Horgász-Zóna menü
Kedvencek
Kosár
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:



Regisztráció | Elfelejtett jelszó
  • Special G
  • Juice etetőanyag
  • Tuttti Baits - az erjesztett etetőanyag

Palotás 2012… feketén-fehéren

|

„El sem tudom képzelni, hol lennék én ma, ha nem volna az a maroknyi barátom, akik képesek voltak örömmel megtölteni a szívemet. Nézzünk szembe a tényekkel, barátokkal az élet sokkal vidámabb.”
Charles Rozell Swindoll




I. rész

(az előkészületek, egy fontos gondolat, csalik, szerelékek, a tározó rövid bemutatása és az első órák)

Hol is kezdjem el? Már hónapokkal(!) a túra előtt, igen magas hőfokon „égtünk” a barátaimmal és szorgalmasan számolgattuk az indulásig hátralevő napokat. Aki hozzánk hasonló, fanatikus horgász az tudja jól, miről beszélek… a napi munka mellett, percenként eszedbe jut a víz, a hal és folytonosan tervezed magadban a kirándulás részleteit. Én a magam részéről, szokásomhoz híven – ha egy új vízre indulok - alaposan tanulmányoztam az interneten a különféle beszámolókat. A Palotási víztározóval sem volt ez másképp. Szorgosan gyűjtögettem tehát az információkat az Európa híres „pontyos” vízéről a világhálón, miközben az elmúlt 15 év nyomtatott szakirodalmából is volt időm visszakeresni a régebbi és persze a közelmúltban megjelent híradásokat, versenybeszámolókat. A közelemben levők, bizonyára nem egészen tartottak ezért „normálisnak” és az esténként az „ütött-kopott” naplómba készített jegyzetek, tervek is bizonyára furán vehették ki magukat…

az a „bizonyos” barna naplóm
az a „bizonyos” barna naplóm


Mivel eddig még nem horgászott csapatunk ezen a vízen – valamint az egymásnak ellentmondó információk miatt is - meglehetősen szükségesnek éreztük az alapos felkészülést. Munkámból adódóan a „horgásziparban” dolgozó kollégák, a vízen már többször megfordult rutinos pontyhorgászok véleményét is kikértem. Kedves olvasó, mielőtt e kalandos horgászat részleteibe belekezdenék, itt az első részben had ejtsek pár szót mindarról, ami e horgászatot megelőzte.

Már itt az elején - részben visszautalva a legfelül található idézetre - egy gondolatom had osszak meg Veletek. A horgászat ma már a „teljesítményről szól”. Legalábbis, ha fellapozol egy horgászújságot vagy bekapcsolsz egy horgász csatornát, mindenhol azt olvasni, látni, hogy ennyi meg annyi halat fogott ez meg az. Rekordok dőlnek meg, miközben számok és táblázatok lebegnek a pontyhorgászok előtt. Az előre „leprogramozott”, centire megtervezett bojlis módszerre persze mindez hatványozottan igaz. Nem vagyok speciálisan bojlis horgász, de én is halat, ha lehet, nagy halat fogni indulok el. Engem is rabul ejt a „becsippanó” elektromos jelző hangja vagy a felragadó swinger látványa. A lehetőségekhez mérten mindig szeretem a maximumot kihozni magamból! Igyekszek alaposan felkészülni és - aki ismer, jól tudja - élek-halok egy-egy új módszerért vagy kiegészítőért. Nem szeretnék tehát álszentként viselkedni a témában és visszagondolva az elmúlt évekre, nekem is hosszú időbe telt mire megfogalmazódott bennem az alábbi gondolat: a természet közelségében, a családdal, barátokkal eltöltött kellemes órák és napok, egy-egy „nagy beszélgetés” megélése valamint egy finoman elkészített étel a szabad ég alatt, sokkal előrébbvaló, mint a stresszes, teljesítménykényszeres, már-már gépies horgászat. A vízpartokon, a minket körülvevő természetre való újbóli rácsodálkozás, a pillanat élménye mindennél fontosabb. Hiszem, az abban való harmonikus lét az igazi és emberi örökségünk. Mindezeknek a megélése, nekünk, horgászoknak egy különleges lehetőség, ne hagyjuk hát magunk mellett elsuhanni…

E rövid, személyes hangvételű kitérő után, térjünk is vissza az előzményekhez. A botok, orsók, lámpák, dőlő bója, elektromos csónakmotor, sátrak, élelmiszerek és az összes többi szükséges kiegészítő ellenőrzése után, igen nagy hangsúlyt helyeztünk a csalogatóanyagok mibenlétére és persze azok megfelelő előkészítésre. Érdekes tapasztalatom, hogy sok, a Palotási víztározón már megfordult horgász javasolt minimális csalogatóanyag bejuttatását…(konkrétan pár marék pelletet). Ettől függetlenül én, mint a túránk „vezetője” – társaimmal, közös véleményen - kitartottam az eredeti elképzelésem mellet. Ez azt jelentette, hogy viszonylag nagy mennyiségű etetőanyaggal készültünk. Nézzük meg közelebbről, mik is voltak ezek.

Konkrét márkákat most nem írok, viszont annál fontosabbnak tartom az előkészítésüket és a mennyiségek mibenlétét. Az alábbi tételeket vittük magunkkal:

- 50 kilogramm erjesztett kukorica, melyet tejpor és kefir hozzáadásával 3 hétig hagytuk állni. Lehetne tovább, de így is megfelelő mennyiségű és minőségű tejsavó keletkezett az anyagon.

- 15 kilogramm áztatott, majd „zubogó” vízben kb. 1 órán át főzött tigrismogyoró. A saját levében hagyni álló szemek kemények maradtak ugyan, de kellő nagyságúra dagadtak. Ezt a rendkívül egyedi csalogatóanyagot 1 flakon fűszeres mogyoró aromával locsoltuk meg, majd hagytuk további egy napot állni.

- 10 kilogramm aprómag mix, amelyet 2 napi áztattunk. A szemek ennyi idő alatt, kellően megdagadtak és ez által természetesen a szemek súlya is megnövekedett.

- 10 kilogramm 16 mm-es CSL pellet, itt az eredeti elképzelés a natúr „íz” volt, de végül egy váratlan megérzéstől vezérelve a mangósat vittük magunkkal.

- 5 kilogramm „büdös jellegű” etető bojli 20 mm-es átmérőben.

- 3 kilogramm különböző oldódási idejű vegyes ízű pellet.

- 10 kilogramm 16 mm-es halibut etető pellet.

- 3 kilogramm „intenzív” felhőt képző etetőanyag.

- 8 doboz hagyományos konzerv csemegekukorica. Minden hal szereti, a nagytestű pontyok is!


etetés előtti csendélet
etetés előtti csendélet


Sok vagy nem sok a 3 naposra tervezett kirándulásra, mindenki eldöntheti, de mivel négy botra készültünk és egy viszonylag nagyobb terület megetetését terveztük, ezt éreztük megfelelőnek. Fontosnak tartom még továbbá itt megjegyezni, hogy mi célzottan amurra is készültünk. A fenti mennyiséget 7 egyenlő részre osztottuk, ebből hat etetést végeztünk el. A fennmaradó egy egységet behúzásonként etettük el, pár marék formájában.


A magunkkal vitt felszerelések standard „bojlisnak” mondhatók, de egy-két egyedi elképzelést azért megemlítenék:

- Mind a négy boton egy igen ötletes „lapos formájú” 112 grammos ólmot használtunk, amely alakjának köszönhetően, kevésbé rántja magával a horogelőkét az iszapba.

- Az előkéket a megszokottól hosszabbra hagytuk, kb. 45-55 cm-es hosszban. Ennek oka szintén a Palotásra jellemző iszapos mederfenék volt.

- Az ólombetétes zsinórt nem alkalmaztuk, ugyanis nem láttuk jelentőségét a további „nehezítésnek”. Továbbá van egy rögeszmém, miszerint azt látja ill. megérzi a hal…

- Horogelőkének 20 lbs erősségű süllyedőt választottunk. Akadók hiányában semmi nem indokolja a vastagabbat.

- Horogból 4-es méretű, öblös formájút használtunk. A kissé hosszúkásabb típusokkal van egy „félelmem” a megfelelő akadással kapcsolatban.

- Főzsinórból 0.33-as tettünk fel. Érdemes olyat választani, ami süllyedő tulajdonsággal rendelkezik.

- Erre a túrára a jól bevált 3lbs botjainkat vittük magunkkal.

- A botokon nagy zsinórkapacitású, nyeletőfékes orsókat használtunk.

pontyhorgász hangulat…
pontyhorgász hangulat…

a végszerelék pontos elhelyezése az etetésen
a végszerelék pontos elhelyezése az etetésen


A fentebb leírtak után nézzük meg, hogy hová is készültünk mindezekkel valójában?
A víztározó területe: 63 ha (felső vízállásnál 73 ha). Az átlagmélység: 2,5 méter, a legmélyebb pont a gátnál 4,5 méter. A fenékviszonyok tekintetében meglehetősen egyhangú a kép: sík a fenék, törések nélkül. Általában vastag az iszapréteg, de elszórva kagylópadok is találhatók. Igazi változatosságot jelent a tó vége félé található, vízzel elárasztott “kövesút”, mely az ott található öböl két oldalát kötötte össze az elárasztás előtt. Ez a fél méteres kiemelkedés igazi haltartó hely! A tározót körbeveszi a nád és sás, melyekbe horgászállásokat vágtak. Néhány helyen nyíltabb terület, füves szakasz is található.

Palotás madártávlatból…
Palotás madártávlatból…

és a séma rajzon.
és a séma rajzon.

együtt a csapat
együtt a csapat


A halfauna: Ponty, amur, keszegfélék, kárász süllő, csuka, harcsa és balin. Tórekord halak: Ponty: 27,35 kg Amur: 29,7 kg Harcsa: 82,25 kg Busa: 47,5 kg Süllő: 14,4 kg Csuka: 15,6 kg Balin: 8 kg.

Telepítések: folyamatosan, egész évben. 2007-ben 425 mázsa két- háromnyaras ponty került a vízbe, s ezen kívül még 70 db 5-12 kg körüli ponty is új hazára lelt Palotáson. Egynyaras süllő 10 mázsa, valamint 25 ezer előnevelt süllőivadék. Csuka 2-8 kilóig 5 mázsa.

Fontos megjegyezni, hogy a 6 kiló feletti pontyokat tilos elvinni, a kifogásuk után köteles mindenki visszaengedni őket a vízbe! A Palotási-horgásztó az utóbbi években országos hírnevet vívott ki magának, mely a nem mindennapi halállományának köszönhető. A 2001-ben betelepített közel 40 mázsa kapitális méretű ponty és a már bent lévő ősállomány együttesen hihetetlen fogásokat garantálnak szinte minden horgásznak, aki ellátogat a Palotási-tóra.

Bojlizás: Telefonon, +36 30 407 11 73 előre egyeztetett időpont alapján történik. Kötelező eszközök a pontymatrac, nagy merítő szák,(min.100x100cm-es) szájfertőtlenítő és digitális mérleg. Ha a bojlis horgász bójával megjelölni kívánja az etetést, azt mielőtt megetetné, a halőrrel ellenőriztetni kell (esetleges viták elkerülése érdekében a szomszéddal). A bojlis jegyet váltó horgász, minden kifogott halat köteles, fotózás és szájfertőtlenítés után, a lehető legrövidebb időn belül, kíméletesen visszaengedni a vízbe. Haltartóban tárolni Tilos!

Csónakhasználat: etetés, bójázás és fárasztáshoz, kizárólag a bojlis, illetve harcsás fogási lapot váltó horgászoknak engedélyezett, de csónakból horgászni TILOS! A csónakkal történő közlekedéshez mentőmellény használata KÖTELEZŐ!


A fenti ismeretek után, vissza a cselekményhez! Barátaimmal, Profanter Ádámmal és Simon Péterrel vágtam neki ennek az útnak, mindketten természetszerető, hozzám hasonlóan, a vízparti létet kedvelő emberek. Ádám már kölyök kora óta horgászik, megszállottsága valamint „megérzései” sokszor jelentenek sikert a számunkra. Peti igazából most ismerkedett meg a bojlis, nagyhalas pecával, de a tábori élet minden területén otthon van, igazi erőssége a csapatnak. Egészséges becsvággyal és kíváncsi várakozással ültünk be az autóba, amikor „kiderült”: az indulás napja, slusszpoénként éppen a nevem napjára esett…Tehát június hetedikén, koradélután végre rákanyarodtunk az M3-as autópályára és azon egészen Hatvanig haladtunk. Ott lekanyarodtunk Apc irányába és rövid autózás után, hamarosan már meg is érkeztünk Palotásra. A hőmérséklet igencsak magas volt, így a büfében megváltott engedély után elfogyasztottunk egy-egy „korsó” hideg sört! A helykeresés leegyszerűsödni látszott, mivel az elöl található „népszerűbb”, mélyebb részek már foglaltak voltak, vagy számunkra nem kedvezően szorosan egymás mellett voltak az állások…

Az engedélyünket kiadó fiatal srác nem igazán tudott nekünk segíteni, mikor megkérdeztük, hogy mit javasol a helyválasztással kapcsolatban. Ez kissé elbizonytalanított. Mindenesetre elindultunk a hepehupás úton, a tározón lefelé. A csónakot ott találtuk ahol a büfében mondták, a könnyű kis BIC testet gyorsan betettük a furgonba és mentünk is tovább. Az út a víkendházak előtt vezetett, voltak egészen pazar nyaralók és elhanyagolt állapotban levők is. Itt említeném meg, hogy az „út” hihetetlen rossz állapotban van. A hegyes kövekkel tarkított „pályán” csak nagyon lassan lehetett haladni. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban kaphatunk egy defektet. Nem értettük, hogy miért nem lehet konszolidálni az út állapotát, azt hiszem, ez egy időszerű és reális elvárás lenne…

Már egészen eltávolodtunk a tározó elejétől, amikor egy nagyon ideális helyet találtunk. Gyorsan kipakoltunk, és már majdnem vízre tettük a csónakunk, amikor egy autóból szóltak, hogy ez már nem a „bojlis szakasz”, itt nem lehet behúzni! Hogy az a… Mondtam magamban vagy félhangosan már nem emlékszem, de mindenestre rekordsebességgel feljebb pakoltunk és elfoglaltunk egy árnyékosnak mondható horgászhelyet.

A szomszédos állások nem voltak hozzánk túl közel, így hamarosan már teljesen berendezkedtünk és megkezdtük az etetésünk kialakítását. Végül a parttól 140 m-re tettük le a bójánkat. Ezt követően, végre „beélesítettük” a botokat. Csónak segítségével, kettő csalit a bója jobb és bal oldalára helyeztünk, kettőt pedig kicsit távolabb az etetésünk két szélére. Mind a négy boton különböző csali variációt használtunk, volt pop-up, süllyedő és kritikusan kisúlyozott csali is a repertoárban. Ízekben is az „alapokkal”, azaz édes, büdös és fűszeres golyókkal kezdtünk. Egy állványról „testvériesen” horgásztunk, de ez praktikai okokból is célszerűnek tűnt, a csónakkal való ki-be közlekedés helyigénye miatt.

Simon Peti hozzálátott a „tábortűz” és a „konyharészleg” előkészítésének, ez nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen hamarosan mindannyian alaposan megéheztünk. Mikor mindezzel végeztünk, Ádám kinyitott egy sört és kényelmesen elhelyezkedett a foteljében. Mindannyian követtük a példáját és a hirtelen támadt csendben, szavak nélkül is tudtuk mire gondol a másik…”De jó, hogy végre ITT vagyunk!”

Simon Peti munkához lát
Simon Peti munkához lát

Ádám a távolban
Ádám a távolban

indul a horgászat
indul a horgászat


Hogy milyen várt és nem várt izgalmak vártak ránk az elkövetkező napokban, arról a következő részben olvashattok!

Folyt köv…




KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



Minden jog fenntartva © 2018 - Horgász Zóna
Horgász-Zóna Ügyfélszolgálat elérhetőségek:
Telefonszám: 06 1 240 5454
Mobil: 06 70 362 7167 (hétköznap 8:00-18:00-ig, szombaton 9:00-12:00-ig)
Email: ugyfelszolgalat@horgasz-zona.hu
G+: Google+
Horgász-Zóna Buda bemutatóterem és horgászbolt: 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95., telefon: 06 1 2405454
Horgász-Zóna Pest horgászbolt: 1138 Budapest Gyöngyösi sétány 8., telefon: 06 1 612 1775
Horgász webáruház | Feeder bot | Nevis szett | Shimano orsó | távdobó orsó