"Fővárosi" horgászként, a Háziréti tó számomra könnyen megközelíthető, bár őszintén megvallva, ehhez képest, mindösszesen, ha negyedjére esett meg, hogy kilátogattam a partjára. A szeptember közepi "langymeleg", nameg a főváros közelsége nemcsak rám hatott vonzóan. Hétköznap lévén, a parkolóban "pont" 20-al több autó volt, mintsem, hogy érezhessem a horgászat "eredeti magányát". Sebaj, gondoltam magamban, a lényeg, hogy végre a parton vagyok így a szükséges okmányok kiváltása után, máris a legjobb csalijaimmal kezdtem meg a horgászatot. Egy általam lekötött spinner-rig különösen nagy magabiztosságot ad a rapid pecákon, mitöbb a "legütősebb" Rod Hutchinson aromáim mindig képesek azonnal hatalmas ambícióval felruházni. Na ez nem is lehet csoda, hisz például a "MULBERRY FLORENTINE" egy fantasztikus vadeper aroma, amely rendkívül nagy hatással van a pontyokra.
Maga Házirét egy igazi csoda! Tavaly egy írásomban, már dícsértem remek adottságait és persze szépnek mondható hal-állományát is. A panoráma tehát, ismét megajándékozott szép természeti képekkel és az itt-ott magukat mutató halak, hamar jelzőimre szögezték a tekintetem.
Este, vagyis pontosabban délután hatig szólt a jegyem...szóval csipkednem kellett magam, hisz mire mind a két botom a helyére került, máris negyed kettőt mutatott az óra. Az "egy" kapást várók minden nyugalmával telepdtem botjaim mellé és még az sem zavart, hogy ezúttal egy vödör volt minden kényelmi eszközöm, amin ücsörögve vártam azt a bizonyos kapást...
A gyors akció elmaradt, így volt időm a megcsodálni a mögöttem éppen bőséges termését mutató vadalmafát és persze a távolabb nyújtózó Pilis lankái is messzire vitték gondolataim...
A valódi ősz már érezhető közelségben volt és mintha emberi nyugalmat és harmóniát árasztott volna magából a természet. Ahogy a költő írta egykoron:
"...Hát nem igazi őszi nap van? Épp az a csendes melankólia, melyet úgy szeretek - mely harmóniát teremt élet és természet között. A madarak már hazaútjukról tanácskoznak, a fák felöltik a hervadás lázas, avagy épp halovány színeit, és kezdik behinteni a földet, hogy az ember még lépteivel sem zavarná meg föld és lég pihenését, míg olyan illatot árasztanak, mely tökéletes enyhszer a nyugtalan léleknek. Pompázatos ősz..."
Aztán a semmiből, hirtelen a jobbos botom bejelzett és láttam is, ahogy megemelkedik a kapásjelzőm, ám nem történt folytatás... Éppen az futott át az agyamon, hogy vajon, hogy "hagyta ott", amikor valósággal elfüstölt a "spinner". Örömmel vettem fel a kontaktust és azonnal éreztem: termetes szeptemberi vendéggel van dolgom. Egy bő 10 perces küzdelem után pazar színekben pompázó tőpontyot meríthettem. Rendkívül nagy örömmel töltött el, hisz a rövid idő ellenére, csak sikerült szép halat fognom.
Az órámra pillantva, konstatálhattam, hogy elfogyni látszott a rövidke horgászidőm. Azonban ezen már nem "bosszankodhattam" hisz sikerült a halfogás, és mindezek mellett az őszre készülő természet közelsége, mindennél jobban feltöltött és inspirált a mihamarabbi viszont látásra...
Üdvözlettel:
Nagy Róbert
