Ha ennyien foglalkoznak ezzel a módszerrel, ha ilyen sokan írnak róla, akkor joggal kérdezhetitek, hogy mit tudok még ehhez én hozzá tenni, mi az, amit még senki nem írt le.
Had legyek szerénytelen egy picit, nagyon sok minden van még ebben a módszerben. Legtöbb írás csak a felszínt kapargatja, vagy néhány még azt sem :)
Amihez most hozzá fogok nyúlni, az a módszer alapját képező „töltögetős” Preston kosár! Ebben a témakörben ez megkerülhetetlen, valószínűleg ez a világ legelterjedtebb ilyen jellegű kosara. Természetesen ez sem tökéletes, több apró hibája van.
Feederes körökben nagy az egyetértés, hogy egy prémium kategóriás etetőanyaggal használva hihetetlenül hatékony, csak ne akarjunk nagyon nagyot dobni vele, mert nem arra fejlesztették ki, nem arra való. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nagy dobásoknál billeg a levegőben és ebből kifolyólag nem tesz lehetővé pontos horgászatot.
A másik probléma, hogy a tetején kialakított műanyag kúpba tartós használat során belevág a fonott damil. Ennek két negatív hatása van, az egyik, hogy megszorul a zsinór, nem fog szabadon futni a kosár. Ez nagyon gyakran, főleg, ha óvatosan táplálkozik a hal, teljes kapástalansághoz vezet. A másik negatívum, hogy kidörzsöli, „kiszőrözi” a fonott damilt. Ennek a két problémának a kiküszöbölésére sikerült találnom egy megoldást, ami megszületése során egy nagyon hasznos újabb trükköt inspirált!
Szükségünk lesz egy vékony tört gubancgátló csőre!
Vágjunk le belőle egy 10 cm-es darabot!
Vegyük le a Preston kosár felső kúpját. Toljuk bele a levágott csődarabot!
Mindkét végét óvatosan olvasszuk meg, hogy egy picit visszapöndörödjön.
Miután kihűlt, húzzuk le a kosarat ütközésig.
A felső kúp tetejét vágjuk le.
Húzzuk vissza az eredeti helyére.
Gyakorlatilag készen vagyunk! A főzsinór könnyedén fog futni a csőben. A kb 4 cm-es túlnyúlás pedig kellően stabil repülést fog eredményezni. A kosár töltési metódusát ez az átalakítás nem befolyásolja, továbbra is van egy szuper töltögetős kosarunk, ami immár hibátlanul működik. Ha a képen látható tört gubancgátló csövet használjátok fel, akkor 3 db kosár átalakításához lesz elegendő úgy, hogy még marad egy kisméretű tört gubancgátló csövünk keszegezéshez!
Na de, mi is az az újabb trükk, ami az elkészítés során pattant ki a fejemből? Gyakran megesik, hogy a kosarat nem direktbe a főzsinórra kötöm, hanem az előre elkészített szereléket akasztom rá a főzsinóron lévő forgókapocsra. Időt takarítok meg vele, illetve, ha változtatni akarom a nap folyamán a kosár méretét, akkor az csak néhány mozdulat.
Elkészített szerelék esetén egy apró trükkel el tudjuk érni, hogy a fárasztás során a kosár fennragadjon a forgó alatt, ezáltal nem veri ki a hal szájából a horgot. Az apró módosítás pedig a következő:
Amikor a vékony csövecske felső részét felmelegítjük, még a teljes kihűlés előtt apró gyors mozdulatokkal nyomjuk összébb.
A felső forgó rögzítésekor pedig dupla csomó helyett 6-7-szer hurkoljuk át a fonott zsinórt. Ezáltal egy jóval nagyobb csomó keletkezik!
Kapásnál, fárasztásnál a kosár felcsúszik, a csomó beszorul a cső végébe, és ott is ragad. Nem terhelődik a hal szája és a horog.
Elvileg itt lett volna a cikk vége, de mikor egyeztettem az írás tartalmát a Zónás srácokkal, akkor hívták fel a figyelmemet, hogy megjelent a Prestonnhoz nagyon hasonló termék, annak töredékéért. Bevallom őszintén én eddig a Nevis márkától távol tartottam magamat, hogy okkal vagy ok nélkül, az lényegtelen. Ezt a kosarukat még nem próbáltam, de kézbe fogva lényegi különbséget nem láttam a donor és klónja között. Szeretek neves, márkás dolgokat vásárolni, de nem minden áron, és nem fogyó eszközöknél. Így tavasszal ki fogom próbálni a Nevis kosarát, főleg, hogy kapható 60 g-os méretben is, ami a másikból nagyon nehezen beszerezhető.
Remélem tudtam segíteni, és a jövőben tudunk majd érdemben reagálni az olyan mondatokra, hogy „nem rossz a töltögetős kosár, de…” :)
Írta, fotó: Páll Eörs
