A parádés szereposztású Ponyvaregény címû filmben ezek után érdekes, de igazából a lényegen nem változtató különbségek kerülnek felsorolásra Vincent részéről. Beszámolója szerint ugyanazt a hamburgert eszik Amerikában, mint Európában, az ételek csak a nevükben különböznek egymástól.
A horgászpiacon manapság fellelhető hasonló trend miatt alapozom meg ezzel a klasszikussá vált párbeszéddel mostani kalandozásunkat a Savage Gear műcsalik birodalmában.
A legtöbb horgászatra szakosodott cég - jellemzően a fejlesztési költségek minimalizálása érdekében - új néven gyártatja le más cégekkel azonos műcsalijait, ráadásul általában ugyan abban az ázsiai gyárban. A licence kérdések tiszteletben tartása miatt, egy kis változtatást is eszközölnek a gyártók az eredeti terméken, aminek következtében számtalanszor használhatatlan műcsalik születnek.
Ahogy mélyebbre, és mélyebbre jutok a Savage Gear termékek megismerésében, egyre nagyobb elismeréssel, sőt ámulattal konstatálom azokat az apró változtatásokat, amik korántsem a költségcsökkentés hatására, hanem sok száz teszteléssel eltöltött óra, kísérletezés, és ésszerű gondolkodás hatására jönnek létre profi horgászok közreműködésével. Ezekből szeretnék hármat kiemelni, melyek közül egyből az első, a körforgó villantók forradalmát, újrafelfedezését indította el.
A körforgó villantók testét - mely súlyukat, ezáltal dobhatóságukat biztosítja - általában valamilyen fémből kialakított forma képezi. A testet, ami vagy egyben van, vagy több részből áll, egy réz kúp zárja le, amin a villantó kengyele elfordulhat. A Savage Gear Caviar Spinner villantóknál a test 3 apró réz, és egy nagy wolfram golyóból áll. A wolfram golyó azonban a bevett szokástól eltérően nem centrikusan van felfűzve a tengelyre, hanem excentrikusan. A leleményes „apró különbség” hatására, mely 1,5 milliméterben mérhető, a körforgó villantó tengelye nem forog, így nem is csavarja a zsinórt!
excentrikus wolfram golyó
Azt hiszem, aki egyszer is körforgózott, meg tudja ítélni az újítás „súlyát”, nem kell tovább ragozzam a dolgot. Talán még a gyártó egy apró figyelmességét emelném ki. A villantó sorozat 4-es – legnépszerűbb – méretében, idén megjelent egy nehezebb 18 grammos változat. Hosszabb dobástáv, mélyebb vízben való vezethetőség, és könnyebb sodrásban tarthatóság a plusz 4 grammnak köszönhető előny.
Hogy egy aprónak tűnő változtatás mekkora használatbeli különbséget tud eredményezni a végtermékben, a következő példa is bizonyítja. A Savage Gear a Minnow gumihalak testén kialakított két kis hasúszó nyúlványt. Első blikkre az élethű megjelenésen kívül talán nem tulajdonítunk nagy szerepet ennek, sőt, egy haszontalan pluszként értékelhetjük a tervezõk erőfeszítését. Amikor viszont a gumihal mozgását elemezzük horgászat előtt, kiderül, hogy a terelő lapként működő nyúlványok hatására nem csak a gumihal farka libeg jobbra-balra, hanem az egész test dülöngél ide-oda. Ez a különleges akció számtalan esetben megmentheti horgászatunkat.
hasúszók
A tervezők ezen kívül nem elégszenek meg, egy a számukra legtöbb esetben felhasználhatónak vélt, testben súlyozott változat létrehozásával, hanem külön súlynélküli típust is biztosítanak a kínálatban. Így mindenki adott víztípushoz, és vezetési módszerhez igazíthatja a Minnow-kat a különböző jigfejek használatával. Csak érdekességként említem meg, hogy én a súlyozott modellt használom legtöbbször, mert – köszönhetően egy vérbeli pergető ismerősöm megfigyelésének – ezek a műcsalik jóval kevésbé akadósak, mint az utólagosan jigfejekkel szerelt változatok. A magyarázat egyszerű. A puha szilikon orr visszalöki a gumihalat a kövekről, az ék alakú résekből pedig a rugalmas anyag miatt finom húzással kiemelhető. Ennél a csalinál, ha bármilyen koppanást érzünk a szerelésen, az 100%-ban halnak köszönhető.
A sokrétű használhatóság más Savage Gear csalikat is jellemez, melyre a legjobb példa a korábban bemutatott Soft 4Play. Az eredetileg wobblerként köztudatba robbant csali, szilikonból készült változatainak testét úgy képezték ki, hogy nem kevesebb, mint 5 felhasználási lehetőséget nyújt a horgász számára. Szerelhetjük őket hagyományosan jigfejekkel, amikor a mélyebb vízrétegeket akarjuk átfésülni. Ha úgy ítéljük meg, hogy a csukáknak nem elég figyelemfelkeltő az így kapott csalink, akkor egy ötletes kiegészítő segítségével a szerelékünket „spinnerbait”-é alakíthatjuk. Ha ezt a mozgást sem díjazzák a márványhasúak, az úgynevezett LIP SCULL segítségével a csali wobblerré is változtatható.
Amikor pedig a döglődő prédaállat szerepét szánjuk csalinknak, és a sekélyebb vizet szeretnénk átpásztázni, fűzzünk beléjük súlytalan (minden méretű változathoz gyári kiszerelésű) hármas horog rendszert.
Végül utolsónak, a „bokorugró” változatról írnék pár sort melynek alkalmazási területe hasonlóan a sekélyebb vízrészekre terjed. A Soft 4Play felhasználási lehetőségei közül szerintem itt csúcsosodik ki a precíz, mindenre kiterjedő tervezés, és emeli a tökéletesség szintjére a kész művet! A test hasi részéből egy apró lyukon lehet kivezeti a szájnyílás irányába a saját fejlesztésű, és a piacon egyedülállóan végre megfelelő szárhosszúságú offset horgot. Fontos! A gyári horog hegye, nem a horogszem irányába néz, hanem kifelé, azzal hegyesszöget zár be, és ami nagyon fontos, semmiképp sem esik egy vonalba a bevágás irányával. Ennek köszönhetően sokkal kevesebb a rossz akadás következtében elvesztett hal. A horog még jobb akadását és egyben a növények elöli bújtatását egy alacsony háti vájat biztosítja. Az pedig, hogy a horgokhoz járó szettben, pontosan kimért 1 grammos (a 13cm-es változatnál) súlyokat lehet a horogra felrakni így szabályozva a csali süllyedésének sebességét azt gondolom, hogy már csak „HAL A TORTÁN”
Medgyasszay Csaba
