A tapasztaltabb Tisza-tavi horgászok jól tudják: ezen a vízen bizony nem mehet az ember biztosra. Számtalan tényező befolyásolhatja a sikerességünket, és persze fokozottan igaz ez akkor is, ha pontyozni indulunk.
A téli pihenő után, horgász csónakom szépen felkészítve várt már rám kikötőmben, ahol ezen a hétvégén - köszönhetően a jó időnek is - nagy volt a jövés-menés. Horgász csónakok érkeztek és hagyták el reményekkel telve a mólót, hogy majd aztán sikerélménnyel telve érkezzenek vissza...
Ezúttal egy már előzetesen megismert részen karóztam le, ahol a víz alatt elszórtan tőkék sorakoznak, amik - ahogy korábban már tapasztaltam - remek tartózkodási helyeik ekkortájt a pontyoknak. Bevált rövid feederbotjaimra a szokásos szerelékem került és kosaramba a SUPER NATURAL ALLSTAR anyag, amely az igen aktív mézes-pálinkás zamataival hatékony a Tisza-tavi pontyok horgászatakor (is).
Az első kapás meglepően gyorsan jött, és ami azonnal felcsigázott, az a horog végén küzdő masszív tőponty impozáns látványa volt. Elemi erővel körözött a csónakom körül, mire merítőszákomba tudtam szelídíteni, a maga 8 kilogrammos tömegével. A remek kezdés hatalmas adrenalint adott és egy gyors fotó után azonnal vissza is engedtem éltető közegébe a halat. A következő kapásom is gyorsan érkezett, ám a vendég, azonnal lekért orsóm dobjáról vagy 30 métert. Ez se lesz kicsi, futott át az agyamon és jó 20 perc múlva egy igen duci tükröst szákolhattam! A kifogott pontyom súlya kerek 10 kilogrammnak bizonyult! A fényképezés és visszaengedés után, leültem székembe és egy köszönömöt mondtam magam elé. Ezekben a pillanatokban, éreztem, tudtam: bizonyára hallja hálám a víz...
Ezután, mivel már csak kevés időm volt, így elhatároztam, hogy gyorsan dobok még egyet és aztán indulok majd haza. Mintegy 10 perc múlva, a balos botom határozott kapást jelzett, és kisvártatva, egy szép compónak örülhettem... Ez a különleges hal, szinte tökéletesen keretbe foglalta a délutánt. Élményekkel telve, mélyen elraktároztam e pillanatokat, hisz jól tudtam, egészen különleges pár órát hagytam ekkor magam mögött.
A kikötőmbe már a lemenő nap utólsó, narancsos kontúrba forduló halovány fényei vezettek el, és egy, éppen a csónakom felett, velem együtt repülő sirály... Ekkor egy mosoly futott át az arcomon annak köszönhetően, hogy tudtam: hamarosan mindketten viszont látjuk majd e partokat.
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
