Van egy pár barátom, akik rendszeresen bejárnak hozzánk, a szaküzletbe, ide a XIII. kerületbe, ahol most ezeket a sorokat is a virtuális „papírra vetem…” Ilyenkor mindig nagy lelkesedéssel kezdünk el beszélgetni, hiszen hamar közös szenvedélyünk, a pontyfogás kerül a középpontba. Mindig kikérik a véleményem az új csalikról, eszközökről vagy éppen egy-egy jónak ígérkező horgászhelyről! Megtisztelő bizalmukat igyekszek maximálisan megszolgálni és én is szívesen hallgatom beszámolóikat valamint érdekes tapasztalataikat a pontyfogás különböző területeiről. A minap említették, hogy van nem messze Pesttől egy kisebb tó, ahová rendszeresen lejárnak, és ami talán a fontosabb, legtöbbször szép halakat is fognak benne! Megbeszéltük, hogy amint munkám engedi, én is csatlakozok hozzájuk. Hamarosan eljött a megbeszélt időpont, de én sajnos nem a legjobb „passzban” voltam. Láz és fejfájás gyötört, viszont ezúttal is megmakacsoltam magam. Munka után kocsiba ültem és kb. fél óra múltán már a tóparton üdvözöltem a már ott tartózkodó pontyozó barátaim. De kik is ők? Dávid, Marci és a két Andris, a komplett csapatnévsor. Megérkezésem után pár perccel Molnár Andris ugrott a botjához és emelte bevágáshoz a kezét! Micsoda fogadtatás! Andris megfontoltan fárasztott, én az új pontyozó botját dicsértem ő a hal erejét! Nem sokkal később már közösen csodáltuk a matracra fektetett gyönyörű halat. E remek kezdet után én is gyorsan bedobtam a feederemet! Úgy döntöttem, ezúttal két szem „tutti-frutti” ízesítésű lebegő kukoricát kínálok fel hajszálelőkés módon. Eközben a fiúk alaposan kietettek magukért. Tekintélyes mennyiségű (be)etető „anyagot” készítettek elő, amely tartalmazott szemes kukoricát, pelletet és természetesen darabolt bojli szemeket is. Éppen ezen diskuráltunk, amikor gyönyörű kapás az imént bedobott készségemre! Ilyen gyorsan? Ez hihetetlen! Naná, hogy én sem késlekedtem soká! Bevágásom ült, így megkezdhettem a fárasztást! Iszonyatos erővel küzdött a halam, ami alaposan meglepett, hiszen mint később kiderült egy 3 ½ kg-os pikkelyes volt a „tettes”. Nagy volt az örömem, hisz jól esett a gyors halfogás és a barátok gratulációja!
Nem sokkal később az esti etetést végeztük el, spomb és etetőrakéta segítségével. Újra csaliztunk, majd Andris és Marci a vacsora elkészítéséhez kezdett. A grillhúsok legjavát forgatták a srácok a rácsokon, miközben ránk sötétedett. A mennyei illatok hatására mind az étek köré gyűltünk és víg falatozás közben, nem győztünk hálát rebegni szorgos „szakácsaink” felé! Előkerült a savanyú, az uborka, paradicsom és finom fehér kenyér! Ez aztán a lakoma! A halak nem zavarták az esti pikniket, úgyhogy hosszasan csemegéztünk a földi javakból!
Később előkerült némi itóka, szája íze szerint kortyolt egyet-egyet mindenki és helyezkedett el kényelmesen bevetett botjai mellé.
Az este adott pár halat, így jól szórakoztunk. Marci valóságos parádét tartott halfogásból! Ő volt a legaktívabb ezen az estén. A kapások szünetében csendes nyugalom telepedett a tájra. Székeinkbe süppedve élveztük a nyugalmat és tudtam, éreztem, gondolataiba merült a társaság. Mindenki kikapcsolta a napi gondokat az agyából, úgy hiszem kicsit eltávolodtunk a „nagy szürke város goromba zajától…” Az idő persze gyorsan telt és hamarosan a hajnal varázslatos színei tűntek fel a horizonton. Újra csaliztam, szokásomhoz híven, megint variáltam kicsit. Ennek szellemében, egy 15 mm-es édes bojlit könnyítettem ki 1 szem lebegő kukoricával. Bedobás után 10 perccel a spiccem úgy egyenesedett ki, mint talajra érkezés utána a hetyke tornász a pontozóbírák előtt… Óvatosan ráfeszítettem és vártam mi fog történni. Folyamatosan „ejtett” a hal! Felemeltem a botot és tekertem párat az orsón. Jól tudtam, ha bevágok is, kicsi az esély halam megakadására. De sikerült! Öröm és izgalom cikázott végig a testemen, majd türelmesen fárasztottam ki a meglepett pontyot.
A hal visszahelyezése után, pakolászni kezdetem, mert várt még rám a pénteki munkanap. Elköszöntem a társaimtól és kissé szomorúan elindultam Budapest felé. A gödöllői csomópont után az autópálya úgy fogadott magába, mint apró sejtet egy főér, amely lüktetve a szív felé halad…
Nagy Róbert