2011-06-18
Megérkezésem után kényelmesen kinyitottam a székem és leültem kicsit egybeolvadni a természettel. Láttam élni a vizet, fantasztikus volt a látvány, az előző esti front megmozgatta a halakat. Jó előjeleként a horgászatnak. Felkészültem a pecára, etetőanyagomat kevertem be először és utána, felszereltem Feeder botjaimat a szokott módon. A horogelőkén változtattam a több és biztosabb kapás érdekében. Az etetőanyagom elérte a kellő állagot, így nem volt más hátra következett az etetés. Csalizás után bejuttattam a szerelékem a már kiszemelt területre és vártam, hogy a pontyok majd elismerik kitartásom. A késő délután már meghozta az első halakat, sikerült szákba terelni néhány szép példányt, amelyek igen jó erővel rendelkeztek. Talán megérte az a fáradozás, amit az új hely keresésével töltöttem. Az elkövetkező pár óra eseménytelenül telt, amikor éjfél körül szinte berobbant a feeder spicce. Hatalmas kapásom volt a rövidebb botomra, szinte kiegyenesedett a víz felé. Mikor odanyúltam a bothoz azonnal éreztem ez szép hal lesz. Folyamatosan vitte az orsómról a zsinórt, majd amikor megállt megpróbáltam visszafordítani. Ekkor irányt váltott és oldalazó mozdulatokkal elindult jobbra. Mentem a hal után én is gondoltam jobb lesz ez így. Utolértem és minden erőmmel próbáltam megállítani. Hihetetlenül küzdött többször bement a nádasba ahova én is követtem. Ledobtam cipőmet és nadrágomat, derékig gázoltam a vízbe, hogy halamat ne veszítsem el. Végül 35 kemény perc után sikerült kifárasztani a nagy óriást. A mérlegelésnél örömmel vettem tudomásul, hogy nem sokkal marad el a 12kg -tól. Hatalmas öröm volt megfogni ezt a halat, ezért készültem ennyit és végül összejött. Az este hátralevő részében sikerült még pontyokat fogni, tehát jó ez a hely. A mozgalmas éjszaka után a hajnali órákban bóbiskoltam egy kicsit. Amikor kinyitottam a szemem azonnal a fényképezőgépem után nyúltam, és „lőttem” pár fantasztikus képet. Hiába, van amit nem lehet pénzért megvenni. Csodálatos volt az a reggel, amely örökre az emlékeimben marad.
2011-07-17
Már lassan egy hónapja, hogy felfedeztem az új helyem. Ha időm engedte lenn voltam és vallattam a vizet. Sok szép halat adott és nagyon megkedveltem, lassan megismertük egymást. Megtaláltam azokat a víz alatti helyeket, ahonnan jönnek a halak, kicsik és nagyok vegyesen. De nem csak pontyokat, hanem márnát és süllőt is sikerült fogni, erről a fantasztikus helyről.
Már Három napja horgászok, de nem vagyok egyedül, velem vannak a barátok is. Az első este nem sok minden hozott, de a második napon eljött a kánaán. Az előttünk lévő 85-90 méteres távolságban megtaláltam egy medertörést, ahol 2,90-es mélységet mértem és kb. öt méterrel vissza már 2,10-es mélységet találtam. Ide próbáltam meg a lehető legpontosabban horgászni. A nagymennyiségű etetés beérni látszott, szépen hozta a halakat. Sikerült fogni egy 12,30-kg pontyot és egy 9,20-kg tőpontyot. Még sok 5-6-7 kg-os pontyot, tükörtől a nyurgáig jött minden. Közben a barátok is döntögették saját egyéni rekordjukat, szép fogásokat produkáltak nekik is bejött a hely varázsa és halbősége. Nagy jelentősége volt a kikönnyített csalinak, szinte soha nem maradt le halunk. Mindig használtam valamilyen süllyedő csalit lebegővel balanszírozva. Rengeteg csali kombinációt kipróbáltam, szinte nem volt egyforma csali. Valami mindig változott, vagy a mérete, vagy a formája. Ez a fogásokon is látszódott. A mostani peca igen jól alakult, úgy néz ki megtaláltuk a siker kulcsát. Lefinomított főzsinór ez esetben a 22-es teljesen jól bevált és 10-es vékony fonott zsinór egy jó pontyozó horoggal és sokmenetes horogkötéssel. Észrevehetően több kapást tudtam elérni a finomszerelék adta lehetőséggel. Általában hajszálelőkével kínáltam fel a csalit. A kapásra úgy 2-3 órát kellet várni, amely jobb halat sejtetett mindig. A köztes időszakokban kisebb pontyok tették tiszteletüket ideiglenesen a matracon. Nem volt kétséges a sebfertőtlenítő használata sem, mostanában sok horgász elhanyagolja. Sajnos…
Az etetést bojli és szemestakarmány egészítette ki, amit etetőrakétával juttattam a kívánt helyre. Szép számban volt csalim, sokat tesztelhettem és kombinálhattam egymással. Volt amikor bojlival sikerült halat fogni, máskor pedig a fűzött kukorica volt a nyerő. Valahogy így teltek el ezek a csodálatos pillanatok. Előbb utóbb minden jónak vége szakad, ez a horgászat is véget ért. Már pár napja itthon vagyok, de a lelkem egy része ott maradt azon a fantasztikus vízen, amelyre nemsokára visszatérhetek.
Íme, pár kép a jobbak közül:
Írta: Varga Dávid
Fotó: CR Team
