Horgász-Zóna menü
Kedvencek
Kosár
Bejelentkezés

Bejelentkezés

Felhasználónév:

Jelszó:



Regisztráció | Elfelejtett jelszó
  • Bomber wobblerek
  • YUM Pumkin Head
  • 5. Pergető Akadémia
  • Tuttti etetőkukorica
  • Daiwa TD Feeder

Palotás 2012… feketén-fehéren II. rész

|

„Esős idő van; szürke a menny,
Mint a bakancsos-köpönyeg.
Arról szó sincs, hogy kiderűljön,
Sétálni hát már nem megyek.

Pipára gyujtok, s az esőnek
Halk susogását hallgatom,
És végigszállok gondolatban
A messze fekvő multakon.”
Petőfi Sándor


(az első kapásoktól a túra végéig)

…Kényelmes foteljeinkben kifújtuk magunkat. A pakolás és az ilyenkor szokásos izgalmak alaposan lefárasztottak mindhármunkat. A rövidre szabott pihenő után, a közben lassan, de biztosan parázzsá leégő tűzön hozzáláttunk a vacsoránk elkészítéséhez. Ennek fő alkotóelemei az otthonról hozott ízletes húsok és finom zöldségek voltak. Ezt követően újrahúztuk a csalikat Ádámmal, majd mind a hárman felkészültünk az éjszakára.

Fáradtak voltunk, így éjfélkor már bebújtunk a sátrainkba és pár órás pihenőt irányoztunk elő magunknak. Hajnali 1 órakor Ádám macskaügyességgel és gyorsasággal rohant a botjához, mert az elektromos jelzője folyamatosan sípolt… Óvatosan ráemelt a szerkóra, majd megkezdte a körültekintő fárasztást. A percek lassan teltek és barátom nem is erőltette különösebben a halat. Úgy döntött, partról vesszük ki az éjszakai jelentkezőt. Megközelítőleg negyed óra telhetett el, amikor kezemben a merítőhálóval a sekély part előtti vízben megpillantottam egy hatalmas „aranyszínű” testet. „Mekkora hal”… mondtam hangosan! Aztán megmerítettem az alaposan elfáradt tükörpontyot és a közben felvizezett matracra fektettem.

Ádámmal és Petivel izgatottan mérlegeltük az első Palotási halunkat. A szerkezet pontosan 17 kilogrammot mutatott. Hihetetlen kezdés! Óriási volt a boldogságunk! Fotózás után, a büszke horgász óvatosan visszaengedte a halat a tározó hűs vizébe.

Ádám és a 17 kilós álom
Ádám és a 17 kilós álom

közös siker-közös öröm
közös siker-közös öröm


Ezt követően mind a négy botot újrahúztuk és bizakodva vártuk a folytatást. Horgásztársam ugyanazzal a dupla húszas süllyedő csalival folytatta, amivel a halat fogta. Én eközben, egy fűszeres-mogyorós „hóembert” készítettem, egy húszas süllyedő és egy tizenhatos lebegő bojliból. Simon Peti is fellelkesült a történteken és a botok előtt maradt Ádámmal beszélgetve. Én iszonyú fáradtnak éreztem magam, így újabb pihenőre vonultam a sátramba. Halottam őket, ahogy beszélgetnek, majd éreztem, ahogy lassan leragad a szemem.

Nem sokat aludhattam, amikor a „hóemberem” ellopta valaki. Kapásjelzőm jellegzetes hangja törte meg a Palotási csendet. Még sötétben vettem fel a kontaktust a tettessel és - jobb halat sejtve - javaslatomra csónakba szálltunk. A fárasztás hosszú percekig zajlott kint a nyílt vízen. A hajnali első fényeiben megélt izgalmas percek felejthetetlen élménnyel ajándékoztak meg minket. A hal nagyon lassan emelkedett csak a fel a mederfenéktől, újra és újra visszatört a mélybe. Negyed óra múlva, egy gyönyörű tőpontyot pillantottunk meg! Társam profin alámerített, majd hamarosan már a matrac mellett állhattam „modellt” a hallal. A mérleg 13 kilogrammot mutatott! Boldogságunk leírhatatlan volt! Az erőtől duzzadó pikkelyes pontyot óvatosan visszaengedtem a vízbe, miközben azon gondolkodtam, milyen szép sport is a mi horgászatunk.

Időközben teljesen kivilágosodott, szinte éreztük, ahogy új erővel tölt fel minket a megérkező napsugár.

13 kilós tőpontyommal boldogan
13 kilós tőpontyommal boldogan

fogd meg és engedd vissza…
fogd meg és engedd vissza…


Reggel 8 körül felsétáltunk Petivel a büféhez és ittunk egy kávét, valamint megérdeklődtük, hogy mi újság a parton. A gőzölgő fekete ital jólesett és különösebben nagy fogásokról nem hallottunk híreket. Visszaérve a táborunkhoz, Ádám barátom már hozzákezdett az általa előzetesen beígért pörkölt előkészítésének. Ezt megszakítva, egy komolyabb etetést juttatunk a bójánk köré. Az idő gyorsan telt és a tikkasztó nap elől az árnyékba menekültünk. Koradélután csalit frissítettünk. Kettő órakor hosszú idő után újra megszólalt a jelzőm. Megérte hát a csali csere, gondoltam magamban és derékig a vízbe gázoltam a halam után. Mivel ejtős kapás történt, így szinte egyértelmű volt a tettes kiléte. Merítés után nem is csalatkoztunk, egy gyönyörű Amurt könyvelhettem el. Gyors fotó után mehetett is vissza a vízbe, a jövevény. Ezt a halat, ismét a fűszeres-mogyorós hóembernek köszönhettem.

9 kilós „torpedó”
9 kilós „torpedó”


A délután csendesen telt, vendégeink érkeztek, javában zajlott a tábori élet és persze elkészült végre a valóban finomra sikerült pörkölt is. Késő délután újra etettünk és csalit frissítettünk.

egy tartalmas etetés előtt
egy tartalmas etetés előtt


Ezt követően egy kis pihenőt iktattunk be és rendeztük a gondolatainkat. Az este folyamán többször újrahúztunk, de kapást nem értünk el. Bíztunk a hajnalban, hisz előzőleg már nyerőnek tűnt számunkra ez az időszak. Mondanom se kell, megúsztuk kapás nélkül…

Simon Peti már korán reggel nekikezdet, eddigi életünk legtartalmasabb és legízletesebb lecsójának az elkészítéséhez. Remekül sikerült, szórtuk „Simire” bőven a dicsérő szavakat! Ádámmal a vidám falatozás közben azon tanakodtunk, hogy vajon miért nem kapunk kapást? Bizakodva végeztük el a következő etetést, majd székembe süppedve, távcsővel kémleltem a bójánk környékét. Halmozgás volt, kapás viszont nem.

Délután tovább bővült a csapatunk. Éppen élelmiszerkészleteinket frissítettem fel, amikor egy órás távollét után érkeztem vissza a táborunkba. Ádámot pillantottam meg kezében a közben szép ívet felvett bojlis pecámmal. Örültem a látványnak, de örömöm kissé „keserédes volt…” egy rontott kapást leszámítva, hosszú idő után, ez volt az első kapásunk és én pont nem vagyok a botomnál… Szinte ”dühöngve” szákoltam meg a halat, majd lenyugodva gratuláltam barátomnak a 10 kilós tőpontyhoz. Egy fűszeres húszas golyó és egy 10 mm-es pop-up kombinációmra csábult el a szép hal. Ugyanezt a csalit tettem fel újra és behúztam. Még 20 perc sem telt el, amikor ismét agresszív kapásom volt! Boldogan vettem fel a „kapcsolatot” a hallal és nemsokára matracra fektettem egy 12 kilós tőpontyot! A hal gyönyörű színekben pompázott, örömmel indultam be vele a vízbe pár szép fotó erejéig, majd szabadjára engedtem.

a jobb halakért bizony be kellett menni
a jobb halakért bizony be kellett menni

12 kilós halammal a vízben
12 kilós halammal a vízben


A helyre állt „világbéke” ellenére, a délutánt megúsztuk egyetlen story-val. Éppen Peti maradt egyedül a botoknál, amikor gyönyörű kapásunk volt. A bot azonnal görbén maradt a kezében, és ez igen jó halat sejtetett… valószínűleg a túra legnagyobb halát. Barátunk ügyesen fárasztott, de az egyik pillanatban megkönnyebbült kezében a szerelék. Csalódottak voltunk mindannyian, de hamarosan folytattuk a horgászatot.

Estefelé egy fantasztikusan jól sikerült „vacsi” készült, a tábori „feelinget” közben teljesen felvevő lányok segítségével. Ádámmal ismét csalit frissítettünk, majd lassan ránk is sötétedett. Valóban jó társaság kerekedett, így vidám beszélgetés mellett múlattuk az időt. Hamarosan azonban – mint egy színműben a gonosz megtestesítői – az égbolton villámok jelentek meg a távolban. Az „okos telefonok” is vihart jeleztek és ennek előszeleként szitálni kezdett az eső, valamint alaposan feltámadt a szél is. Ennek nem lesz jó vége… gondoltam magamban.

Ádám este 11 körül ismét bement a vízre és frissítette a szélső csaliját. Hamarosan sűrű evezőcsapásokkal igyekezett kifelé, hisz mint utóbb kiderült az elektromos csónakmotorhoz használt akkumulátorunk addigra teljesen lemerült. A felerősödő szélben barátomat a szél áttolta a balos állás irányába. A szomszédok felől, erre alapos szidalmazást kaptunk… nem értettük a dolgot, hisz a csónak nem szedte fel a zsinórjukat és különben is, a vízpartokon ez a fajta ostoba, civilizálatlan magatartás mit keres? Nem válaszoltunk, Ádám is a vízen volt még. A minket már egyenesen mocskoló „sportemberek” azonban nem hagyták abba… Kissé ingerülten válaszoltunk, hogy lemerült az „aksink”, meg amúgy is mindjárt kiér a társunk és nincs semmi probléma. Erre, „reakcióként” hamarosan a sötétből kivált két alak és mellettünk termett, egyikük egy nagyobbacska késsel a kezében! Az alaposan ittas egyének igazából szólni se tudtak, csak ránk próbáltak ijeszteni. Amikor visszaódalógtak a helyükre, akkor döbbentünk rá, hogy akár nagyobb baj is lehetett volna. Egy biztos, alapos erőfölényben voltunk és nem a balhé miatt aggódtunk csak egyszerűen nem tudtuk, azt hova tenni, hogy a két napig békésen mellettünk horgászókba vajon mi üthetett… Szégyen, hogy ilyen megtörténhet, nyugtáztam magamban.

Szétnéztem a parton, az összes tábori cuccunk és persze a horgászfelszerelések voltak mindenfelé. Az ég már zengett és az eső szagát is érezni lehetett… A megbolonduló, közveszélyes szomszédokról meg még nem is beszélve…Egy szó, mint száz, indulást vezényeltem a csapatnak! A büfénél megálltunk és szerencsére még az egyesületi elnök urat is ott találtuk. Elmondtam neki a történteket és alaposan hangot is adtam véleményemnek! Biztosított arról, hogy intézkedni fog és telefonon tájékoztat a fejleményekről. Alig értünk fel az autópályára, máris hatalmas eső fogadott, orkán széllel. Ezt megúsztuk - gondoltam magamban - belegondolni is rossz volt, mi lett volna, ha a vízparton kap el minket a vihar.

Prológus:

Nem vitás, szép hely és valódi nagy halakkal kecsegtető víztározó Palotás! A hangulatos horgászhelyeken élmény a táborozás minden napja és persze az sem mellékes, hogy viszonylag közel van a fővároshoz. Halban gazdag, de rendkívül nehéz pálya is egyben ez a víz. Sokan és sokszor, az év minden szakában és napszakában horgásszák. A halak – így a nagyobb példányok főként - kitanultak és válogatósak. A „nagy nyomásnak” kitett tározón, rendszeresen tartanak versenyeket is, amelyeknek a híre – nem véletlenül - messze földről csalja ide a kalandor horgászokat. Időszerű lenne azonban korszerű vizesblokk és higiénikus illemhelyek telepítése. A több napra érkezőknek ez alapvető igénye, arról nem is beszélve, hogy mind többen érkeznek a barátnőikkel vagy a család hölgy tagjaival... Mi a magunk részéről, felejthetetlen horgász napokat töltöttünk el és leszámítva az utolsó éjjel történteket, szívesen gondolunk vissza Palotásra. Bizonyára visszatérünk!

Nagy Róbert




KAPCSOLÓDÓ CIKKEK:



Minden jog fenntartva © 2018 - Horgász Zóna
Horgász-Zóna Ügyfélszolgálat elérhetőségek:
Telefonszám: 06 1 240 5454
Mobil: 06 70 362 7167 (hétköznap 8:00-18:00-ig, szombaton 9:00-12:00-ig)
Email: ugyfelszolgalat@horgasz-zona.hu
G+: Google+
Horgász-Zóna Buda bemutatóterem és horgászbolt: 1033 Budapest, Szentendrei út 89-95., telefon: 06 1 2405454
Horgász-Zóna Pest horgászbolt: 1138 Budapest Gyöngyösi sétány 8., telefon: 06 1 612 1775
Horgász webáruház | Feeder bot | Nevis szett | Shimano orsó | távdobó orsó