Hogy is volt…?
Már vagy hatodszorra jövünk ide, és még mindig csodálattal tekintek erre a tóra! A 146 hektár, igazi erdőrengetege fogadja az idelátogatót! Igen, erdőrengeteg, mert a tó jellege tőzegbánya, és bizony tiszta, szabad területet elvétve találni. Mindenhol kiálló bokorszigetek, bedőlt, elkorhadt fák. A képeken talán jobban látható, hogy mire gondolok. A helyeket csak csónakkal lehet megközelíteni, mivel a partról a nagy növényzet miatt az lehetetlen.
Az előkészületek…
Szóval az úgy kezdődött, hogy az otthoniak nyúztak rendesen…: „szép meg jó fiam, hogy horgászol és fogsz szép halakat, de mi már ennénk egy jó halászlét!” Értem, tehát "hús horgászatra” kellett mennünk a barátommal. Előzetes egyeztetés Gyula bátyánkkal (Ő a tógazda) és e-mailezés egy osztrák úrral, hogy ugyan engedje már meg, hogyha nem horgászik épp, akkor mi bizony meglátogatnánk 1 hétre a faháza előtti stéget.
A Megérkezés…
Ez a bizonyos „osztrák hely” a tó végében található, tehát nem keveset kellett eveznünk a telepakolt csónakkal! Egy hétre kell a cucc rendesen. Kipakolás, sátorállítás, etetőanyag bekeverés, szerelés, ugye nem kell elmondanom, mivel jár, és hogy mi időt elvesz a horgászatból, főleg, amikor már bizsereg az ember rendesen!
A halak…
Van itt minden, és nem is kicsik! Tudom, mindenki mindig ezt írja, de higgyétek el, majd látjátok is! Ponty (koi is), fehér halak (1-2 kilósak), harcsa, süllő, csuka, compó és persze a nagy amurok!
Horgászat, helyválasztás…
Mivel valamelyest ismertük a helyet, nem volt nehéz a választásunk. Két bokor sor közé alakítottam ki az etetésem, olyan 8-10 méteres sávban, ami a parttól kb. 65-70 méterre volt. Otthon már megfőztem félkeményre a magvakat, kukoricát és a SÁRGA BORSÓT! Bizony jól olvassátok, sárgaborsót! Az amurok állítólag imádják… Na meg így változatosabbá tudtam tenni az amúgy sem szegényes repertoárom.
Volt nálunk minden: fűszeres bojli, halas bojli és édes jellegű tutti-frutti is. Kukorica, pellet és bojli is került az etetésre bőségesen. Csónakkal bementünk és megszórtuk azt a 8-10 méteres sávot, 2 bokor közt. Mivel sok bojlink volt és elhatároztuk, hogy azzal szeretnénk halat fogni, így főleg bojlikból szórtunk többet.
Kapások…
Sokat nem kellett várni az elő jelentkezőkre, mert a behúzás után (ha már van csónak, behúztuk a szerelést) 20-25 perccel már szólt a kapásjelző. Jellemzően füstölős kapás, mert Pölöskén nincs motoszkálás, ejtegetés… húznak rendesen nem kis izgalmakat okozva ezzel! Szóval az első jelentkező egy 3 kilós nyurga személyében jött, 20 mm-es kolbászos bojlira. Hasonló formák követték, így nem unatkoztunk!
Volt köztük tükrös, tőponty, koi is, szóval minden. Az egyik délután Zoli barátomnak kapása volt, és kifelé húzva láttuk, hogy "kicsi lesz". Mondtuk is szinte együtt, hogy kis ponty. Amikor a merítőbe került, láttuk, hogy ez bizony nem ponty, hanem aranykárász! Egy gyönyörű színekben pompázó, 2 kilós aranykárász!! Pislogtunk is rendesen, de természetesen visszaengedtük a jövevényt.
Nagyon meleg volt, hisz júniusban voltunk, amikor 30 fokot mutattak a hőmérők. Ennek ellenére jó volt a halak étvágya és az előtte lévő esőzések miatt a vízminőség és mennyiség is rendben volt.
Szelektálás…
Volt már halunk rendesen, és gondoltam kipróbálok valamit. Sokan olvastátok már bizonyára Ti is, hogy nagyobb csali nagyobb hal. Persze ez nem mindig igaz, de gondoltam kipróbálom, hisz idő van rá bőven. Felfűztem hát 2 darab 20-as indiai fahéjas bojlit. Ez úgy estefelé volt már, olyan 20-21 óra magasságában. Söröztünk Zoli barátommal, beszélgettünk és egyszer csak megindult valami a fahéjasra! Bevágtam és éreztem, hogy nem 3-4 kilóssal van dolgom. Durván akadós terepen horgásztunk, ezért nem lehetett finomkodni. Keményen és agresszívan kellet fárasztani az ellenfelem. Mivel kitört jobbra, tudtam, hogy nem amur (bár azt szerettem volna). Ment a küzdelem olyan 20 percen keresztül, és egy 9 kilós nyurga volt végül a jutalmam. Gondolhatjátok, mekkora öröm volt ez számomra! Nem a súlya miatt, hanem elsősorban, maga a fárasztás élménye miatt! Csodálatos érzés volt! Bejött a fahéjas „cucc…”, jött is még aznap éjjel a tesója a pikkelyesnek! A hátralévő időben sok halat fogtunk még, kb. 30 darab pontyot, 3-6 kilós átlagban. Igazi örömpeca volt ez az javából!
A felszerelés…
Az akadók és a kemény terep miatt kizárólag 3 librás bojlis botokkal készültünk. A főzsinór 28-as, és a horogelőke - amint a képen is láthatjátok - az egyik nagy kedvencem: HORGÁSZ-ZÓNA, 0,12 fonott. Meg kell mondjam, nagyon jól vizsgázott! Horgokból a G-carp és Owner 6-os, és 4-es vált be igazán.
Befejezés…
Izgalmas peca volt ez a javából, erőt próbáló, és kitartást igénylő horgászat, ami sok kellemes élménnyel ajándékozott meg minket ismét. Nem csalódtunk benned Pölöske, ígérjük visszatérünk még…
Aki teheti, látogasson el ide, mert nem hétköznapi élményekben és látnivalóban lesz része! A táj, a víz gyönyörű, és a halak erőben duzzadóak, egészségesek és harciasak!
Remélem, tudtam segíteni és kedvet csinálni ehhez a vadregényes tározóhoz! A következő részben Nagyrédére megyünk, és ígérem, az sem lesz unalmas…
Sziasztok: Laca
