Van, hogy falánkan, kapást kapásra okoznak nekünk örömöt, máskor meg egyetlen hal sem találja meg a horgunkat. Begurulva a kapun az üres parkoló nézet vissza rám. Egy kis megmondtam mosoly a szám sarkában, és öröm, hogy bár nem értem ide nyitásra a kipróbált helyeim közül választhatok, hova szeretnék ülni. Végül maradt a gát és a szembe szél, mely akkor még egész csendesen fújdogált, vagy a felfokozott vágytól hogy újra horgászhatok, nem figyeltem, hogy néha a pakolás közben, játszik velem és néhány holmit odébb rak. Egy óra és minden a helyére került. Mivel soha sem keverem be otthon a horgászatra szánt anyagot, így azt is be kellett állítani.
Általában van úgy kb 5-10 kg etetőanyag nálam, hogy amikor ki megyek a partra és érzem az időjárást, a vizet, vagy látom a halakat a vízben hol túrnak, esetleg hideg van éppen, vagy meleg, ott döntöm el, hogy mi legyen a menü.
Így esett a választásom a BAIT-TECH SPECIAL "G" GREEN és a MARINE HALIBUT Mix fele-fele keverékre, meg öntözve egy fél flakon kolbászos locsolóval. Csalinak "valami" narancsszínűt terveztem, hiszen az többször jól sült el... Itt még nem gondoltam volna, hogy ennyire számít az íz is, nemcsak a szín. Mivel van, hogy csalival együtt rakom el a horgot, most is úgy kötöttem vissza, ugyanazzal a csalival. A kinézetéből ítélve vagy tintahalas vagy Krill, mert csak ez van nálam ebből a fajtából. Dobás, kettő perc és már csavarodik a spicc, két botra terveztem a horgászatot, de nem tudtam egyelőre összerakni a másodikat. A tó gazdát megkértem, hogy rakhassam szákba a halakat, így egyszerűbb nekem is mérlegelni, ha már egyedül vagyok, de megmondom őszintén az első három halam nem volt szívem szákba rakni, mert mindegyik nagyobb volt az átlag méretnél. (7,2-6,1-7,9) Csali maradt a tintahalas.
Horgászataim során és figyelve a távdobó horgásztársaim jöttem rá, hogy a halakhoz, több kell, mint jó kaja vagy csali. Kell még jó felszerelés is, ami nem kell, vagyonokba kerüljön, hogy a nehezen elérhető távolságban tartózkodókat is a part irányába terelhessem. Az enyém így ált össze. Daiwa Procasteren, Tica orsó Trabucco Taperline vastagodó zsinór mely a legvékonyabb részén 20-as, és 20 méterenként váltja a színét, hogy könnyebben meg lehessen állapítani a távolságot. A zsinór végén 80-as Nevis kosár melybe a rombusz forgó és a vég szerelék lett bekötve. 0,16-os fonott horogelőke, Gamakatsu Method Hook 8-as méretben. Itt megjegyzem, volt már hogy kihajlott a horog, miközben fárasztottam egy nagyobb testű halat, viszont akkor is ezt tartom a legmegbízhatóbbnak. 100 méter volt a távolság, és ezt próbáltam meghorgászni, de elég nehezen sikerült a szembe szélben.
A nap nagy részében, elleptek a törpe ragadozók, és igen nehéz volt elcsípni a pontyokat, de végül a finom falatoknak ők sem tudták ellenállni. Minden 5-ik törpe után beesett egy ponty, de volt, hogy 15 törpe és három ponty... Én úgy számoltam 5 az 1-hez az állás a törpék javára.
Szerintem túlontúl elszaporodtak, és ha nem tesznek valamit ez a víz soha nem lesz a régi. Egyre bosszantóbb, hogy nem lehet normálisan horgászni, és az legyen a feladat, hogyan ne fogjunk törpét. Közeleg a dél, úgyhogy mérlegelés, hiszen fejben azért érzem, hogy van már a szakban vagy 40 kg. Ez csalóka volt, csak 32...
Az idő fogy, és a pontyok déltől újra játékba hívnak, egyre másra tekerték el a botom, aminek nagyon örültem, de az erősödő szél igen próbára tett, míg reggel játszott velem, délutánra már nem volt vicces, mikor a székemet ernyőstől fejre állította. Még két óra és elkezdtem összepakolni, de mint mindig a horgászbot az utolsó kellék. Most is így volt. Ilyenkor pakolás közben a belső hang súgja, hogy néz oda, mindjárt elhúzza. Hátat szinte nem is fordítok, nehogy kimaradjon a pillanat. És igen, elhúzta, de nem akárhogy, szinte meg sem akar állni, úgy megindult. Éreztem ez lesz a nap hala, és mikor 30 perc után megpillantottam, ahogy fáradtan megadta magát, már tudtam is, hogy ez bizony nem lesz kicsi.
Alig fért el a szakban, nem készültem ekkorára. Gyorsan tárazás és mérés. 14,15 kg -ot mutat a mérleg, a szám meg a fülemig ér. Körbe néztem, de senki sem látta ezt a csodálatos fárasztást, és halat, mégis kihúztam magam, és úgy lépdeltem a parton, mint a csizmás kandúr.
Közel 80 kg kifogott ponttyal zárom a napot, jó felszereléssel és minőségi etetőanyagok, valamint csalival, amelyből sikerült egy egész tégellyel elhorgásznom. Bár sok a törpe, és egyszer a botomat is elvitte orsóstól egy hal, mégis a Keve horgász park az a hely ahova szívesen visszatérek.
Üdvözlettel:
Pop Attila
