Velem is így volt ez, mitöbb az általam létrehozott - egyébként egyre népszerűbb - tematikus facebook csoportban (Tisza-tavi kalauz) már javában pezsgett a pontyos élet. Ment az esélylatolgatás, és érezhetően mindenki várta már a tilalom végét. A júniusi Pünkösd, aztán szokás szerint teltházat hozott a tározó környékén, ám a záporos, zivataros időjárás nem egészen olyan volt, amit sokan vártak/vártunk erre a hosszú hétvégére.
Egy fárasztó és hosszú hét után, szombat hajnalban érkeztem meg csónakomhoz végül, miközben a fejem felett alaposan besimult az ég és a szürke felhőkből ütemesen esett az eső. Hol enyhébben, hol intenzívebben, de folyamatosan jött rám az égi "áldás". Legalább nyugi van a vízen, gondoltam és úgy döntöttem, hogy kikötőmtől nem messze karózom le a csónakom. Nem tagadom: élveztem a csendet és a nyugodt víztükörnek hála, zavartalan óráknak nézhettem elébe. Ahogy kényelmes kabinonból szemléltem az esőcseppeket, nameg a feszült spicceimet, egyszer csak egy pontyugrásra lettem figyelmes a balos botomtól nem messze... Szívem a torkomban dobogott, miközben újra átjárta testem a vadász ösztön, és meg kell valljam: szinte gyermeki rajongással vártam a halak érkezését.
A magammal hozott SUPER NATURAL "ALLSTAR" mézes-pálinkás kosárbavalóban nagyon bíztam, nameg a lassan végleges formát öltő, hozzá való liquid-ben (terveink szerint, hamarosan forgalomba kerül) is, amit egyszerűen csak az etetőanyagomhoz kevertem. Ezek a finom zamatok, általában gyorsan felkeltik a Tisza-tavi pontyok figyelmét, és ez most sem volt másképp! Agresszív kapások következtek sorban, és eközben, már az sem zavart, hogy a felvett esőkabátom dacára, kezdtem bőrig ázni az olykor hosszasan elhúzódó fárasztások alatt...
Parádés 2-3 órám következett, miközben a 3 kilóstól egészen a 10 kilósig jöttek a szebbnél is szebb pontyok! Nagyon "rajtam" volt a hal, és éreztem tudtam, hogy ilyen nap csak egyszer ha megadatik az évben... Éppen ezért, a megélt percek mindegyikét igyekeztem alaposan elraktározni magamban.
Az eső ismét rákezdett amikor úgy döntöttem, hogy etetőkosaram alá, bojlis előkét kötök, méghozzá egy 24 mm-es csali kíséretében... Nagyon benne volt a levegőben ugyanis még egy nagy hal, így ez egyik botommal rákészültem a "big-re". Csendes, de várakozással teli percek után végre megmozdult a "bojlis spiccem". Na? Lesz valami? Nem... csak "rászívott" valami kisebb hal, de nem boldogult a nagyméretű bojlival. Jó 10 perc múlva újra lejátszódott mindez, de aztán hirtelen, görbén maradt a spiccem! Határozottan akasztottam és ekkor végre, lomha de nagy súlyt éreztem a zsinór másik felén...
Roppant erős halat akasztottam és jó súlyt is és éreztem odalentről, miközben egyre közelebb tudtam kényszeríteni a csónakomhoz a "bojlikedvelőt". Mint a lassított felvétel, úgy tudtam centiről-centire közelebb hozni a pontyot, és egyszer csak áttörte a felszínt egy közel méteres hosszúságú test! Legalább ötször kitört még a hal a merítő elől, mire sikerült megszákolnom!
Nagyon boldog voltam, hisz ez a 12 kilogrammos, közel 100 cm hosszú, igazi tiszai nyurga nagyszerű záróakkordja volt e kivételes horgászatnak...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert