Rakós botos iskola kezdőknek 2. rész

Cikkünk előző részében összefoglaltuk a rakósbotos horgászathoz szükséges eszközöket, most rátérünk a bot begumizására és a szerelékek készítésére. A rakósbothoz különböző méretű és erősségű topsetek használhatóak, ezáltal széleskörűen alkalmazhatjuk az adott körülményekhez, víztípusokhoz és a várható halak méretéhez igazodva. Eredményesen horgászhatunk az apró keszegektől kezdve akár nagyobb méretű pontyokra, amúrokra és márnákra. Ehhez azonban minden esetben szükséges a bot begumizása. A jól begumizott rakósbotról nem pattan le az apró keszeg, de a vékony zsinór ellenére jó esélyünk van a méretesebb halak kifogására is. Megfelelő gumizással bátran horgászhatunk akár nagytestű halakra is minden eddiginél finomabb szerelékkel, ezáltal jóval eredményesebbek lehetünk mint pl. egy fenekező készséggel. Egy gyakorlott horgász számára mindössze néhány perc elegendő egy pár kilós ponty kifárasztására, de mindenképpen rövidebb idő szükséges mint hasonló esetben egy orsós bottal.



A gumizás technikája :

A legegyszerűbb gumizáshoz mindösszesen spiccgumira, un. Stonfo kapocsra, scalettára, befűződrótra, reszelőre és csiszolópapírra van szükségünk. A bot begumizása látszólag bonyolult feladat, gyakorlatban azonban egyszerűbb, mint gondolnánk. Kritikus pont talán az első lépés lehet, botunk spiccének visszavágása. Első hallásra kicsit riasztóan hangzik, hogy a drága pénzért vásárolt botunkat lerövidítsük, de erre adott esetben mindenképpen szükség van. Ráadásul a botok többségéhez kapunk un. minitoldót, tehát a visszavágáshoz elveszített hossz megtérül a minitoldó hosszából adódóan.

Tehát, miután kiválasztottuk a megfelelő méretű teflonhüvelyt, ami lehet külső vagy a sokak által favorizált belső teflon., egy tolómérővel lemérjük annak átmérőjét, így meg tudjuk határozni a vágás pontos helyét. A felesleges spiccrészt egy éles finom fogazatú reszelővel levágjuk. Fontos a spicc teljes átvágása, semmiképp se próbáljuk meg törni amikor már majdnem átvágtuk, ugyanis a feszakadó karbonszál tönkreteheti a tagot. Vágás után egy tűreszelővel, és finom csiszolópapírral távolítsuk el a megmaradt éleket kívül belül.



Ezután felhelyezzük a spicc végére a teflonhüvelyt, ha jól sikerült a vágás akkor ragasztásra sincs szükség, majd következhet a scaletta méretre vágása. Ehhez ismént a tolómérőt használjuk, lemérjük a topset átmérőjét a nyéltől kb. 10 – 15 cm – re, majd a scalettán előre elkészített lépcsőkön megkeressük a megfelelő vastagságot és egy éles késsel elvágjuk. Célszerű a scalettán az erre a célra kialakított lyukba egy darab vékony fonott zsinórt kötni, melynek segítségével a későbbiekben a bottestből ki tudjuk húzni ha szükséges.



Befűződrót vagy egy vastagabb zsinór segítségével befűzzük a gumit a bottestbe. Az új, vagy teljesen száraz botnál nincs szüség segédeszközre, az esetek többségében simán átfűzzük a gumit a tagokon,majd a spicc felőli végére felkötünk egy stonfo kapcsot, vagy készítünk egy ” gumisünit”. 3. kép helye



A süni készítése roppant egyszerű, S alakban meghajtjuk a gumit 10 centiméteres hosszben, majd a három szálat összefogva kötünk egy szimpla csomót, benedvesítve meghúzzuk és a felesleges részeket levágjuk. Én minden esetben a sünit részesítem előnyben, egyrészt sokkal egyszerűbb, másrészt pedig csendes. Sekélyebb vízen való horgászatnál a visszacsapódó kapocs hangja elriaszthatja a halakat, valamint a gubanc veszélye is magasabb.





Ha ezzel végeztünk, a gumi nyél felőli végét enyhén előfeszítve egy sima végfület kötünk, majd beakasztjuk a scalettán erre a célra kialakított fülbe. A végleges feszességet a scalettára való feltekeréssel érhetjük el, illetve akár horgászat közben a halak méretéhez igazodva szabályozhatjuk.Célszerű gumizás után párszor egészen feszesre kihúzni a gumit, hogy a scaletta a helyére feszüljön, majd ha szükséges akkor utánafeszíteni. Ezzel tulajdonképpen a gumizás készen van, botunk készen áll a horgászatra…



Szerelékek rakósbotra :

Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy a rakósbotos horgászat messze a legeredményesebb lehet álló vagy akár folyóvízen. Ezen eredményesség egyik nagy titka a finom szerelékben rejlik. Sok horgász számára hihetetlennek tűnő úszó és zsinórméretekkel horgászhatunk. A versenyhorgászok kelléktárában nem ritka a 0,06 – os főzsinór, vagy a 0.1 tizedgrammos úszó sem. Az általános horgászatban keszegezéshez általában 0,10 – 0,12 jó minőségű lágy főzsinórt, 0,06 – 0,08 előkezsinórt használjunk 20 – 16 horogméretig. Pontyozáshoz 0,12 – 0,16 főzsinór, 0,10 – 0,14 előkezsinór és a csali méretéhez igazított horogméret szükséges. Az úszók mérete áramlási vizonyoktól függően állóvízen 0,2 – 1,5 gramm teherbírású, folyóvízen pedig áramlási és mederviszonyoktól függően akár 5 – 12 grammos is lehet.



A finom érzékeny szerelékekhez azonban elengedhetetlen a pontos kisúlyozás is, ehhez nem ritkán akár 0,009 grammos ólmokra is szükségünk lehet. A megfelelően kisegyensúlyozott állóvízi úszó pontosan antennaközépig merül, így a legfinomabb kapásokat is látványosan jelzi számunkra.

Fontos, hogy csak jó minőségű, kellően lágy ólmokat használjunk, hiszen a szokatlanul vékony főzsinór könnyen megsérülhet egy sorjás vagy kemény ólomtól. Inkább több apró, mint egy nagyobb sörétet csíptessünk fel, a széleskörű variálhatóság érdekében. Lassan áramló vizeken akár 8 – 10 darab sörét is használható, egymástól centiméterekre elhelyezve, ezáltal kellő lágyságot biztosítva a szereléknek.



Forgókapocs használata szükségtelen, mivel semmiféle zsinórcsavarodás nem lehetséges, egyszerű végfülekkel hurkoljuk egymásba a főzsinórt és az előkét.A rakósbottal a legtöbb esetben spicc alatt horgászunk, a szerelék hossza általában a víz mélysége plussz 50 – 100 centiméter. Mivel a vízparton a horgászatra szánt idő mindig kevés, célszerű a szerelékeket előre elkészíteni és egy szereléktartó létrára felhelyezni. Nem kell hatalmas készletet felhalmozni, hiszen a kötések idővel elöregszenek, de azért pár darab különböző viszonyokhoz készített szerelékre mindig szükségünk lehet. Mindenképpen írjuk egy alkoholos filccel a létra oldalára az alapinformációkat, zsinórméret, horogméret, stb , hiszen idővel feledésbe merülhet, és nincs az az éles szemű horgász aki a 0,8 zsinórt a 0,10 től meg tudja különböztetni.



A feltüntetett táblázat segítséget nyújt a szerelékek készítéséhez :

0,12-0,16

Felhasználási terület	Gumi mm	Főzsinór mm	Előke mm	Horogméret
Érzékeny,szúnyogos horgászathoz 10-20 dkg-os halakra	0,8	0,07-0,10	0,06-0,08	18-24
Tavakon, lassú áramlású csatornákon általános keszegezéshez	0,8-1	0,08-0,10	0,06-0,09	16-20
Tavakon, közepes áramlású csatornákon folyókon nagyobb keszegfélékre, kisebb pontyokra	1,2	0,10-0,14	0,08-0,12	14-18
Pontyok, márnák és nagyobb halak horgászatához	1,4-1,6	0,10-0,14	10-16

Remélem sikerült átfogó képet mutatnom a szerelékekről és a bot begumizásáról, a következő részben már rátérünk magára a rakósbottal való horgászatra.

Amíg a tavaszra várunk, talán sikerül hasznosan töltenünk szabadidőnket.Mindenkinek kellemes időtöltést kívánok!

Sebők Zsolt