Felhasználónév: Jelszó:


Regisztráció Elfelejtett jelszó Kedvencek
Keresés
Vissza az áruházba

Pergessünk Vörösszárnyúra

Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem...


Sügérezni indultam.

Munkám kapcsán szeretett Balatonomat érintette utam, így beiktattam a feszített munkatervbe egy másfél órás kis pihentető cserkelést. Ezúttal nem a kikötők apró agresszorait akartam lencsevégre kapni - nagyravágyóbb célokat tűztem ki. Barátom, nyaralása alatti mesébe illő sügérfogásokról számolt be. 30 centiméteres, és több 25-26 centiméteres sügért sikerült elkapnia a déli parton a nádasok öblözetében. Gyerekkoromban a kikötőkben ugyan mindig jelen volt a sügér, de a nádasokban, hínárosokban soha nem találkoztam velük. Úgy 3 éve azonban, a nagy 40 fokos nyári forróságban furcsa megfigyelést tettem. Mivel a levegő hőfoka számomra már halálosnak mutatkozott, megpróbáltam a 30 fokos vízben túlélni a nappali órákat. Búvár maszkot öltöttem, és bemerültem a másfél méter mélységig kristálytisztaságú vízbe. A nádfal előtt cikkázó snecirajokban, a félénk de érdeklődő vörösszárnyú bandákban, és a hármasával - négyesével járó kárász csapatokban akartam gyönyörködni, felelevenítve ezzel megkopott fiatalkori élményeimet. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a szokásos látványon kívül minden egyes nád öblözetben 10-15 fős 5-7 cm nagyságú egyedekből álló sügércsapatok néztek velem farkasszemet. Mint horgász, és az Ultra Light pergetés egyre gyakoribb alkalmazója, nagyon örültem a látványnak. A csapó sügér populáció, egy korábbi, valaha volt természetes állapot felé vette az irányt.

Pontos helymeghatározás

Barátom leírása alapján akartam megközelíteni a területet, mert sügérezésnél a csapat tartózkodási helyének ismerete kulcsfontosságú. Bármennyire is kitűnő egy víz sügér állománya, ha nem tudjuk, vagy nem találjuk meg a csapatok székhelyét, csak kósza példányok megfogására lehet esélyünk.
A leírt helyre érve gyorsan elszálltak reményeim a pontos betájolást illetően. Az itineremben megadottak szerint, a nagy zöld bejárós, és a kisebb piros lépcsős stég közötti nádöbölben kellett keresnem fotóalanyaimat, de sem ilyen sem olyan stég nem volt már található az őszi Balatonban. Kudarcszagú hangulatomat az tette teljessé, amikor megláttam a majd 40 cm-es vízszint hiány miatt a nádasok szélein arasznyivá zsugorodott vízmélységet. A tuti pályán ígérkező gyors sikerélmény reménye hamar szertefoszlott. Nem volt mit tenni, ha már teljes menetfelszereléssel begázoltam a melles csízmában a vízbe, horgászni kellett.



Polárszemüvegem védelmében próbáltam olyan területet keresni, ahol a sügéreknek megfelelő búvóhelyek megfelelő vízmélységgel párosultak. Úgy 80-90 méter megtétele után szemem látószögének legszélső szegletében egy elsuhanó árnyra lettem figyelmes. A teljesen átlátszó vízben 2-3 narancsos, sötétzöld hal alakját vettem ki, ahogy a hínárfoltokat érintve párhuzamosan úszkáltak a nádszegéllyel. Késlekedés nélkül dobtam eléjük a kis Balzer csalival szerelt drop-shot szerelésemet. Amint a csapat elérte csalimat, belehúztam egy aprót a damylba. A kapást élesen továbbította a kis Megaforce bot, és azonnali bevágásomra egy tenyérnyi sügér jött elő a hínárok takarásából.



Változik a terv

Nagyon örültem a hirtelen jött sikernek, annak pedig még jobban, hogy a kis csapatot követve, egy 25-30 - majd félkilós - egyedekből álló halrajt fedeztem föl. A halak azonban, a sügérekre nem jellemző lassuló-gyorsuló csapatos mozgást végeztek. Csodálattal figyeltem a bohókás halakat, akik a hínárdarabkákra rácsodálkozva, egymás mellett meg-megállva, a vízből kiugorva élvezték az őszi napsütést.
A lelket gyönyörködtető varázslatos képet otrombán törte szét zsákmányszerző ösztönöm beindulása. A felismerés, miszerint egy termetes példányokból álló vörösszárnyú csapattal hozott össze a sors, gyors cselekvésre késztetett. A drop-shot szereléken lejjebb húztam az ólmot, így a kis halutánzatom közvetlen a csapat szintjében tudta kelletni magát. Újabb dobás után a bevontatás alatt 5-6 kapást is érzékeltem és láttam, de a csali túlzott mérete (5 cm) nem adott lehetőséget az akasztásra. Kapkodva remegő kézzel kezdtem átszerelni botomat. Úgy gondoltam, hogy addig a rövidke ideig, amíg a csapat kereket nem old, apró ólomfejjel szerelt 2,5 cm-es twistereket állítok csatasorba. A következő 5-6 percben kipróbáltam 3-4 színkombinációt, és bár mindegyikre volt egy-egy ütésem, a halak gyorsan elvesztették érdeklődésüket a nem megfelelően feltálalt csalik iránt. Választanom kellett. Vagy összeállítok egy megfelelő csali, és horogmérettel ellátott drop-shot szereléket, vagy dobálok tovább az apró twinyókkal, és várom a csodát. Előbbi mellett döntöttem. Apró 8-as horog került a fluorocarbon előkére, és ezúttal már ezen a szereléken tálaltam föl a twisztereket. Döntésem helyesnek bizonyult, mert a csapat útvonalába dobott és megfelelő mélységben lebegtetett műcsalik mágnesként vonzották a koncérokat. Azt tapasztaltam, hogy a halak figyelmének felkeltéséhez nem volt szükség hirtelen mozdításokra. A zsinórt feszesen tartva elégnek bizonyult kezem természetes remegése, ereimben folyó vérem lüktetése a twiszterek életre keltéséhez.



A harmadik gyönyörű hal megfogása, és visszaeresztése után sajnos a csapat úgy gondolta, hogy az a majd két méter magas rendhagyóan mozgó nádfolt - ami esetünkben épp én voltam - veszélyt jelent számára, így a távozás mellett döntött. Bár vonulási irányukat követve, és a csapatot meg-megelőzve még számíthattam volna további érdeklődőkre, a horgászásra szánt időm lejárt, így sajnálkozva ugyan, de fantasztikus élményekkel gazdagodva vettem a part felé utam. Sikerült egy nem várt helyzetben a drop-shot eszközeivel egy alapjában békés halat becserkésznem. Nem vitatkoznék persze azzal a véleménnyel, hogy egy 4 méteres spicc bottal, és pár csontival vagy gilisztával nem lehetett volna nagyobb eredményeket elérni, mert ez kétségtelen. Rövid elbeszélésem azoknak nyújthat támpontot egy fiatal módszer alkalmazásához, akiknek hozzám hasonlóan egy műcsalival megfogott keszeg száz élő csalival megfogottal ér föl.

Konzekvencia
Ugyan ezen a napon nem a sügéreké lett a főszerep, mégis azt kell mondjam, hogy tapasztalataim, és ismerőseim beszámolója alapján, a Balaton az ország egyik „legjobb sügéres vize” kitüntető név felé száguld. Azokban a vizekben pedig, melyekben a Balatonhoz hasonlóan megtalálható a vörösszárnyú keszeg, bátran nyúljunk finom pálcáinkhoz, és alkalmazzuk a drop-shot módszert megfogásukhoz!
AJÁNLOTT CIKKEK
Arany vasárnapi nyitvatartás

Arany vasárnapi nyitvatartás

2018. december 17. - Szandi
Kiszállítások várható teljesítése

Kiszállítások várható teljesítése

2018. december 13. - Horgász-Zóna
Pontyok fagypont alatt...

Pontyok fagypont alatt...

2018. december 05. - Nagy Róbert
Feederbotos Kalandok – Késő őszi methodozás

Feederbotos Kalandok – Késő őszi methodozás

2018. november 27. - Horgász-Zóna
Novemberi ponty lesen...

Novemberi ponty lesen...

2018. november 16. - Nagy Róbert
Őszi-téli pontyos etetőanyag receptek

Őszi-téli pontyos etetőanyag receptek

2018. november 08. - Nagy Róbert
Pontyshow, Feeder fesztivál, Pergető parádé

Pontyshow, Feeder fesztivál, Pergető parádé

2018. november 06. - Horgász-Zóna

A hobbid a szakmánk! Tetejére