Legutóbbi horgászatomon arra kerestem a választ, hogy vajon rövid idő alatt, lehetünk e sikeresek a pontyfogásban egy akkora vízterületen, mint a Tisza-tó!? Hiába a tematikus fórumok sokasága, hiába a „ jó ismerős”… hétpecsétes titkokat bizony itt sem osztanak meg a „tudók”. Úgy gondolom azonban, hogy ha a Tisza tavat nyitott szemmel járja az ember, akkor már a partról is találhat olyan állast magának, ami jó fogással kecsegtethet. Fontos leszögeznem, hogy a címben szereplő, rapid pontyhorgászatot, most a fél vagy egy napos időtartamra és parti horgászatra értem. Egy biztos: a csatornákkal, régi holtágakkal, folyómederrel, nádasokkal, szigetekkel mozaikszerűen tagolt terület nem egyszerű kihívás elé állítja a pontyra horgászókat. Első és legfontosabb kérdés: „Hova üljünk le?” A Tisza-tavat szinte teljesen körbe vevő „gáton” haladva találhatunk állásokat és ezek, habár igen népszerű célpontok, olykor-olykor remek alternatívát kínálnak a „vándor” horgásznak.
Én is így tettem, amikor vasárnap hajnalban útra indultam. Két megbízható feeder botomat vittem magammal és ezúttal a legjobb pontyos csalogatóanyagaimmal készültem. Állásom előtt, a hajnali derengésben egy szemközti fát tájolva, egy régi holtág medret sejtve, mintegy 80 méterre etettem spomb rakétával. Ehhez főtt kukoricát, darabolt Bait-Tech bojlit és pelleteket is használtam. Nekem "rögeszmém" az etetés… bárhol vagyok, bármennyi időm is van a pontyhorgászatra, mindig szánok időt és energiát a halak csalogatásának.
Kosaraimba most egy egyszerűbb, kukoricás anyag került, ám minden bedobás előtt kedvenc LEGEND aroma Spray-immel „kezeltem” őket. Csaliként a lebegő „plasztikok” szerepeltek ismét, hosszú hónapok óta tömény aromákba áztatva. A Rod hutchinson ananászos, kagylós, vadepres (mulberry) vagy a májas ízek például sosem hiányozhatnak a csalis táskámból!
A változékony idő nem túlságosan kedvezett a halak kapókedvének, azonban néhány kárász és keszeg gyorsan felfigyelt a vonzó illatokra és ízekre. Hol türelmesen, hol türelmetlenül, de vártam a pontyot! Az áprilisi természet ébredezése örömmel töltött el, és a táj romantikája hosszú percekre gondolataimba merített. A 70-es években kialakuló, vagyis kialakított Tisza-tó régi holtágain már horgászott nagyapám is, és bennem már egészen kölyök korom óta, apám ültette el e misztikus táj vonzalmát. Csoda hát, ha visszavágyom?
A légnyomás kedvezőnek (1014 hPa) tűnt és leszámítva azt, hogy az eső rapszodikusan hol elkezdett esni, hol alábbhagyott, az időjárással összességében nem akadt sok gondom. Koradélután végre egyértelmű kapás jelezte, hogy ponty a vendég… A Rod hutchinson ananász aromában ázó csalimra megérkezett a célhal, vagyis a Tisza tavi ponty!
Örömmel nyugtáztam, hogy sikerült fognom ebből a pompás halból és így „küldetésem” beteljesedett. Azonban szokásomhoz hűen, máris új terveket szövögetek, amik ismét csak e kiszámíthatatlan, szeszélyes, de kihívásokkal teli, vadregényes víz partjára hívogatnak…
Nagy Robi
