Lejutni persze nem tudtam Biára, így az egyik kedvenc tavamat céloztam meg: a Kána horgásztavat. Versenyek előtt rendszeresen látogatom, mert könnyű megközelíteni, még tömegközlekedéssel is max egy óra.
Közel van, hal is van!
Csaliválogatás gyorsan ment, csak lassú fenék közeli csalik, a hideg vízben az álmatag csukáktól agresszív viselkedésre nem számíthatok. Nem is keltem korán, nem kapkodtam, ráérősen kiballagtam. Az időjárás csalódást nem okozott: a belvárosban szélcsend és napsütés, itt a Farkas hegy tövében orkán. Persze a legjobb helyeken horgászok gubbasztanak, de ez van. Mondhatnám, hogy elég nagy a tó, de nem az… így a megmaradt kevés helyet faggatom.
Törőtől, a tógazdától megtudtam, hogy hébe hóba fogogatnak, de nem az igazi. Na, majd én! Egyik gumit cseréltem a másik után, slidereket, swimbaiteket, de hal sehol, már kétszer körbejártam mind két tavat. Idefelé jövet többször elképzeltem a bevágás-fárasztás élményét, még a karom is megfeszült közben, de ez a lelkesedés már elenyészett...
Végső megoldásként a múltba nyúlok vissza! Egy „retro” körforgó akadt az ujjamba, majd került a zsinórra: a DAM Effzett Executor. Ez a körforgó régen már sokszor megmentett a betlitől, kis reménnyel a lelkemben újabb körre indultam. Itt már nem cserélgettem, folyamatosan fésültem át a szabad vízterületet a fenék közelében.
Merengésemet egy lomha belenehezedés szakította meg, pont az orrom előtt! Reflexszerűen bevágtam! Rövid pórázon elég vehemensen védekezett, de az Effzett horgairól nincs menekvés! Rövidesen egy combos csukával pózolhattam. Visszaeresztést követően újult erővel fésültem tovább a tavat. Szerencsére több ponty horgász vonult melegebb helyre, így egyre több helyem volt az ébredező csukákat a levegőre csalni.
Továbbra is vízközt lifteztettem a körforgót. A szoknyás executor egyik nagy előnye, hogy horoggal lefelé süllyed, sose akad vissza és a legapróbb mozdulatra is életre kell. Következő kapásra nem is kellett sokat várnom, egy agresszív kiscsuka varrta fel magát a horogra. Fotózással nem is húztam az időt. Visszaeresztés után még el se iszkolt, de már a körforgó újra csobbant. Semmi. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy csalit cserélek, de inkább tovább sétáltam az időközben felszabadult kiállásra. Szemközti nád tövében pontosan csobban a körforgó, ép hogy elindítottam már is egy éles rávágás, újabb krokodil pofájú, úgy tűnik, délután kettőkor ebédelnek.
A hidegben is megette!
A hirtelen jött kapás hullám le is állt. Még egy apróságot sikerült a felszínre csalnom, egy meg meglógott miközben ki akartam emelni, nagyon a szájszélébe akadt a horog, valószínűleg csak reflexszerűen mart utána.
Hazafelé menet, a versenyre gondolva latolgattam az esélyeimet: az egóm és a több éves tapasztalatom az egyik oldalon, míg az ismeretlen víz, 30-40 valószínűleg nem kevésbé tapasztalt helyi ismeretekkel bíró versenyző a másik oldalon, megspékelve a nem éppen kedvező időjárással. Azért megyek, létszám is kell :-)
Balog Gabi
