Rakós botos iskola kezdőknek. 1. rész.

Cikksorozatunk elsősorban azoknak a horgászoknak szól, akik mostanában kezdték a rakósbotos horgászatot, vagy terveikben szerepel e horgászmódszer művelése. Nem szeretnék túlzott részletességgel belemerülni a rakósbotok történelmébe, a gyártási folyamatokra és a gyártás során felhasznált különböző alapanyagokra, inkább a módszerhez szükséges eszközökre és azok használatára, a szerelékek bemutatására és magára a rakósbottal való horgászatra helyezném a hangsúlyt. Rakósbottal egyaránt eredményesek lehetünk folyó és állóvízen, sőt, sok esetben csak ezzel a módszerrel lehetünk igazán eredményesek. Nem utolsósorban pedig óriási horgászélményben lehet részünk.

Bár hazánkban már a 70 – es évek elején is lehetett rakósbotot látni, ám kizárólag csak profi versenyhorgászok kezében, akik már akkor felismerték a módszerben rejlő lehetőségeket. Meglátásom szerint a rakósbot csak az utóbbi 10 – 15 évben szivárgott át a versenyhorgászatból a hétköznapi horgászat kelléktárába. Ehhez persze szükség volt az un. belépő szintű, viszonylag olcsóbb botokra, hiszen a versenyzők által használt eszközök még ma is csillagászati összegben mérhetők. Bevallom, hogy eleinte én is azon horgászok körébe tartoztam, akik a rakózást egyfajta „ gazdagok hobbija „ – nak tartják. Néztem az embert, aki egy irreálisan hosszúnak tűnő bottal a kezében gubbaszt egy ládán és körülötte számomra teljesen ismeretlen eszközök csoportosulnak. Nem tudtam elképzelni, hogy valaha is ilyesmire adjam a fejem. Hiszen mi a jó abban, ha egy hosszú bottal orsó nélkül halat fogok? Viszont az eredményességét látva el kellett ismernem, hogy jó. Jó, de nem nekem való. Tévedtem. Utólag visszagondolva nem is értem a saját gondolatmenetemet, de mindenkit biztosíthatok arról, egy életre bele lehet szeretni a módszerbe. Félreértés ne essék, nagyon szeretek feederezni, matchbotozni, de számomra az egyik legnagyobb élmény egy nagyobb testű halat kifárasztani és szákba terelni egy már – már végletekig lefinomított szerelékkel, vagy minden egyes betolásra gyönyörű keszegeket fogni az amúgy haltalannak tűnő vízből.

Mint azt a bevezetőben már említettem, nem szeretnék elmélyülni a részletekben, de azért pár mondatban összefoglalnám a rakósbotok jellemzőit.
A rakósbot.
A rakósbotok gyűrűzetlen, orsó nélkül szerelt botok. Mint arra a nevük is utal, felépítésüket tekintve rakós rendszerrel látták el őket. Leginkább abban különböznek a hagyományos teleszkópos rendszerű botoktól (pl.: spiccbot), hogy a tagok nem egymásból csúsznak ki, hanem azokat egymásra húzzuk rá. Kivétel ez alól a bot első két vagy három tagja, ez az un. topset. A topset – ek teleszkópos rendszerűek is lehetnek. Napjainkban a rakósbotok tagjainak csatlakozásai szinte kizárólag put over rendszerűek, ami annyit jelent, hogy a legvastagabb tag vékonyabbik végét a vékonyabb tag vastag részébe toljuk be, és így tovább egészen a topset – ig. A rakósbotok anyaga majd minden esetben carbon (szénszál), ami hihetetlenül erős és mégis könnyű anyag, ennek is különböző fajtái, különböző minőségben. A carbon nem olcsó alapanyag, többek között a repülőgépgyártásban és az űrtechnikában is használják. A gyártás során felhasznált anyagok minősége arányosan befolyásolja a botok árát, és nem utolsósorban a súlyát is. A jó rakósbot súlya minden esetben 1000 gramm alatt van. Általánosan elmondhatjuk, hogy a rakósbotokat a gyártók 9 – 13 méteres hosszban forgalmazzák, igaz hogy vannak ennél lényegesen hosszabb botok is. Hallottam már 20 méternél is hosszabb rakósbotról. A rakós rendszer lehetőséget nyújt a változtatható bothosszra, ebből adódóan gond nélkül meghorgászhatunk egy 13 méteres bottal egy a parthoz ennél közelebb fekvő törést vagy gödröt, hiszen csak lehúzunk egy – két tagot és máris a kívánt hosszt használhatjuk. Hétköznapi horgászaton én a 11 méteres hosszt használom legszívesebben. Nagy vonalakban ennyi, cikkünk későbbi részeiben még biztosan kitérünk a botok további jellemzőire.


A rakózáshoz szükséges eszközök:

A horgászláda.
Mindenekelőtt saját kényelmünk és botunk biztonsága érdekében szükségünk lesz egy horgászládára. Láttam már horgászt egy egyszerű vödrön ülve rakózni, de ez semmiképpen sem nevezhető biztonságos megoldásnak. Napjainkban már egész „baráti” áron lehet egy alapszintű ládát vásárolni. Egy teljes cikk is kevés lenne arra, hogy milyen is a jó versenyláda, de azért nagy vonalakban ezt is összefoglalnám. A láda legyen stabil és kényelmes.

Első és legfontosabb kritérium hogy állítható lábakkal rendelkezzen, hiszen igen ritka az egyenletesre aszfaltozott tópart, így bármilyen terepen stabilan kell hogy álljon. Sőt, rakózás szempontjából fontos, hogy legalább az első két láb teleszkópos rendszerű legyen, hiszen több adaptert, a száktartót, görgős középső rakóstartót, vagy még sorolhatnám, mennyi elemet ezekre a lábakra rögzítünk, így ha a terepviszonyokhoz igazodva leengedjük őket, már nem marad szabad rögzítési felület a lábon. A láda rendelkezzen lábtartóval, és nem csak kényelmi szempontok miatt, bár gondolom senki nem szeretne bokáig érő sárban üldögélni. A lábrácsos ládák már hat lábon állnak, így jóval stabilabbak is. A jó láda mindenképpen moduláris, ami annyit jelent hogy bármikor további modulokkal, tároló elemekkel bővíthető, hiszen a rakózáshoz rengeteg aprócikkre lesz szükségünk, ezeknek pedig külön kis fakkok kellenek, különben totális káosz fog uralkodni ládánk belsejében.


A ládára rögzíthető elemek.
Ahhoz, hogy biztonságosan tudjunk rakósbottal horgászni, szükségünk lesz a ládánkra szerelhető eszközökre. Ilyen például az oldalsó U alakú rakóstartó, ebben tárolhatjuk botunkat az etetés idején, vagy akár horgászat közben is, bár én jobban szeretem a görgős középső bottartót, így lényegében ez tartja botunk súlyát, a kezemmel csak megtámasztom. Segítségével lényegében kézben tartott bottal horgászhatunk, de mégsem kell tartanunk a bot súlyát. Szükségünk van továbbá egy hálós rakóstartóra vagy egy tulipántartóra

Ez az elem tartja a hátratolt és már bontott botot, amíg mi a halat fárasztjuk, csalizunk. A hálós tartó leginkább meredek parton történő horgászat esetén lehet segítségünkre, hiszen nem engedi előrecsúszni a botot, a tulipán inkább sík terepen, illetve szeles időben javasolt. Rengeteg hasznos elemet felsorolhatnék még, amivel ládánkat felszerelhetjük, de ezek voltak azok, amik elengedhetetlenek.


A görgő.
Talán a legfontosabb eszköz, nélküle a biztonságos rakózás elképzelhetetlen. A görgő feladata hogy a hátratolás közben biztonságban tudhassuk botunkat. Ez lehet négy lábon álló fekvő görgő, vagy háromlábú V görgő. Talán a V görgő a jobbik megoldás, ebben nincs a botnak oldalirányú kilengése, valamit ezeknek tágabb határok között állíthatjuk a magasságát. Egy a lényeg, görgőnk legyen stabil, csapágyazott és rendelkezzen állítható lábakkal. A stabilitás a legfontosabb szempont, és az sem baj, ha súlya van, egy szélben felboruló görgő akár bottöréshez is vezethet.


A topset tartó. Ez az eszköz akár nélkülözhető is lehetne, de botunk biztonsága szempontjából mégis a fontosabb elemek közé sorolnám. Elég sokféle variációja létezik, lehet különálló vagy ládára szerelhető típus. A feladata azonban mindegyiknek ugyanaz, óvja topsetjeinket a kosztól vagy az esetleges töréstől, ráadásul így azok mindig kéznél vannak.


Mint azt láthatjuk, a rakósbotos horgászathoz jónéhány alapvető felszerelésre szükségünk van, de miután ezekkel felszerelkeztünk, már igazán kényelmesen és botunk épségét szem előtt tartva biztonságosan hódolhatunk e rendkívül izgalmas és élményekben gazdag módszernek. Cikkünk következő részében rátérünk a kezdő szintű rakósbotokra, azok begumizására és a szerelékek készítésére.

Sebők Zsolt