikámat átjárta a siker íze, valamint az a tisztelettel teli csodálat, amit ezen nagy-testű tiszai halak felé érzek. Nemsokkal később újabb kapás érkezett és egy újabb parádés tiszai tövest szákolhattam be, egy fotó erejéig a maga 11,70 kilogrammos tömegével.
Őrületes peca kerekedett tehát, de még nem volt vége, hisz fél órára rá egy 7-es forma bajszossal zártam a délelőttöt és a kapások sorát! A délután már nem hozott akciót, valószínűleg a halak más irányba vették az irányt. Ezen már nem sokat búsultam, hisz pontosan tudtam, hogy ez a pár óra, nagyon sokáig emlékezetes maradt számomra. Én is elindultam hát, és miközben kikötőmbe értem, szinte éreztem, ahogy a fáradó nappali fények ünnepélyes kíséretében: megérkezett a nagybetűs Ősz...
November közepétől egy új időszámítás kezdődik a Tisza-tavon és a persze a folyón is. Alaposan visszahűlik a víz és ezzel együtt, elkezdődik a téli vízszint beállítása. Saját véleményemmel megegyezően, sokak szerint, ez a klasszikus ragadozó halas szezon igazi kezdete! Hamarosan én is újra vízre szállok hát, és megpróbálok túljárni nagy kedvenceim, azaz a csukák eszén. Ám ez minden bizonnyal, már egy másik történet lesz...
Nagy Róbert
